11.08. 15:58, kimenete: 11.09. 17:03 
Szeged ötezerhatszáz zsidó polgárából kettőezer-tizenkilenc ember vált a holokauszt áldozatává, további hatszáztizenketten pedig a munkaszolgálat során vesztették életüket – vasárnap délelőtt rájuk és a nyolcvan évvel ezelőtt történt borzalmakra emlékeztek mártír istentisztelettel az új zsinagógában és megemlékezést tartottak az egykori téglagyári gettó bejáratánál emelt emlékoszlopnál.
– Városunk és közösségünk legfőbb értéke a szolidaritás, az egymásra figyelés, a gondoskodás és az összefogás. A testvériség és az emberség azok az értékek, amelyek Szegedet erőssé és sikeressé tették az elmúlt évszázadokban, amelyek a legnagyobb veszélyek idején is útmutatást adtak nekünk és amelyekhez ma is hűnek kell maradjunk – kezdte emlékezőbeszédét Kovács Tamás.
Szeged alpolgármestere szólt arról is, hogy ezek azok az értékek, amelyekkel nyolcvan évvel ezelőtt Szeged megbocsáthatatlan módon szembefordult.
– A szegedi zsidóság mindig is kiemelten fontos szerepet töltött be városunk tudományos, kulturális és közösségi életében, gazdasági felemelkedésében. Ami nyolcvan évvel ezelőtt történt, az ép ésszel felfoghatatlan. Mégis szembe kell néznünk vele, emlékeznünk kell rá, és meg kell próbálnunk megérteni, mi vezethetett Szeged, Magyarország és Európa történelmének legsötétebb korszakához – mondta Kovács Tamás, majd hozzá tette, hogy a holokauszt áldozatainak emlékét közösen kell őriznünk, hogy soha többé ne történhessen hasonló tragédia.
– Mi, szegediek azt valljuk, hogy nem lehetünk közömbösek a másik fájdalmával, nehézségeivel, kiszolgáltatottságával szemben. Nem maradhatunk tétlenek, ha bárki segítségre szorulna. De nem hagyhatjuk azt sem, ha valaki meg akarna osztani bennünket. Nem hagyhatjuk, hogy az irigység, a gonoszság, a gyűlölet mérgezze szívünket. A holokauszt nyolcvanadik évfordulóján Szeged városa nevében ígérem, hogy mindig, minden körülmények között kiállunk felebarátainkért.
Kunos Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetésge (Mazsihisz) ügyvezető igazgatója emlékbeszédében arról szólt, hogy mostanában a többségi társadalom többször felteszi a kérdést, miért foglalkozik annyit a zsidóság a holokauszttal, miért nem néznek inkább előre.
– Ha azt akarjuk, hogy ezek a borzalmak soha többé ne történhessenek meg, akkor igenis állandóan foglalkoznunk kell a holokauszttal – mondta.
Kiemelte, hogy Szegednek különleges szerepe van ebben, hiszen itt élt Löw Immánuel, aki a zsidó történelem egyik kiemelkedő alakja. Ő volt az, aki először prédikált magyarul zsinagógában.
– 1920 és 1944 között nyolcszáz zsidó család élt Szegeden, jelentős számban gyakorolták is vallásukat. Mára nagyjából ezer zsidó vallású ember él a városban, nagyon sokan nem tértek vissza a haláltáborokból. Ma Szegeden egyetlen zsidó család sincs, akiknek a felmenői között ne lett volna olyan, aki a holokauszt áldozata lett – mondta Kunos Péter.
Ezt követően Molnár Judit történész felidézte a szegedi zsidóság és a zsinagóga történetének legfontosabb fordulópontjait 1899-től, amikor az itt élő tízezer zsidó vallású honfitársunk elhatározta, hogy zsinagógát emel a városban, egészen a jelenig, amikor alig pár százan népesítik be Magyarország második legnagyobb zsinagógáját.
Juhász András esperes emlékezésében személyes élményeiről mesélt, arról, hogyan élte meg radnótis diákként a holokauszttal való szembenézést: szinte gyermekként hogyan értette meg, mi is az erőltetett menet és tarkólövés.
Kendrusz Attila, a Szegedi Zsidó Hitközség vallási vezetője felelevenítette, hogy 1944-ben 8617 embert gyűjtöttek össze a téglagyári gettó területére, majd deportálták őket. Közülük csak minden harmadik tért vissza a szülőföldjére. Több mint ötezerkétszáz szegedi zsidót hurcoltak el Strasshofba, hogy ott munkatáborokban dolgoztassák őket, nekik szintén kijutott a fasiszták kegyetlenkedéseiből és a halálból.
– Hol volt ekkor Isten? – tette fel a kérdést. – Miért hagyta, hogy kiirtsák a zsidóságot?
A vallási vezető szerint Auschwitzot nem Isten építette, ő szabad akaratot adott az embereknek, akik így éltek vele. Ha beavatkozik, azzal örökre bábokká tette volna a szabad akarattal felruházott embereket.
Az emlékbeszédeket követően a zsinagóga előterében lévő Mártírok falánál koszorúztak. Szeged nevében Kovács Tamás alpolgármester helyezte el a város koszorúját.
