Darvas István főrabbi: A vezető a népe, nem pedig önmaga érdekeit szolgálja

Bár még csak Bámidbár könyvének vége felé járunk, ennek köszönhetően Mózes idén is még egy könyv erejéig heti rendszerességgel velünk lesz, és csak Dvárim végén távozik az élők közül, hogy aztán majd Smot könyvében főnixmadárként térjen vissza, mégis arról olvasunk a hetiszakaszban, hogy utódra lesz szüksége.

„Ne legyen az Örökkévaló közössége, olyan, mint egy pásztor nélküli nyáj” (27:17).

Mózes pásztorokhoz hasonlítja vezetőinket, akik a helyes irányba terelnek minket. A Szfát Emet írja, hogy bár „igazi” pásztorunk maga az Örökkévaló (Zsoltárok 23:1),  mégis létfontosságú, hogy legyen hús-vér vezetőnk, aki szóbeli útmutatással és tettekkel mutatja meg, mit akar tőlünk Isten, mit jelent istenfélőnek lenni.

A Ktáv Szofer szerint a „közönséges”, hétköznapi pásztor nem igazán a juhok, sokkal inkább a saját javát keresi. Végül is nem ő tartozik a juhokhoz, hanem a juhok tartoznak hozzá, így az ő igényei élveznek elsőbbséget.

Mózes arra törekedett, hogy Izrael gyülekezetének következő vezetője olyasvalaki legyen, aki teljes mértékben a nyája, és nem önmaga érdekeit szolgálja, aki teljes mértékben népe szükségleteinek rendeli alá magát. És az a legjobb, ha mindezt Rabbi Alexander Zusia Friedman (1897-1943) elképzelése szerint teszi:

„az igazi vezető minden értelemben a nép előtt, és nem utána halad.

Mózes olyan vezetőt kért, aki nem a válla fölött hátra pillantgatva figyeli, hogy mit akarnak a nép tagjai, nem vágyaikat akarja kiszolgálni, hanem vezeti őket az Isten által kijelölt úton.” 

---