Irán válságban: Mély sebezhetőségre utalnak a merényletek

Hanije (Hamász) és Sukr (Hezbollah) meggyilkolása mély biztonsági problémákat jelez Iránban, és rávilágít a rezsim egyre növekvő instabilitására – írja a Jerusalem Post hasábjain ma megjelent véleménycikkében Jonathan Harounoff író.

Az Iráni Iszlám Köztársaság mély biztonsági rései a Hamász politikai vezetőjének, Iszmáil Hanijének a megölésével tárultak fel, amit a Hezbollah alvezérének, Fuad Sukrnak a bejrúti meggyilkolása után követtek el.

Talán csak a Teherán című izraeli sorozat egyik epizódjában lett volna elképzelhető, hogy Hanijének egy teheráni kormányzati rezidencián lévő hálószobájában pokolgép robban, miközben a dohai Hamász-vezető éppen az iráni elnök beiktatásán tartózkodik az országban.

Teherán gerontokrata elitjében kétségtelenül paranoiát keltett, hogy Izrael képes volt beszivárogni a rezsim biztonsági-hírszerző apparátusába, és így mért csapást ellenségeire. 

Ez nem újkeletű: az Egyesült Államok 2020 januárjában az iraki bagdadi repülőtér közelében dróncsapás során megsemmisítette Kászem Szulejmáni iráni tábornokot; ugyanabban az évben lőtték le távirányítós fegyverrel Mosen Fakhrizadeh iráni nukleáris tudóst; a Moszad ügynökei pedig képesek voltak egy teheráni létesítményből értékes nukleáris aktákat. (...)

Az iráni infláció szédítően nagy: a 2016-os 10 százalékról 2023-ra csaknem 50 százalékra emelkedett. Magas a munkanélküliség is, miközben az irániak csaknem egyharmada él rendkívüli szegénységben.

A történelem már bebizonyította, hogy az irániak képesek fellázadni, ha sérelem éri őket: mint 2022 szeptemberében, amikor a 22 éves iráni-kurd nőt, Mahsa „Jina” Aminit – miután az ország „erkölcsrendőrei” letartóztatták egy nem megfelelően viselt hidzsáb miatt – megölték egy rendőrségi fogdában. Ezt példátlan kiterjedésű, hatalmas intenzitású és hosszú ideig tartó tömegtüntetés követte, amely alapjaiban rendítette meg az Iszlám Köztársaságot. 

A rezsim erőszakos fellépésével dacolva irániak tömegei – korosztálytól, etnikumtól és társadalmi-gazdasági háttértől függetlenül – hónapokig tüntettek az utcákon a hatalom távozását követelve. 

A nők Iránban és külföldön letépték a hidzsábjukat és levágták a hajukat, így szállva szembe azzal a rezsimmel, amely évtizedek óta minden lépésüket megszabta. Az Amini halála nyomán elindult „Nő, Élet, Szabadság Mozgalom” láttán az iráni rendszerváltás már nem lehetőségnek tűnt, hanem elkerülhetetlennek. „Már nem is kérdéses, hogy az irániak megdöntik-e az ajatollah-ot” – ez volt a címe a The New York Times 2022 decemberi cikkének. 

Az iráni tiltakozó mozgalom azóta alábbhagyott – részben a rezsim brutális méretű letartóztatási akciói és a kivégzések, részben pedig a tiltakozás nemzetközi támogatottságának csökkenése miatt –, de a forradalmi szellem erősen él az irániak körében, ezt bizonyítja a legutóbbi elnökválasztáson tapasztalható szavazói távolmaradás is. 

Egy  erős amerikai és izraeli külpolitikának nemcsak az Iszlám Köztársaság kulcsfontosságú eszközei és adatai elleni precíziós csapásokra kell fókuszálnia, de számításba kell vennie az iráni nép támogatását is.

Jonathan Harounoff publicisztikája ITT OLVASHATÓ EL teljes terjedelmében angol nyelven. Fotó: West Asia News Agency via Reuters