Vigasztalták, vigasztalták népünket – Jó szombatot!

Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet, mondja Istenetek.”
(Jesája, 40:1)

A holnapi Tóraolvasás után zsinagógáinkban hangzanak majd fel Jesája próféta fentebb idézett, híres és megnyugtató szavai, amelyek a tisa beávi gyász érzetét hivatottak ellensúlyozni. Jesája könyvének negyvenedik fejezete merő buzdítás. Mintha egy szövetségi kapitányt hallanánk, aki az első félidőben halálra fáradt, most az öltözőben lihegő csapatát igyekszik felrázni felejthetetlen szépségű és erejű szózattal… 

„Magas hegyre menj föl, hírhozója Cziónnak, emeld föl erővel hangodat, hírhozója Jeruzsálemnek: emeld fel, ne félj, mondd meg Jehúda városainak: itt az Istenetek!” (Jesája, 40:9)

Kiben ne kelne lelkesedés és ne támadna tűz, ki nem rohanna újult erővel a további küzdelemre, ha ily szavakkal próbálnának lelket verni belé?  Szerencsés a zsidó nép, hogy a Tanach ilyen gyönyörű nyelven szól hozzá évezredek óta, szerencsések vagyunk, hogy nemcsak egy törvénykönyvet kaptunk az Örökkévalótól, hanem prófétákat is, akik hol szidalmazással, hol dicsérettel, de csakis azon buzgólkodtak, hogy a nép, a közösség, a zsidó nemzet javát szolgálják. Ma úgy mondanánk: a közjó volt az, amit szem előtt tartottak mindenek előtt. 

„Az Örökkévalóban reménykedők erőt váltanak, szárnyat emelnek mint a sasok, szaladnak és el nem fáradnak, mennek és el nem bágyadnak…” (Jesája, 40:31)

Jesáját és a többi kiválasztottat soha nem önös érdek, nem haszonlesés, nem a magas pozíciókra való ácsingózás vezette útjukon, ők azért léptek a nép színe elé, hogy a nép szolgálatára legyenek az Örökkévaló akaratának közvetítésével. 

S mennyire nem volt felkészült az ókori, sőt a középkori világ sem arra, amit a zsidóság már évezredek óta tudott! Hogy a közjó érdekében az embernek áldozatokat kell hoznia, mert nem állhat fenn sokáig az a társadalom, amelyben az egyes személyes érdekek elsőbbséget élveznek a többség érdekeivel szemben. Európában majd csak valamikor az újkor hajnalán került előtérbe a társadalmi érdek széleskörűen értelmezett fogalma, azt megelőzően a feudális rendek önmaguk javára buzgólkodtak, a középkori uralkodókról nem is beszélve. Ám a zsidóságban soha nem létezett feudális értelemben vett rendiség, annál inkább az egyenlőség eszméje és eszménye.

Többek között éppen Jesája és a hozzá hasonló, nagy próféták voltak azok, akik a zsidó nép számára évezredekkel ezelőtt megszabták azokat a kereteket, amelyek között élni, dolgozni, munkálkodni érdemes, és vigasztalták, vigasztalták népünket… 

Jó szombatot!

---

Kapcsolódó hetiszakaszok

---