Végre emléktáblát kapott a Nagycétényből elhurcolt és meggyilkolt zsidóság
„Nem voltak bűnösök. Az egyetlen bűnük az volt, hogy zsidó szülőktől születtek és az ősrégi hagyományok szerint akartak élni” – hangzott el azon a rendezvényen, amelyet a korábban Magyarországhoz, jelenleg Szlovákiához tartozó Nagycétényben (szlovákul Veľký Cetín) tartottak, s ahol emléktáblát állítottak a kistelepülésről 1944-ben deportált, majd Auschwitzban meggyilkolt zsidóknak. A Felvidék.ma tudósítását ajánljuk.
A mintegy 1600 lakosú szlovákiai Nagycétényben a helyi óvoda udvarán leplezték le azt az emléktáblát, amelyet a faluból 1944-ben elhurcolt zsidóság emlékére és tiszteletére emeltek.
Kiss-Maly László atya és Horváth Zoltán István kanonok leleplezik az emléktáblát (Fotó: Jancsó Badacs Károly/Felvidék.ma)
A magyar nyelvű Felvidék.ma hírportál az eseményről szóló tudósításában idézte Ladányi Lajosnak, az óvoda alapító-fenntartójának, a Zoboralji Kulturális és Információs Központ igazgatójának beszédét, aki többek között azt mondta:
„Ha odafigyelünk a történelemre és tanulunk belőle, megértjük, hogy csak akkor leszünk képesek az idegengyűlő és kirekesztő nézeteket megfékezni, ha a társadalom minden csoportja – beleértve a politikai vezetőket is – civil bátorságról téve tanúbizonyságot nem engedi politikai szintre emelni a gyűlöletkeltést”.
Ladányi Lajos beszéde után felolvasták Potok Katalinnak, a nyitrai zsidó hitközség képviselőjének levelét, amelyben ez állt:
„Mi, a nyitrai zsidó hitközség tagjai meg vagyunk hatva, hogy emlékművet állítanak a Nagycétényben a negyvenes években lakó zsidó polgártársaiknak, akiket a háborús időkben megfosztottak jogaiktól, mindenüktől, deportálták, és végül a hírhedt koncentrációs táborokban meggyilkolták őket. Nem voltak bűnösök. Az egyetlen bűnük az volt, hogy zsidó szülőktől születtek és az ősrégi hagyományok szerint akartak élni. Itt Nagycétényben húszan voltak”.
Éder Mária, az óvoda vezetője a megemlékezésen ezt mondta: „Semmilyen halott nem maradhat temetetlenül! A mai napon a mi feladatunk a temetés, bár tudjuk, hogy a nagycétényi zsidóságnak már nem lehet sírja. Az ézsaiási parancs azonban azt mondja, hogy mindenkinek legyen neve és mindenkinek legyen emléke. Mindenkinek jár ez, de sajnos ez nem mindig lehetséges, éppen ezért a mai emlékezés, az emléktábla leleplezése is egyfajta temetés lesz. Szembenézés a tettekkel, szembenézés a múlttal.“
Az emléktábla avatásán többek között részt vett Erős Gábor országgyűlési képviselő, Horváth Zoltán István kanonok, esperes, Kiss-Maly László esztergom-szentgyörgymezői plébános, Nagycétény szülötte, Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke és Mészáros Ferenc, Nagycétény polgármestere is.
A hírportál tudósítását teljes terjedelmében ide kattintva olvashatják.
(Címlapképünk illusztráció, nem a helyszínen készült.)
Mit jelent a „timsel”, az Édentől keletre titokzatos héber szava?
Bodrogkeresztúr és Mád: zsidó történetek és ízek a Tejjel-Mézzel első adásában
A Mazsihisz tényfeltáró bizottságot hoz létre az ügynöklisták nyilvánossága és az állambiztonsági múlt kutatására
Hegedűs Zsolt: A Szeretetkórházban felhalmozott tudásból más intézményeknek is tanulniuk kell
IV. HanukaFeszt – A csoda velünk kezdődik!
Gyász: Elhunyt prof. dr. Lichtmann Tamás irodalomtörténész, a magyar zsidó tudományos élet meghatározó alakja
Hegedűs Zsolt: A Szeretetkórházban felhalmozott tudásból más intézményeknek is tanulniuk kell
Péntek 13.: a balszerencse száma vagy az irgalomé?