A nagykanizsai kapus, aki meghódította Buenos Airest – Korein József elfeledett története

Korein József a hazai és a nemzetközi zsidó sporttörténet egyik legizgalmasabb, mégis méltatlanul elfeledett alakja volt. A Nagykanizsáról indult kapus nemcsak mérkőzéseket nyert Buenos Airesben, hanem egy kulturális műfaj, a tangó történetébe is beírta a nevét.

A nagykanizsai polgári háttér

A hiteles helyi és állami anyakönyvi adatok pontos képet adnak Korein József családi hátteréről. 1901. február 24-én született Nagykanizsán. Édesapja, a zsidó származású Korein Sámuel vasúti kalauzként dolgozott, édesanyja pedig Weisz Gizella volt.

A dél-zalai zsidó polgári közösségből induló fiatalember a trianoni döntések utáni bizonytalan Közép-Európában a sportban találta meg a kitörés lehetőségét. Pályafutását Óbudán, a III. Kerületi TVE csapatában kezdte, ahol 1920 tavaszán mutatkozott be a felnőttek között. Ezt követően a Felvidék és Kárpátalja felé vette az irányt: játszott a Kassai AC és az Ungvári TK színeiben is.

Az igazi nemzetközi áttörést a patinás DFC Prag (Deutscher Fussball-Club Prag) jelentette számára. A cseh fővárosban működő, túlnyomórészt német ajkú zsidó tisztviselők és polgárok által alapított klub a korszak egyik legerősebb és legismertebb európai egyesülete volt. Korein itt, a kontinens élvonalában bizonyította rendkívüli reflexeit és kivételes kapustehetségét.

*Korein József az El Gráfico címlapján 1926-ban. Forrás: viejocasale.medium.com*

„José Korein” és az argentin aranykor

Az 1920-as évek közepén a gazdasági és politikai nehézségek elől egyre több tehetséges közép-európai zsidó labdarúgó indult el Dél-Amerika felé. Korein József is ezt az utat választotta, és az akkori világ egyik leggazdagabb metropoliszában, Buenos Airesben telepedett le.

Hamarosan az ország egyik legnépszerűbb élvonalbeli csapata, a Racing Club igazolta le. Az argentin szurkolók és a helyi sajtó azonnal a szívébe zárta a „José Korein” néven emlegetett magyar kapust. Játéka eltért a kor hagyományos kapusstílusától: rendkívül atletikus volt, vakmerő kivetődései és gyors reflexei lenyűgözték a közönséget.

*A Racing Club de Avellaneda 1927-ben. Állnak: Solé, Cabrera, Della Torre, Korein, Elicegui, N. Molinari. Ülnek: Perinetti, Ochoa, R. Sosa, Miguel, Rey.*

Hírnevét végleg az ősi rivális Independiente elleni avellanedai rangadó alapozta meg. A Racing két kiállítás miatt kilenc emberre fogyatkozott, Korein azonban emberfeletti bravúrjaival nemcsak kivédekezte az ellenfél rohamait, hanem győzelemre is segítette csapatát.

Hazájától távol sem feledkezett meg magyar gyökereiről: 1926 októberétől rendszeresen írt riportokat és tudósításokat a Nemzeti Sport olvasóinak az argentin labdarúgás mindennapjairól.

Piros-fehér-zöld betűkkel a kottalapokon: a Korein-tangó

Az argentinok rajongása hamar túllépett a stadionok falain. A tangó, az ország kulturális védjegyének számító műfaj világában a zenészek és a szurkolók egy önálló zeneművet komponáltak a magyar kapus tiszteletére. A ma már zenetörténeti ritkaságnak számító darab akkora sikert aratott Buenos Airesben, hogy nyomtatott kottaként is megjelent.

A hazai Sporthírlap 1927. április 21-i száma büszkén és részletesen számolt be a tengerentúli sikerről. A lap tudósítása szerint a Buenos Aires-i üzletekben kapható kottás füzet borítóján piros-fehér-zöld betűkkel szerepelt a „Korein-tangó” felirat, amely alatt közvetlenül a nagykanizsai kapus fényképes portréja volt látható. Egy ilyen megtiszteltetés ritka, szinte egyedülálló volt egy európai bevándorló számára.

Korein József tökéletesen beilleszkedett új hazájába. Nemcsak a pályán, hanem a magánéletben is révbe ért: feleségül vette a Racing Club elnökének, Pedro Molinarinak a lányát, Carolina Juliát.

Apósa – aki civilben bankigazgató volt – a bank titkári pozícióját bízta rá, így Korein visszavonulása után elismert banki szakemberként, valamint a klub adminisztrációjának megbecsült tagjaként dolgozott Buenos Airesben.

1966-ban hunyt el Argentínában.

Korein József története annak a zsidó identitásnak is szép példája, amely a hazai gyökerekből táplálkozva, a világ túlsó felén is képes volt maradandót alkotni. Egy nagykanizsai zsidó családból induló kapus, aki előtt egykor egész Buenos Aires kalapot emelt – és akinek a neve előtt ma nekünk is fejet kell hajtanunk.

Felhasznált források: