Hol kezdődik a magyar zsidó jövőkép?

Mi a titka a hosszú életkort megélt embereknek? Milyen szociális háló szolgálja a magyar zsidó közösséget? Milyen egy valódi jövőkép? Ilyen kérdésekre igyekztek választ adni a Zsidó Közösségi Fórum Szövetség (ZSKF) konferenciáján, amelyen igen tanulságos előadásokat hallhattunk a közösségi élet formálásának fontosságáról.

Mint arról korábbi cikkünkben beszámoltunk: De addig mi lesz?! – Zsidó közösségi konferencia a jövőnkről  címmel rendezett konferenciát a ZSKF a Fővárosi Levéltárban, ahol a hazai zsidó közélet szereplői azzal a céllal  gyűltek össze, hogy megvitassák a magyar zsidó közösség, egyházak és szervezetek helyzetét,  együttműködési lehetőségeit és jövőképét.

A „Zsidó Közösségi Szociális Háló jelene és jövője – kérdések és dilemmák” című beszélgeté keretében Jó Marianna, a MAZS Alapítvány munkatársa kérdezte tegnap Shaul Talyt (MAZS), Szilágyi Nórát (EMIH – Cedek), Mircea Cernovot (JDC), dr. Grósz Andort (Mazsihisz), dr. Kovács András szociológust és Szabó Györgyöt (Mazsök).

Balról jobbra: Jó Mariann, Shaul Taly, Kovács András, dr. Grósz Andor, Szilágyi Nóra, Szabó György, Mircea Cernov

Shaul Taly azzal kezdte, hogy a kutatók igen érdekes jelenségre figyeltek fel Izraelben az ultraortodox zsidók körében, ahol azt találták: a Zsidó Államban 83 év a várható életkor, és az ultraortodoxoknál még ennél is magasabb, azaz az életkor hosszát nem az határozza meg, amire elsőre gondolnánk (táplálkozás, anyagi helyzet, természetközelség stb), hanem az emberi közösség, az aktív és jó emberi kapcsolatok ereje határozza meg, vagyis az időskori magányosság az egészségünk szempontjából súlyos rizikófaktor.

Shaul Taly hozzátette: a MAZS több mint 30 éves tapasztalatai szerint a holokauszt-túlélők tovább élnek, mint a nem túlélő kortársaik, hiszen „mindig ott vagyunk mellettük”. 

A magyar zsidó közösség jövőképéről azt mondta: szeretné, ha új szemlélet, új támogató rendszer alakulna ki, amelynek következtében olyan erős közösségben élhetünk, amelyben válaszokat kapunk az élet nagy kérdéseire.

Kovács András arra hívta fel a figyelmet, hogy a teljes magyar zsidó közösség alacsony százaléka kötődik zsidó szervezetekhez, szoros kapcsolata a felekezetekkel mintegy 5 ezer embernek van, az ennél lazábban, de azért a felekezetekhez valamilyen formában kötődő zsidók száma 12-15 ezer között mozog, legalábbis erre utal az 1 %-os adófelajánlások száma. A kutató hozzátette: sajnos elöregedett csoportról van szó, amelynek fogyása gyors ütemű. 

Dr. Grósz Andor azt hangsúlyozta: a közösség segít kivédeni társadalmi terheléseket, a magánéleti stresszt, továbbá a betegség lefolyásában van szerepe a hitnek, hiszen viszonylag könnyebben tud megharcolni a betegségével a hívő ember. A Mazsihisz jövőképéről szólva így fogalmazott: erős zsidó közösségre van szükség, amelyet nem vita és széthúzás, hanem megértés, elfogadás, egymás tiszteletben tartása jellemez. 

Hozzátette: az ideális jövőképben minél több olyan fiatal szerepel, akit be lehet vonzani a zsinagógákba. A szociális háló kiemelten fontos elemeként említette a Mazsihisz Szeretetkórházának fejlesztését.

Szilágyi Nóra az EMIH 9 éve megalakult szeretetszolgálatának tevékenységét ismertette, kitérve a népkonyhára, a nevelőszülői hálózatra, az adományboltokra. Hangsúlyozta, hogy nemcsak zsidóknak segítenek, továbbá ő is kiemelte a közösség erejének fontosságát. 

Szabó György a zsidó világ két alappillérének nevezte az öngondoskodást és az önkéntességet, a diaszpóra legnagyobb problémájaként pedig az asszimilációt, a többségi társadalomba való beolvadást jelölte meg. 

Szerinte egy magyar zsidó szociális hálónak figyelembe kell venni a jól működő külföldi példákat, a fiatalok megszólításáról szólva pedig az egyházakon kívül a civil szervezetek fontosságát emelte ki. 

A magyar zsidó jövőkép kapcsán Mircea Cernov fogalmazott meg igen értékes gondolatokat. Először is föltette a legfontosabb kérdéseket: ki vagy kik fogalmazzák a meg a közös jövőképet?; van-e közös nyelv a megfogalmazásra?; ki milyen szerepet, felelősséget vállal a megfogalmazásban, majd a cselekvésben?; van-e bizalom azok között, akik a jövőképről gondolkodnak?; elfogadják-e, hogy habár mindannyian mások vagyunk, másképp gondolkodunk, mégis van valami, ami mindannyiunknak egyaránt fontos?; képesek vagyunk-e érzékenyek, megértők lenni egymással?

 A JDC Magyarország vezetője azt mondta: egy jövőkép ott kezdődik, ha a fenti kérdésekre érvényes válaszokat tudunk adni, s meg tudjuk fogalmazni azokat a közös értékeket, amelyekre víziót lehet alapozni.

Mircea Cernov ilyen alapvető értékeknek nevezte a következőket: összetartozás és szolidaritás; nyitottság és befogadás; oktatás, jólét, kulturális dimenziók hangsúlyozása; társadalmi szerepvállalás; identitás, hagyomány, innováció.