Idén
elhatároztam, hogy purimra Kölcsey Antóniának öltözök. Az ő 1839-ben írott ünnepi tudósítását öltöm
fel a képeimre, amiket a tel-avivi purim éjszakában fotóztam. Silló Sándor fotói.
„A 'sidók ma Hámón
ünnepét ülték vagy inkább futották meg. Minden 'sidó nagy vigalomba vala 's jó
napot csinált magának. Nehányan pásztoroknak öltözködének, 'siros gubák- 's
bundákba, és egy lovag 'sidót kisérének, ki mindenféle rongyokkal beaggatva
vala; örömrivalgásokkal futottak utánna a' 'sidó gyermekek is. E' különös menet
végig járá a' falut, 's minden Abrahám unokája háza előtt megállott, hol kész
lakoma várá őt. Ők mindnyájan boldogok voltak ma, boldogabbak, mint bár milly
örömittas ur a' velenczei, vagy római Carnevalba. Igy a' boldogságot nem
lehetne meghatározni, azt csak kinekkinek érzéséből vagy fogalmából áll.
Ők még mindég meg
tudák tartani nemzetiségöket, 's olly sok száz évek után is hiven örzék azt.
Sok 'sidó inkább vesztené éltét mint sem nemzetisége béllyegiről lemondjon. És
ezt ők olly hazákba teszik hol létöket is drágán kell fizetniök.
Mindég megindulást
's mozgalmat érzek keblemben midőn 'sidót szenvedni látok, 's örömet akkor, ha
boldognak vélem őt lenni. Ma is midőn hallám vidámságokat ez embereknek,
részvét könye szökött szemembe.”