A hanukia története

A hanuka zsidó ünnep, a makabeusok i. e. 164-ben aratott győzelmét ünnepli a szíriai görög elnyomók felett. Erre emlékezve nyolc napon át gyertyát gyújtunk, minden nap egyre többet. A hanukia formája, anyaga és mérete nagyon sokféle lehet. A filléres hordozható verziótól, a nemesfémekből készült remekbe szabott műalkotásokon át a modern minimalistáig mindenféle verzióval találkozhatunk. 

A hanukia legismertebb formája a menórából alakult ki, ami már az ősidőktől fogva fontos szimbóluma a zsidóságnak. Felvetődik tehát a kérdés, hogy van-e olyan leírás, ami a menóra (és a hanukia) kinézetét szabályozza.

A menóra legrégebbi ábrázolása, a templomi menóra hitelesnek tűnő másolatáról Titus diadalívén található, melyet i.sz. 82 körül építettek és Rómában a Via Sacrán található. Ezen a diadalíven emlékeznek meg Jeruzsálem ostromáról és Júdea meghódításáról, ami i.sz. 70-ben történt. A jeleneten az látható, ahogy a szentélyből elrabolt kincseket Rómába viszik. Ezen egy görbített ágú, kerekded menóra látható.

A kommentárirodalom is foglalkozik a menóra formájának kérdésével. Ibn Ezra például az Exodushoz írt magyarázatában azt írja, hogy az ágak hosszúak, kerekdedek. Ezzel szemben Maimonidész az 1168-ban kiadott Széfer Máor című munkájában egyenes ágú menóráról ír, sőt még le is rajzolta az.

Ezzel az elképzeléssel úttörő volt, hiszen ezt megelőzően mindenhol lekerekített ágú menóra ábrázolásokkal találkozunk. Mivel pontos tórai leírás nem maradt fent, ezért ezekre az emlékekre kell hagyatkoznunk A III. századi dúra-europoszi zsinagóga mozaikképein négyszer is felfedezhetünk menórákat. Egy egyenes karút és három hajlítottat, egy ezek közül szentélyben áll. A VII. századi Sálom al Jiszráél zsinagógában a menóra egy nagy mozaik közepén található. A mozaik melletti felirat arra utal, hogy az egész gyülekezet; férfiak, nők, öregek és fiatalok mind részt vettek a mozaik elkészítésében.

A legkorábbi ismert kézirat, amely a menórát ábrázolja, Salamon Ben Raphael 1299-ben kelt héber Bibliája az aragóniai Perpignanból származik. Ebben, csakúgy mint – Maimonidészen kívül – az összes középkorban készült és később nyomtatott formában is terjesztett műben lekerekített ágú menórákat találunk. Bár az ábrázolt menórák apró részletekben eltérhetnek egymástól, abban megegyeznek, hogy ívelt és nem egyenes karokat ábrázolnak. Szinte minden kézirat és minden régészeti lelet hasonlóan ábrázolja az ívelt ágakat.

A lubavicsi rebbe hatására az utóbbi időben erősen elterjedt az a gondolat, hogy a menóra egyenes ágú volt. A rebbe ezt a maimonidészi rajzra alapozva hirdette, olyannyira, hogy napjainkra a Chábád mozgalom az egységes logójába is beépítette az egyenes karú szimbólumot.

A fentiek alapján valószínűsíthető, hogy az ókori jeruzsálemi szentély menórája inkább volt egy lekerekített ágú gyertyatartó, mint egyenes darabokból álló, amiképpen az végig kísérte a zsidó középkort és újkort.

A gyertyatartó formájánál azonban fontosabb, hogy a hanuka ünnepe a külső asszimilációs erőszak és a vele szemben megerősödött önazonos zsidó identitás napjait jelenti számunkra.

Írásunkat az alábbi cikk inspirálta / klikk ide