03.14. 17:29, kimenete: 03.15. 18:35 
Az elmúlt években nemcsak Izraelben, de hazai zsidó közösségekben is élénk beszédtéma volt a műhús (laboratóriumi hús) fejlesztése, gyártása és fogyaszthatósága. Több rabbi is kifejtette a véleményét róla, hogy gyakorló zsidók számára vajon fogyaszthatók-e ezek a készítmények. A kósersági vitának ugyan nem vet véget, de a forgalmazásnak egészen biztosan, hogy a magyar kormány a hírek szerint betiltja a műhúst az előre nem látható kockázatok miatt.
– A műhús előállításának és forgalomba hozatalának tilalmáról – ez a címe annak a törvényjavaslatnak, amelyet Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes tegnap nyújtott be a parlament elé.
Mint a beterjesztő írja: „a hagyományostól eltérő technológiákban és termelési módokban olyan potenciális veszélyek rejlenek, amelyek alapvető értékeinket fenyegetik. E kihívásokra még nem rendelkezünk megnyugtató válasszal. A vélelmezhető negatív hatások a laboratóriumi hús előállításának és forgalomba hozatalának általános tilalmát teszik indokolttá. E tilalom alól csak a legszűkebb körben lehetnek kivételek, ennek megfelelően a laboratóriumi hús előállítása és forgalomba hozatala kizárólag az orvosi és az állatgyógyászati célú felhasználás esetén lehet megengedett".
A kérdésről ajánljuk figyelmükbe a Balázs Gábor – Kurucz Ákos szerzőpáros A zsidó vallási hagyomány reakciója az ökológiai válság és állati jogok problémájára című tanulmányát, amely a Kellék folyóirat 66. számában jelent meg.
Kép: ChatGPT
A szerzők ebben egyebek mellett azt írják:
A labortóriumi húst propagálók olyan jövőt vizionálnak, amelyben a „hús” és az „élőlény” fogalmai elválnak egymástól: a húsfogyasztás nem fogja feltételezni többé az állattartást és az állatok levágását, csak „húst” és nem pedig állatot fogunk enni.
A zsidó hagyomány példája talán általánosabb következtetések alapja is lehet. Hiába vannak elvben szigorú állatvédelmi szabályai egy jogrendnek, ez még nem garantálja az állatok jólétét a gyakorlatban. Hiába vallja egy közösség elméletben – akár őszintén is –, hogy könyörületesnek kell lenni az állatokkal, a gyakorlatban az emberek hajlamosak figyelmen kívül hagyni, hogy a nagyipari állattartásban reálisan létező körülmények a józan ész szerint kimerítik az állatkínzás fogalmát, az elmélet és a gyakorlat időnként élesen elválik tehát egymástól.
Amikor egy primer biológiai vágy – esetünkben a húsevés – kielégítése a tét, az emberi lelkiismeret könnyen megnyugtathatónak tűnik. Hasonlóképpen, az ember nem mutatkozik különösképpen fogékonynak a világvége-jóslatokra sem, amíg azok valósságát nem tapasztalja meg, tehát amíg még nincs túl késő.
A filozófia talán abban segíthet, hogy illúzióktól mentesen tudomásul veszi az emberi valóságot, és olyan elméleti megoldásokat igazol, magyaráz el és népszerűsít, amelyek megvalósulása a gyakorlatban is lehetséges, és hatással lehetnek emberek nagy tömegeinek életminőségére.
Noha a jelen esettanulmányban megfogalmazott gondolatok konkrét hatása – ha van egyáltalán – kicsiny, hiszen még ha az itt felsorolt összes etikai és jogfilozófiai megfontolás érvényre jut is, és a kóser étkezés szabályait követő zsidóság (tehát világszinten is legfeljebb pár millió ember) a laboratóriumi hús fejlesztésének és terjesztésének élharcosa lenne, ez önmagában nem oldja meg az ökológiai válságot.
Az azonban nagyon könnyen elképzelhető, hogy egy olyan filozófiai elvektől vezérelt „jó gyakorlat” születne, amely mutatis mutandis más közösségek számára is inspiráló lehet.
A teljes tanulmányt a Kellék 66. számában olvashatják el.
