A jó vezető mindig előrenéz, de minden irányban lát – jó szombatot!

„Mózes arra törekedett, hogy Izrael gyülekezetének következő vezetője olyasvalaki legyen, aki teljes mértékben a nyája, és nem önmaga érdekeit szolgálja, aki teljes mértékben népe szükségleteinek rendeli alá magát.”
(Darvas István főrabbi)

A fenti idézet a főrabbinak a honlapunkon ma közölt tóramagyarázatából való, érdemes az egész szöveget elolvasni, mert tanulságos. Igaz, a legtöbb tanulsággal azok számára szolgál, akikben van önreflexió a saját magukkal való szembenézésre. 

Nem tudhatjuk, hogy a bűnösöket leszúró, s ezzel a zsidó népet a pestis további pusztításától megmentő Pinchász szembenézett-e a saját tettével, de azt tudjuk, hogy cselekedete sok-sok értelmezést kapott a zsidó hagyományban. (Ha már Darvas főrabbit megemlítettük, a témáról ajánljuk fgyelmükbe Jonathan Sacks főrabbinak a honlapunkon ma közzétett gondolatait is.)

Pinchásszal kapcsolatban fontos kérdés, hogy – jogi fogalmakkal élve – „hirtelen felindulásból” gyilkolt-e, vagy pedig „előre megfontolt szándékkal”. Mérlegelte-e vajon, hogy mit tervez elkövetni? Átfutott-e a fején, hogy tettével nem vét-e az Örökkévaló törvényei ellen? S főleg: az vajon eszébe jutott-e, hogy egy pillanatra (vagyis a brutális leszámolás pillanatában) ő vette át Mózes vezetői szerepét? Hiszen ami nem sikerült Koráchnak, az neki igen: a zokogó izraeliták körében szinte „lebénult” Mózes helyébe Pinchász lépett első számú vezetőként, még ha csak a kettős gyilkosság röpke idejére is.

Az a tény, hogy a zsidó nép megmentése, valamint az Örökkévaló által kapott jutalma ellenére Pinchász a továbbiakban nem játszott vezető szerepet az izraelita táborban, többek között azt is üzeni nekünk: erre a feladatra az Örökkévaló nem tartotta alkalmasnak. 

Hiszen milyen egy jó vezető? 

Nem kell messzire mennünk, hogy rámutassunk: olyan, mint Mózes. A Tórából tudjuk, hogy Mózes – habár a szent cél érdekében mindvégig előrenézett – közben minden irányban látott. Vagyis a figyelme nem irányult kizárólag a végeredmény elérésére, hanem kiterjedt arra is, hogy mi történik körülötte és főleg mi történik „alatta”: milyen folyamatok, jelenségek tapasztalhatók azoknak az egyszerű embereknek a körében, akik őreá bízták a sorsukat. Mert egy jó vezető nemcsak lelketlen utasításokat ad, hanem

tekintettel van az általa irányított emberek lelkére is, azokra, akik őt a magasban tartják.

Hiszen ha a dolgozók összeroskadnak, akkor nincs tovább: nem lesz senki, akivel a kitűzött célokat el lehet érni. Az izraelitákat ráadásul nem lehetett „lecserélni” másokra: ők az Örökkévaló választottjai, ahogy a Tóra gyönyörűen mondja: papok királysága, szent nemzet. 

Ennek megértéséhez azonban egy jó vezetőnek a már említett önreflexióra van szüksége, ami összetett dolog: egyszerre képesség, készség és szerzett tudás. A legpontosabban úgy lehetne leírni, hogy velünk született alapokra épülő, de tanulható és fejleszthető mentális folyamat. Ezt nem spórolhatja meg senki, aki egy közösség vezetésére adja a fejét, hiszen neki nemcsak az önmagával való szembenézésre kell alkalmasnak lennie, hanem arra is, hogy egyúttal bele tudjon nézni azoknak az embereknek a szemébe, akiket irányít. Ehhez pedig már messze nem elegendő az önreflexivitás, a tehetség és az ambíció, de kell hozzá bátorság, empátia és egyenesség. Ritka az ilyen ember. Mózes persze ilyen volt – nem is csoda, hogy népünk valaha volt legnagyobb vezetőjének tartjuk a mai napig.

Jó szombatot!

---

Kapcsolódó hetiszakaszok

---