A világ peremén: zsidó közösségek az orosz sarkvidéken

Van, ahol a zsidó közösségek története évszázados városokhoz, ősi zsinagógákhoz és nagy diaszpóraközpontokhoz kapcsolódik, és van, ahol szinte hihetetlennek tűnik, hogy egyáltalán éltek ott zsidók. Oroszország sarkvidéki vidékein, a szélsőséges időjárásról, hosszú telekről és hatalmas távolságokról ismert Murmanszkban, Arkangelszkben és Norilszkban is kialakult zsidó közösségi élet. Történetük sokféle történelmi körülményhez kötődik: a cári hadsereg katonai szolgálatához, a száműzetéshez, a szovjet iparosításhoz, a Gulaghoz, valamint az ország távoli vidékeire költöző családokhoz. Bár e három város egészen eltérő utat járt be, egyaránt példázza, hogy a zsidó élet még a világ legzordabb, legtávolabbinak tűnő tájain is gyökeret ereszthetett.

A három város közül Arkangelszk zsidó története nyúlik vissza a legrégebbre. A helyi közösség történetét 1828-tól szokás számítani, amikor az orosz hadseregbe besorozott zsidó katonák, az úgynevezett kantonisták jelentek meg a városban. Sokan közülük katonai szolgálatuk letelte után is a térségben maradtak.

A 19. század második felében már szervezett zsidó közösségi élet zajlott a városban. A zsidó lakosság száma fokozatosan nőtt: 1897-ben 248 zsidó élt Arkangelszkben, 1910-ben pedig már több mint ötszáz. 1890-ben Isaac Binder kereskedő támogatásával zsinagóga is épült. A forradalom és a szovjet korszak azonban ezt az életet is alapjaiban változtatta meg. A város két egykori zsinagógája a bolsevik forradalmat követő években bezárt, a szervezett zsidó vallási élet pedig hosszú időre megszakadt.

A közösségi élet csak a Szovjetunió felbomlása után kezdett újjáéledni. Az 1990-es években zsidó kulturális szervezet alakult, újra megjelentek az ünnepek, a héberoktatás és a fiatalokat megszólító programok. 1999-ben hivatalosan is létrejött a mai zsidó vallási közösség.

2018-ban különösen látványos fejezethez érkezett a történet: megnyílt a „Severnaia Zvezda”, vagyis Északi Csillag nevű zsinagóga és közösségi központ, melyet akkor a legészakibb zsinagógaként is emlegettek. A háromemeletes épületben imatermek, könyvtár, oktatótermek, kulturális terek és egy 500 férőhelyes rendezvényterem is helyet kapott. A megnyitás idején a helyi közösséget mintegy 200 főre tették.

Murmanszk története egészen más. A várost csak 1916-ban alapították, a Kola-öböl partján létrehozott kikötő és a hozzá kapcsolódó vasút miatt. A település fejlődését kezdettől a munkaerőigény és az iparosítás határozta meg. A városba a Szovjetunió különböző részeiből érkeztek emberek, köztük zsidók is. A helyi közösség története szerint sokan Moszkvából, Leningrádból, Belaruszból, Azerbajdzsánból és más térségekből költöztek északra, gyakran munkalehetőség miatt. Mások a szovjet táborokból való szabadulásuk után maradtak a régióban.

A zsidó élet azonban sokáig inkább családi emlékekben és kulturális identitásban létezett, mintsem intézményes formában. A Kola-félszigeten a szovjet korszakban nem működött zsinagóga vagy más zsidó intézmény, így az ünnepek, a vallási hagyományok és a zsidó identitás sok családban fokozatosan háttérbe szorult.

A változás az 1990-es években kezdődött. Zsidó kulturális társaság és vasárnapi iskolák alakultak, 1997-ben pedig létrejött a helyi zsidó jótékonysági központ. 2001-ben hivatalosan is megalakult a murmanszki zsidó vallási közösség, mely ma is többféle formában működik: rendszeresen tartanak sábeszt és zsidó ünnepeket, könyvtár, női és ifjúsági klub, valamint zsidó énekegyüttes is része a mindennapoknak.

Norilszk története talán mind közül a legkülönlegesebb és legmegrázóbb. A város fejlődése szorosan összefonódott az északi bányászattal és a Gulag-rendszerrel. A térség geológiai kutatásai az 1910-es években kezdődtek, 1935-ben pedig döntés született a Norilszki Kombinát kiépítéséről. Az első évtizedekben a munkaerő jelentős részét foglyok és korábbi rabok adták.

„Norilszki Golgota” – menóra-emlékmű a Norillag zsidó Gulag-foglyainak emlékére

Köztük zsidók is voltak. A források szerint 1939-ben mintegy 305 zsidó élt Norilszkban, 1949-ben pedig körülbelül 400 zsidó rabot tartottak fogva a Norilszki táborban. A városban azonban nem csak foglyok éltek. A Szovjetunió különböző részeiről érkező szabad munkások, mérnökök, szakemberek és családok között is voltak zsidók.

A város zsidó közössége a rendszerváltás után kezdett szervezett formát ölteni. 1994-ben héberoktatás és vasárnapi iskola indult, majd 1999-ben hivatalosan is megalakult a zsidó vallási közösség. Ma rendszeresen tartanak sábeszt és zsidó ünnepeket, valamint humanitárius programokat is szerveznek. A közösségnek ugyanakkor nincs saját önálló zsinagógaépülete; tagjai kulturális intézményekben és más közösségi terekben találkoznak.

Az aish.com cikkén alapuló sorozatunk következő részében egy újabb olyan helyre látogatunk el, ahol talán senki sem számítana zsidó közösség nyomaira.