Napi Talmud - Bava Batra 158: "Örökös nézeteltérés"

A Dáf Jomi egy több évszázados gyakorlat, amelynek során a babiloni Talmud egyetlen oldalát tanuljuk meg minden nap, meghatározott időbeosztás szerint. Ilyen ütemben a ciklus befejezése 7,5 évet vesz igénybe.
A My Jewish Learning úttörő célkitűzése, hogy a zsidó tanulás e globális projektjét széles közönség számára is elérhetővé tegye, mi pedig igyekszünk rendszeresen közzétenni ezeket a tanításokat.

A mai dáf folytatja azoknak az eseteknek a vizsgálatát, amikor két ember rövid időn belül hal meg, és nem tudjuk, ki halt meg először. Ilyen esetben mi a teendő a vagyonukkal, amelynek felosztása a haláluk sorrendjétől függően változik?

Az első néhány misna, amely ezt a kérdést vizsgálta, Sámmáj és Hillél iskoláinak vitáját tartalmazta. Halálozási sorrend bizonytalansága esetén Sámmáj iskolája szerint a két lehetséges örököstárs felosztja egymás között a vagyont, míg Hillél iskolája szerint a vagyon megtartja azt a védlelmezett állapotot, amelyet a két személy halála előtt elfoglalt. Aki ennek az állapotnak megfelelően örökölne, az örökli az egészet. Azonban a mai dáf második misnája tartalmaz csavart:

Ha egy ház (egy fiúra) és az anyjára omlott, ezek a bölcsek és azok a bölcsek (Sámmáj és Hillél iskolája) elismerik, hogy a vagyont felosztják egymás között.

Ebben az esetben a két lehetséges örökösi fél az anya apai családjából származó örökösei (például a testvére) és a fiú örökösei (azaz az anya unokái). Ha a fiú halt meg először, akkor nem örökölt semmit, és az anya egész vagyona az apai családjából származó örökösökre száll. Ha az anya halt meg először, a fiú még halála előtt örökölte az anyja vagyonát, így a fia örökösei kapnák meg az egészet.

Ellentétben az eddigi misnákkal, itt úgy tűnik, hogy Hillél és Sámmáj iskolái egyetértenek abban, hogy a vagyont egyenlően kell megosztani. Mi teszi ezt az esetet másmilyenné? Rásbám magyarázata szerint az előző esetekben az egyik fél követelése öröklésen alapult, míg a másiké kölcsönszerződéseken, vagy a kérdéses vagyon különböző tulajdonosok birtokában volt (például részben a férjé, részben a feleségé). Ezekben az esetekben Hillél iskolája úgy vélte, hogy csak az egyik félnek van jogos örökösi igénye. Itt azonban, ahol az összes vagyon eredetileg az anyáé volt, és mindkét fél követelése öröklésen alapul, az egyetlen különbséget a halálozás sorrendje adja, amelyet nem tudunk meghatározni. Ilyen esetben mindenki egyetért abban, hogy a vagyont meg kell osztani.

Ekkor Rabbi Akiva közbeszól:

Rabbi Akiva azt mondta: Ebben az esetben egyetértek, hogy a vagyon megtartja (korábbi tulajdonosi státuszát). Ben Azzai így szólt Rabbi Akivához: Már így is nehézséget okoznak (azok az esetek, ahol a Sámmáj és Hillél) nem értenek egyet. De most még egy olyan esetben is vitát akarsz hozni ránk, ahol megegyeznek?

Fontos megjegyezni, ahogy Rásbám is teszi, hogy Rabbi Akiva nem Hillél iskolájának véleményével vitatkozik, hanem azzal, ahogy korábban az iskola álláspontját közölték. Rabbi Akivának nem lenne hatásköre vitatkozni olyan állásponttal, amelyet a Sámmáj és Hillél iskolája egyaránt osztanak. Mégis úgy véli, hogy még ebben az esetben is, Hillél iskolája úgy tartaná, hogy a vagyon megtartja az eredeti tulajdonosi státuszát, vagyis a vélelmezett korábbi tulajdonjogát, és nem kellene egyenlően megosztani. (A Gemara magyarázata szerint az eredeti tulajdonosi státusz itt az anyai család birtoklására utal, ezért az anyai család apai ágának örökösei kapnák meg az egészet.)

Egy szórakoztató kommentárban, amelyet nem gyakran találunk a Talmudban, Ben Azzai türelmetlenséggel reagál Rabbi Akiva ezen hagyományának közlésére. Végre találtunk egy esetet, ahol a két nagy iskola egyetért, és te még itt is azt állítod, hogy nem értenek egyet!?

Bár megnyugtató, amikor bizonyos álláspontokat minden vélemény képvisel, Rabbi Akiva csak azt a hagyományt osztja meg, amit ő ismer. Az általa tanultak szerint Hillél és Sámmáj iskolái még ebben az esetben is vitában maradnak.

A My Jewish Learning írása alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla