Zsidók a Vadnyugaton

Ha a Vadnyugatra gondolunk, valószínűleg cowboyok, lovak, poros kisvárosok, szalonok és revolverek jelennek meg előttünk. A klasszikus westernfilmekben azonban ritkán találkozunk zsidó szereplőkkel. Pedig a valóság egészen más volt. A 19. század közepétől zsidó bevándorlók is útnak indultak Amerika nyugati területei felé. Nemcsak New Yorkban és más keleti parti városokban telepedtek le: Kaliforniába, Texasba, Coloradóba, Nevadába, Arizonába, Új-Mexikóba és a későbbi Wyoming, illetve Montana területére is eljutottak.

Egy 2023-as összefoglaló szerint 1912-re már több mint 100 ezer zsidó bevándorló élt az amerikai Nyugaton. Sokan kereskedőként vagy rancherként próbáltak boldogulni. A 19. század végén érkező kelet-európai zsidók történetét hajlamosak vagyunk automatikusan New Yorkhoz kötni. Milliók érkeztek az Egyesült Államokba, sokan közülük az Ellis Islanden keresztül, és a zsúfolt nagyvárosi bérházakban kezdtek új életet. Akadtak azonban olyanok is, akik nem maradtak a keleti parton. Nyugatra indultak, sokszor több mint ezer kilométerre New Yorktól.

Ráadásul nem minden zsidó bevándorló ugyanazon az útvonalon érkezett. Voltak, akik Galvestonon, Texasban vagy New Orleanson keresztül jutottak Amerikába, majd továbbindultak a vadnyugati határvidék felé. Közülük sokan kereskedőként vagy állattenyésztőként helyezkedtek el – olyan munkákban, amelyekhez Európából is hozhattak tapasztalatot. A történelmi forrásokban a „zsidó cowboyok” helyett sokkal gyakrabban találkozunk zsidó kereskedőkkel, marhakereskedőkkel és rancherekkel, mint olyan férfiakkal, akiknek kizárólagos foglalkozása a cowboymunka volt. Ennek ellenére az állattenyésztés világa nagyon is közel került a zsidó úttörőkhöz.

Jó példa erre Isaac Goldstein, aki 1839-ben született Bajorországban, majd családjával az Egyesült Államokba került. Fiatalon Kaliforniába ment, és a kereskedelemben kezdett dolgozni, később azonban az állattenyésztés felé fordult. 1876-tól aktívan foglalkozott állatok adásvételével, marhákat és sertéseket tartott a San Joaquin-völgyben, valamint juhokat és szarvasmarhákat legeltetett a Sierra Nevada térségében. A róla elnevezett Goldstein Peak ma is őrzi a nevét.

Joseph Gans története szintén jól mutatja, mennyire összefonódhatott a zsidó bevándorlók élete a frontier/határvidék világával. Az 1838-ban Németországban született Gans 1861-ben érkezett Amerikába. Többféle munkát kipróbált, majd 1866-ban Montanában telepedett le, ahol kereskedelmi üzletet nyitott. Emellett ranchinggal is foglalkozott, és juhokat tartott Wyomingban.

Az egyik legérdekesebb történet talán a Miller családé. A Litvániából érkező zsidó testvérek Denverben kezdetben mészárosüzletet működtettek. Miután betörtek hozzájuk, munkát kerestek a denveri stockyardban, ahol a marhakereskedelem lényegében egyfajta „tőzsdeként” működött: részvények helyett állatok adásvétele zajlott. A Miller testvérek később hatalmas állatállományt építettek fel: a JTA beszámolója szerint több mint százezer szarvasmarhájuk lett, és Wyomingban, illetve Coloradóban vásároltak hatalmas területeket. A csordákat cowboyok kísérték, akik a marhákat a legelőkre hajtották és védték a farkasoktól, marhatolvajoktól és banditáktól.

Az egyik legismertebb, a Vadnyugathoz ma is szorosan kapcsolódó ruhadarabról, a kék farmerről sem szabad megfeledkeznünk. Levi Strauss Németországban született, majd családjával 1847-ben New Yorkba költözött. Később, a kaliforniai aranyláz idején San Franciscóba ment, ahol nagykereskedést nyitott. Egyik vevője, a Nevadában dolgozó szabó, Jacob Davis olyan nadrágot fejlesztett ki, amelynek varrásait fémszegecsekkel erősítette meg, hogy ne szakadjanak szét a kemény munkától. Strauss és Davis együtt szabadalmaztatták az új ruhadarabot. Így született meg a farmer egyik őse – az a nadrág, amely később a cowboyok, farmerek és munkások ikonikus viseletévé vált. Strauss azonban nemcsak üzletember volt. San Franciscóban részt vett a város első zsinagógája, a Congregation Emanu-El létrehozásában, és jelentős összegekkel támogatta a zsidó közösséget és különböző jótékonysági intézményeket.

A Vadnyugat egyik legkülönösebb zsidó története Josephine Marcus Earpé, aki nemcsak zsidó volt, hanem a korszak egyik legismertebb westernfigurájának, Wyatt Earpnek a felesége lett. Josephine New Yorkban született egy porosz zsidó családban, majd családjával San Franciscóba költözött. Később azonban megszökött, és Arizonába ment, hogy színésznő legyen. Ott találkozott Wyatt Earppel.

Az 1881-es O.K. Corral-i lövöldözés az amerikai Vadnyugat egyik leghíresebb fegyveres összecsapása lett. Egy későbbi legenda szerint a konfliktus hátterében az is szerepet játszott, hogy Wyatt Earp és John Behan seriff ugyanabba a nőbe volt szerelmes: Josephine-be. Hogy ez valóban így történt-e, az erősen kérdéses – de maga a történet jól mutatja, hogy egy zsidó nő is bekerült az amerikai westernmitológia egyik legismertebb történetébe.

Egy másik történetnek szintén egy nő volt a főhőse. Ray Frank, vagyis Rachel Frank 1890-ben egy több száz fős zsidó közönség előtt tartott megrendítő jom kippuri beszédet Spokane-ban. Beszédének címe „A zsidó kötelessége mint zsidó és mint állampolgár” volt. Frank eredetileg héberiskolai tanár és újságíró volt Kaliforniában, de beszédeivel hamar ismertté vált. A „Golden West Girl Rabbi”, vagyis az „Arany Nyugat lányrabbija” becenevet kapta, és Észak-Amerika-szerte prédikált. Beszédei olyan népszerűek voltak, hogy zsidó és nem zsidó hallgatói is adományokat gyűjtöttek zsinagógák számára.

És voltak olyanok is, akik nem lóháton, hanem fényképezőgéppel fedezték fel a Nyugatot. Solomon Nunes Carvalho Dél-Karolinában született portugál származású zsidó családban. Az 1850-es években nyugatra indult, és Kansas, Colorado, valamint Utah tájait dokumentálta festményein és a korai fényképezési technikával, a dagerrotípiával. Képein a természet mellett az őslakos amerikaiak mindennapjai is megjelentek. Portrét készített többek között Wakara törzsfőnökről, a timpanogoszok vezetőjéről, és megismerkedett Brigham Younggal, a mormon közösség vezetőjével is. Carvalho ráadásul vallásos zsidó volt, és aktívan segítette a nyugati zsidó intézmények kialakulását: iskolák, zsinagógák és szociális szervezetek létrehozásában is részt vett.

A történetek sora még hosszan folytatható. Denverhez kötődik például Golda Meir története is: Izrael későbbi miniszterelnöke gyermek- és fiatalkorának meghatározó éveit töltötte Coloradóban. A ház, ahol élt, ma múzeum.

Források: National Cowboy & Western Heritage Museum; Texas State Historical Association; Jewish Telegraphic Agency; Jewish Museum of the American West; American Jewish Historical Society.

Zucker-Kertész Lilla

---