A német kormány, az ESJF, Csákvár önkormányzata és a Mazsihisz támogatásával újították fel és látták el új kerítéssel a csákvári zsidó temetőt, a beruházás ünnepélyes átadását ma tartották a Fejér vármegyei városban. A munkálatokat a közép-kelet-európai zsidó temetők megmentésére, rendbetételére létrejött német civil szervezet, az ESJF szorgalmazta, amelynek vezetője, Philip Carmel a Magyarországi Zsidóságért díjat ma vette átdr. Grósz Andortól, a Mazsihisz elnökétől.
– A zsidó temető felújításával nem egyszerűen csak sírköveket állítottunk helyre, nem csupán új kerítést építettünk, hanem elégtétellel szolgáltunk azoknak a zsidó embereknek, akik csákváriak voltak, akik hozzánk tartoztak, de akiket a holokauszt alatt kiszakítottak a település szövetéből – ez volt a summázata Illés Szabolcs csákvári polgármester beszédének a helyi zsidó temetőben rendezett átadási ünnepségen.
Illés Szabolcs polgármester
A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Julia Gross, Németország budapesti nagykövete; Moran Birman, Izrael állam magyarországi nagykövetségének helyettes vezetője; Bóka János EU-ügyekért felelős miniszter, az antiszemitizmus elleni fellépés koordinálásáért felelős miniszterelnöki biztos; Philip Carmel, az ESJF (Erhaltung und zum Schutz jüdischer Friedhöfe – Kezdeményezés az európai zsidó temetőkért) vezetője.
A Mazsihisz részéről jelen volt dr. Grósz Andor elnök, dr. Frölich Róbert országos főrabbi, Fináli Péter vezetőségi tag, Fináli Gábor rabbi, Tamás Péter, a vidéki temetőrendezésért felelős csoport vezetője, Winkler Miksa, aki számos egyéb feladata mellett a nyári siófoki zsinagóga vezetője, az ünnepségen közreműködött Anatolij Klavanszkij, a Hunyadi téri zsinagóga kántora. Az eseményen jelen volt továbbá Baranyi Mária, az ESJF magyarországi koordinátora.
A már idézett Illés Szabolcs polgármester méltatta azokat, akiknek a segítségével és támogatásával a felújítás megvalósulhatott – a német kormány, az ESJF, a Mazsihisz –, s hozzátette: ez a beruházás egyben erkölcsi gesztus, hiszen a vészkorszakban keletkezett sebek nem gyógyulnak be emlékezés és jóvátétel nélkül. Ezért az emlékezés – hangsúlyozta a városvezető – nem múltba révedés, hanem jövőépítés is.
A rendezvény résztvevői, az előtérben Winkler Miksa
(A polgármester után dr. Grósz Andor szólt az egybegyűltekhez, a Mazsihisz elnökének beszédét tudósításunk alatt teljes egészében közöljük.)
Bóka János, a magyar kormány európai uniós minisztere – aki tavaly a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában nyilvánosan utalt zsidó gyökereire – elöljáróban köszönetet mondott az ESJF-nek, Németország kormányának, a Mazsihisznek és Csákvár önkormányzatának a beruházás megvalósításáért. Majd a politikus azt a gondolatot bontotta ki, hogy
a zsidó hagyomány a temetőt az Élet Házának nevezi, ezt fejezi ki az a fohász is, hogy az elhunytak lelke az élet kötelékébe legyen bekötve.
Majd feltette a kérdést: miért jelenthető ki, hogy egy magyar zsidó temető az élet háza, nem pedig egy egész közösség síremléke? Többek között azért, mert a magyar zsidóság nemcsak a zsidó hagyományban, hanem a magyar földben, magyar kultúrában gyökerezik, a zsidó közösség Magyarország elválaszthatatlan része, a temető pedig az élet üzenetét hordozza azért, mert csákvári emberek életére, tevékenységére emlékeztet.
Bóka János
Bóka János hozzátette: az európai zsidó örökség a mi közös örökségünk, e nélkül Európa elképzelhetetlen. A zsidóságot a magyar kormány segíti, védi, támogatja, amit többek között az jelképez, hogy a kabinet a Mazsök révén eddig már több mint egy milliárd forintot fordított a magyar zsidó temetők rendbetételére.
Julia Gross, Németország nagykövete is kifejezte köszönetét az ESJF-nek és a Mazsihisznek, s méltatta Philip Carmel tevékenységét.
Hozzátette: Németország büszke rá, hogy támogathatja a zsidó örökség védelmét, a zsidó temetők renoválását.
A diplomata kifejtette: a temetőknek minden kultúrában különleges jelentőségük van, s különösen igaz ez a zsidóságban. Egy zsidó temető a zsidó identitás és kultúra emlékeinek őrzője az örökkévalóságnak, ezt fejezi ki az – tette hozzá –, hogy a zsidó hagyomány szerint köveket helyeznek a sírokra.
Julia Gross osztja meg gondolatait
Julia Gross kitért arra, hogy mióta Magyarországon teljesít szolgálatot, számos magyar zsidó vezetővel találkozott, akik biztosították arról, hogy a zsidóság Magyarországon békében, biztonságban élhet. Ám ezt nem lehet magától értetődőnek tekinteni – hívta fel a figyelmet a nagykövet asszony –, ébernek kell lennünk, mert az antiszemitizmus sajnos aggasztóan növekszik Európában.
Moran Birman
Moran Birman, a Zsidó Állam budapesti nagykövet-helyettese úgy fogalmazott: habár a csákvári zsidó temető felújítása örömteli esemény,
ő maga azonban jobban szeretett volna most egy helyi zsidó közösségi összejövetelen, ünnepségen, esküvőn részt venni, mert ez azt jelentené, hogy él és virágzik az a helyi zsidó közösség, amelyet a holokausztban szinte kivétel nélkül elpusztítottak.
Az életet kellene most ünnepelni – mondta a diplomata –, de a holokauszt ezt nem teszi lehetővé. Moran Birman kifejtette: a zsidó temető felújítása nem csupán egy renoválás, hanem annak deklarálása, hogy akiket megöltek, azok soha nem lesznek elfeledve, és akiknek a jelenléte egykor fontos volt itt, és fontos volna ma is. Végezetül a diplomata is kifejezte köszönetét a zsidó temetőkért végzett munka támogatásáért a német kormánynak, az ESJF-nek, a magyar kormánynak, a Mazsihisznek és a csákvári önkormányzatnak.
Philip Carmel
A következő szónok Philip Carmel, az ESJF vezetője volt, aki főként azt hangsúlyozta:
különösen hálásak lehetünk a csákvári önkormányzatnak és a helyi társadalomnak azért, hogy méltó módon kívánja ápolni az egykori zsidóság emlékét annak ellenére, hogy ma már egyetlen zsidó sem él a településen.
Kiemelte azt is: Németország nemcsak anyagilag támogatja az ESJF tevékenységét, de valódi partnertként vesz részt a szervezet által megvalósított projektekben. Köszönetet mondott Bóka Jánosnak, akinek a mostani jelenléte – mint mondta – azt szimbolizálja, hogy a magyar kormány mennyire elkötelezett a magyar zsidóság iránt.
Végül közölte: brit-izraeli kettős állampolgárként szeretné megköszönni Németországnak és Magyarországnak azt a kiállást, amelyet Izrael állam iránt a két ország kormánya tanúsít.
A szónokok sorát dr. Frölich Róbert országos főrabbi, a Dohány zsinagóga rabbija zárta, aki rövid gondolatkísérletre hívta a résztvevőket, nevezetesen arra, hogy képzeljék bele magukat egy olyan ember, egy olyan csoport, egy olyan kisebbség életébe, akikkel szemben megszaporodnak a sajtóban a rosszindulatú megjegyzések, akiktől a környezetük váratlanul távolságot kezd tartani, akiktől elfordulnak, akikkel nem vállalnak közösséget, és akiket végül kivet magából a társadalom a szó fizikai értelmében is.
– S mindezt úgy, hogy önök, kedves jelenlévők, nem követtek el semmit. Önök teljesen ártatlanok, nem vétettek senkinek, és mégis szögesdrótok közé zárják önöket teljes mértékben ártatlanul. Nehéz elképzelni? Nehéz. És azt is nehéz elképzelni, hogy miért éppen önökkel történik mindez. Miért pont önök? Miért pont mi? – tette fel a sorskérdéseket az országos főrabbi.
Dr. Frölich Róbert
Majd kifejtette: ha mindezt el tudták képzelni, ha bele tudták helyezni magukat az ártatlanul üldözött emberek életébe, akkor megértik, hogy miért kell emlékezni a soára. Ugyanis ha magunkban nem tesszük személyessé a múltat, akkor a múlt olyan lesz, hogy meg sem történt volna.
– Ezért kell emlékezni és emlékeztetni a soára, mert az ember sohasem tudhatja, hogy mikor kerül elő egy olyan társadalmi skatulya, amibe őt magát is beleteszik – zárta beszédét dr. Frölich Róbert.
Az ünnepség után a résztvevők elhelyezték az emlékezés kavicsait annál az emlékműnél, amely az egykori csákvári zsinagógának állít emléket, majd a Vértes Múzeumban rendezett összejövetelen dr. Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke átadta Philip Carmelnek a Magyarországi Zsidóságért díjat.
Az ESJF vezeője átveszi a díjat a Mazsihisz-elnöktől
Az elismerést a Mazsihisz vezetése már korábban odaítélte az ESJF vezetőjének, ám Philip Carmel a közelmúltban megrendezett díjátadón nem tudott személyesen jelen lenni, emiatt kerítettek sort a díj mostani átadására.
Dr. Grósz Andor: A temető nemcsak emlékhely, hanem szakrális tér
Mi, a Mazsihiszben – a magyarországi zsidóság legnagyobb felekezeteként – a múltra emlékezünk, és a jövőt építjük. A múlt része az az aranykor is, amikor az emancipációt követően a zsidó közösségek – így itt, Csákváron is – szorgalmukkal, tudásukkal és elkötelezettségükkel hozzájárultak a haza gyarapodásához.
De a múlt része a fájdalom is: az első világháborút követő, állami támogatással gerjesztett antiszemitizmus, a zsidóellenes törvények, a kirekesztés, a kifosztás, a deportálás és a tömeggyilkosságok kora.
A Mazsihisz elnöke
Az egykor ötven főt számláló csákvári zsidó közösségből mindössze hárman élték túl a vészkorszakot. A közösség ezzel megszűnt létezni. Nem volt többé, aki őrizze az azóta lebontott zsinagógát, nem volt, aki gondozza a temetőt. A temető elárvult, ahogyan több mint 1500 másik zsidó temető is elárvult szerte Magyarországon. E hatalmas örökség megőrzése rendkívüli kihívás, amelyhez minden segítségre szükségünk van.
Köszönettel tartozunk Philip Carmel úrnak és az Európai Zsidó Temetők Megóvására és Védelmére Irányuló Kezdeményezésnek, amely kerítések építésével módszeresen járul hozzá a temetők megóvásához. És köszönettel tartozunk a Németországi Szövetségi Köztársaság kormányának, amely anyagi támogatásával lehetővé teszi ezek megvalósulását.
A temető a zsidó hagyományban szent hely – az örök nyugalom, a közösségi emlékezet, a családi gyökerek és a tisztelet tere. A temető nemcsak emlékhely, hanem szakrális tér, ahol az imádkozás, a látogatás, a kő elhelyezése mind az emlékezés és a méltóság jelei. Fontos, hogy e szent hely határai láthatók és védettek legyenek, ahogyan azt a Példabeszédek könyvében is olvashatjuk:
„Ne told el az örök határt, amelyet őseid állítottak”.
Az egykori zsinagógából csak a Tízparancsolat kőtáblái maradtak meg
Itt, Csákváron a benövő bokrok eltávolításával ismét láthatóvá váltak az ősi határok. Ezek megerősítéséről a kivitelező gondoskodott, aki olyan tartós, esztétikus és méltóságteljes kerítést hozott létre, amely legalább 50 évig garantálja e temető védelmét. Ez nem pusztán fizikai munka volt – ez szolgálat, amelyet a múlt és a jövő iránti tisztelet vezérelt. Köszönet érte!
Biztos vagyok benne, hogy e temető felújítása nemcsak emléket állított, hanem hozzájárult a helyi közösség építéséhez is, közelebb hozta mindenkihez Csákvár múltját, és világosabbá tette közös jövőnk alapjait.Kívánom, hogy váljék ez a temető Csákvár egyik emblematikus helyévé, a béke, az emlékezés és a méltóság szigetévé, amely a jövő nemzedékeit is inspirálni fogja – nem felejteni, hanem emlékezni, nem gyűlölni, hanem tisztelni.
Ezzel tartozunk az itt nyugvó és Csákvárról elhurcolt hittestvéreink emlékének. Emlékük legyen áldott!
Borítókép: Julia Gross szól az egybegyűltekhez. Fotók: Mazsihisz.hu
