A Budapesten 1887-ben született Pólya György már meglett emberként és megbecsült tudósként, 53 évesen emigrált az Egyesült Államokba 1940-ben, mert – habár már évtizedek óta svájci állampolgár volt – tartott attól, hogy zsidó származása miatt veszély fenyegeti Európában. Munkássága mély és tartós hatást gyakorolt a matematika számos területére és a matematika oktatására. Hosszú élet adatott neki: 1985. szeptember 7-én, élete 93. évében hunyt el Kaliforniában.
Pólya György a matematika széles spektrumán alkotott maradandót: kezdeti munkái az analízis területéhez kötődnek, de jelentős eredményeket ért el a kombinatorika , a számelmélet és a valószínűségszámítás terén is. A róla elnevezett Pólya-féle számlálási tétel a kombinatorika egyik alapvető eszköze, mely a szimmetria-problémák megoldásában nyújt segítséget. Emellett a komplex függvénytanban a Pólya-féle maximális modulus elv és a Pólya-féle sejtés is a nevéhez fűződik.
Sokat köszönhetnek neki azok, akik azt hiszik, hogy „alkatilag" képtelenek a matematikát megérteni, hiszen Pólya György úgy vélte: a matematika nem csupán tények és képletek gyűjteménye, hanem egy kreatív gondolkodási folyamat, ami fejleszthető. Ez a magyarázata, hogy megreformálta a matematika oktatását „A gondolkodás iskolája” című művével, amely alapvető útmutató a problémamegoldás módszereiről, és nemcsak matematikusoknak, hanem bármilyen területen dolgozó szakembernek hasznos. Egyik elhíresült mondása:
„A tanítás céljáról régimódi felfogást vallok: először és elsősorban gondolkodni kell tanítanunk".
Az 1940-es emigrációja után haláláig az Egyesült Államokban élt, és a világ egyik legnagyobb presztizsű felsőoktatási intézményében, a Stanford Egyetemen oktatott az 1953-as nyugdíjazásáig. Hosszú évtizedekkel a távozása után, 1967-ben látogatott haza Magyarországra, majd 1985. szeptember 7-én, 97 évesen hunyt el.
Legyen áldott az emléke!
