Hogyan imádkozzunk jól?

Gyakran még azok is nehezen veszik rá magukat egy ima elmondására, akik tudnak héberül, és értik az imák szövegét. Ezer okot lehet rá találni, hogy miért ne imádkozzunk éppen, hiszen a mindennapi rohanásban gyakran még ez a pár perc is pótolhatatlan időveszteségnek tűnhet.

Felvetődik a kérdés:

Hogyan lehet a mindennapi imákat úgy elmondani, hogy közben igazán Isten felé forduljunk? 

Afelé az Isten felé, aki valószínűleg sokkal jobban tudja nálunk, mire van szükségünk. Ha ez valóban így van, miért kell végigmondani mindennap az imákat? Különösen nehéz lehet ez annak, aki nem tud héberül, és a szöveget fonetikus átírásban olvasva mondja el, bele-belelesve a magyar fordításba.

Az ima ereje önmagában is inspiráló, hiszen mi lehetne ösztönzőbb annál, minthogy az imán keresztül őszintén megnyílhatunk az Örökkévalónak, és szabadon elmondhatjuk neki legbensőbb gondolatainkat? Ahhoz azonban, hogy megértsük, miről szól az imádság, az Isten felé fordulás, hogy valóban erős és személyes kapcsolatot tudjunk teremteni vele, szükség van némi erőfeszítésre. Koncentrálnunk kell a kimondott szavakra, nem csak úgy sebtében elmormolni őket.

A helyes imádkozás egyik legjobb eszköze az, hogy elképzeljük, amiért imádkozunk. 

Ha például valaki munkát szeretne találni, akkor ima közben azt képzelje el, hogy milyen örömteli lenne az élete, ha megkapná az áhított pozíciót. Ne azt erősítse magában, milyen nehéz az élete most, hanem az ima erejét felhasználva az általa vágyott ideális munkára koncentráljon. Ha így tesz, az azt bizonyítja, hogy most már valóban el akarja érni a kitűzött célt, és azért fordul az Örökkévalóhoz, hogy ő segítsen ennek megvalósításában.

A fenti példa nem csupán jó tanács, hanem egy nagyon praktikus példán keresztül fogalmazza meg az ima esszenciáját. Az imádkozás ugyanis nem egyszerűen arról szól, hogy kérjük Istent, adja meg nekünk, amire vágyunk. Az ima lényege, hogy elképzeljük, kivé is akarunk válni. Ehhez pedig meg kell értenünk, hogy kik vagyunk, mik a szükségleteink, és mik a céljaink az életben. Azért fordulunk Istenhez, hogy segítsen nekünk ezen az úton. Megfelelő életcéljaink világos meghatározása az első lépés azok elérése felé.

A helyes imádsághoz vezető első lépés tehát annak eldöntése, hogy mit kérjünk. 

Ehhez jobban meg kell értenünk önmagunkat. Kik vagyunk valójában, mit szeretnénk elérni, és mire kell összpontosítanunk az életben? 

Természetesen mindannyiunknak vannak álmai, vágyai. Amikor Isten elé állunk, először is magunkba kell néznünk – melyek a reális vágyaink és céljaink, illetve mi az, ami csupán álmodozás? Mi méltó ahhoz, hogy az Örökkévaló elé lépjünk vele? A kedvenc focicsapatunk győzelméért imádkozzunk, meg hogy 250 kilót nyomjunk fekvenyomásban, vagy inkább azért, hogy jobb házastársak, barátok, munkatársak és szülők legyünk? Mi a reális számunkra? Az, hogy nyerjünk egy Oscar-díjat, Nobel-díjat, szépségversenyt, sőt akár a lottó ötöst, vagy hogy magabiztosan el tudjuk tartani a családunkat, jó szülők és gyerekek legyünk és – ha erőnkből telik – a magunk módján hozzájáruljunk ahhoz, hogy a világ, amelyben élünk kicsit jobb hellyé váljon?

Héberül az imádkozást a „hitpálel” szóval fejezzük ki. 

Szó szerinti fordításban azt jelenti: önmagunkhoz imádkozni. Azaz imáinkkal nem csak a Mindenhatóhoz fordulunk, hanem magunkba is nézünk. Az ima segít eldönteni, hogy melyek a valóban fontos és reális céljaink az életben és melyek azok, amelyek a fantázia mesés világába tartoznak. Fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy mit és miért akarunk az élettől? Valóban szükségünk van egy nagyobb autóra, még egy cipőre, a legújabb telefonra, vagy csak azért akarjuk, mert másnak már van? Valóban odaállhatunk Isten elé, és őszinte szívvel azt tudjuk mondani neki, hogy ez az, amire valóban szükségünk van? Ha igen, akkor nosza, ezeket is kérhetjük tőle. Ha azonban gondos önvizsgálat után arra jutunk, hogy az ilyesmi a hiú ábránd és a hamis vágyak kategóriájába esik, akkor ne forduljunk értük az Örökkévalóhoz. Az imádság egy olyan lelki gyakorlat, amely segít különbséget tenni valós szükségleteink és fantáziadús vágyaink között. A Mindenható az imán keresztül arra tanít minket, hogy közelebb kerüljünk önmagunkhoz. Ez az önismereti út pedig oda vezet, hogy hozzá is közelebb jutunk.

Jákob életének végén József áldásért vitte az apjához fiait, Efraimot és Manasszét. Amikor Jákob meglátta őket, így kiáltott fel örömében: „Arcodat látni sem gondoltam, és íme, látnom engedte Isten a te magzatodat is. (1) A szó, amelyet Jákob használ, a „filálti” ugyanabból a gyökből származik, mint a „hitpálel” szó. Ebből azt tanulhatjuk, hogy az ima nem csupán annyit jelent, hogy kérünk valamit Istentől. Az igazi jelentése az, hogy elképzeljük, amint azzá válunk, akivé válni szeretnénk. Az ima azt jelenti, hogy elképzeljük magunkat jobb emberként, és ahhoz kérünk segítséget az Örökkévalótól, hogy ezt a célt sikeresen elérjük.

Adjon Isten jó választ imáinkra!

1.) Beresit: 48:11.

Cikkünk az aish.com írása alapján készült