Jonathan Sacks: Az Örökkéávaló nem vak engedelmességet, hanem felelősséget vár el

„Mit mond Noé Istennek, amikor kihirdeti az ítéletet, hogy a világ el fog pusztulni? Mit mond, amikor azt mondják neki, hogy építsen egy bárkát, hogy megmentse magát és a családját? Mit mond, amikor elkezd esni az eső? A válasz: semmit. Az események egész sorozata alatt Noéról nem tudjuk meg, hogy egyetlen szót is szólt volna. Ehelyett négyszer olvasunk a csendes engedelmességéről. (…)  Noé a bibliai engedelmesség paradigmája. Azt teszi, amit parancsolnak neki. Története azt mondja el nekünk, hogy

az engedelmesség nem elég.

Ez rendkívüli jelenség. Ésszerű volna azt feltételezni, hogy a hitéletben az engedelmesség a legmagasabb erény. A judaizmusban nem az. A bibliai héber egyik legfurcsább jellemzője, hogy – annak ellenére, hogy a Tóra 613 parancsolatot tartalmaz – nincs önálló kifejezés az »engedelmeskedni« szóra. Ehelyett a Tóra a sma/lismoa igét használja, ami azt jelenti, hogy »hallgatni, figyelni, részt venni, megérteni, belsővé tenni, reagálni«. Ez a szó annyira jellegzetes, hogy a King James Biblia gyakorlatilag kénytelen volt egy angol megfelelőjét kitalálni, a »hearken« szót. Mára ez a szó kiment a használatból, és nincs pontos fordítása. A modern hébernek ugyanígy ki kellett találnia egy szót a tiszta, megkérdőjelezhetetlen engedelmességre. A héber a lecajet (a c-u-t gyökből) szót választotta – nem pedig a lismoa szót, ami valami mást (reflektív választ) jelent. A judaizmusban Isten nem vak engedelmességet követel: En haKados Baruch Hu ba biturnija im beriotav;

»Isten nem zsarnokoskodik teremtményeivel«.

Ha ész nélkül való alávetettségre vágyott volna, akkor robotokat, gépeket vagy genetikailag programozott embereket teremtett volna, akik olyan automatikusan reagálnának a parancsokra, mint a kutyák Pavlov csengőjére. Isten azt akarja, hogy érettek és megfontoltak legyünk, hogy az akaratát azért teljesítsük, mert értjük, vagy mert bízunk benne, még ha nem is értjük. Tőlünk mást és többet kíván, mint engedelmességet,  nevezetesen: felelősséget. A bölcsek intuitív módon megértették, hogy

a hit hőse nem Noé, hanem Ábrahám volt.

Ábrahám, aki háborút vívott unokaöccse megmentéséért, aki imádkozott a síkság népéért, noha tudta, hogy gonoszak; Ábrahám, aki magát a mennyet is megkérdőjelezte, olyan szavakkal, amelyek páratlanok az ember Istennel való találkozásának történetében: »Az egész föld bírája ne cselekednék igazságot?« (1 Mózes 18:25). Mit mondott volna Ábrahám, ha szembesül az özönvíz lehetőségével…?”

Forrás: Jonathan Sacks: Szövetség és párbeszéd – Genezis: Minden kezdetek könyve

---

Kapcsolódó hetiszakaszok

---