„...Háborúja lesz az Örökkévalónak Amálék ellen nemzedékről nemzedékre!” (II.M. 17/14-15) Szerdócz Ervin rabbi a BESÁLÁH hetiszakasszal kapcsolatos tanításában ezúttal az Izrael és Amálék mindenkori, nemzedékről nemzedékre terjedő harcáról ír.
Izrael népe végre szabad! Mózes segítségével Isten „kinyújtott karral és nagy ítéletekkel kivezette, megmentette, megváltotta népét Egyiptom „kínszenvedései alól" és „Magához fogadta népül” (lásd:II.M.6/6-7). „Ekkor jött Amálék és hadakozott Izraellel Refidimben.” (u.o.17/8)
Maimonidész (1138-1204), a középkor legkiemelkedőbb zsidó gondolkodója írta: „Mivel Amálék volt az első, aki karddal támadt Izraelre, parancsot kapott, hogy törölje el a nevét".
Isten figyelmeztette népét: „Emlékezz, mit tett veled Amalék az úton, amikor Egyiptomból kijöttetek: hogy rád támadt az úton, és megverte a sereg utolsó részét, mind az erőtleneket...” (V.M.25/17–18).
Rási (1040-1105 Troyes) kommentárja szerint a „rád támadt” héberül magömlést és megbecstelenítést is jelent. Eszerint Amálék nem (csak) legyőzni akarta a zsidókat, meg is akarta rontani őket természetellenes nemi cselekedetekkel. A fizikain túl szellemi erőszakot is akart elkövetni Isten választott népével.
Amálék háborúja igazságtalan és Isten ellenes volt!
Jichák ben Juda Abárbánel (1437-1508) középkori filozófus apologetikus a tórai idézetre hivatkozott: „Mert az Örökkévaló, a te Istened utálata bárki teszi ezeket, bárki jogtalanságot követ el.”(V.M.25/16) Amálék agressziója „utálatos” volt Isten szemében.
„…rád támadt az úton és levágta közüled mindazokat, akik gyengülten elmaradtak mögötted, midőn te bágyadt és fáradt voltál, és ő nem félte Istent!” (V.M.25/18) Izrael népének akkor még nem volt földje. Amálél nem hódító háborút indított! Támadása váratlan volt. Izraelnek nem maradt ideje felkészülésre. Maimonidész szerint, Amáléknak az volt a bűne, hogy Isten fölé helyezte magát.
A zsidó misztika szerint a földi történéseknek égi „párja” van. A zsidók harca Amálék ellen ekvivalens az égi szférák és a tisztátalan erők összeütközésével. A tórai szakasznak van egy különös motívuma: „És történt, midőn Mózes felemelte karját, erősödött Izrael és midőn lebocsájtotta karját, akkor erősödött Amálék.” (II.M.17/11)
Ha a zsidók nem a Tóra, Isten törvénye szerint élnek, a mindenkori Amálék tisztátalan erői dominálnak; ha betartják a törvényt, a szférák rendje győzedelmeskedik életükben (Zohár 3/205).
A szövegben Isten parancsba adja, hogy Izrael „törölje el” Amálék emlékét, máshol az áll: „el fogom törölni Amálék emlékét!” (u.o.17/14) A Zohár szerint Isten azt mondja: „Izrael, te eltörlöd az emlékét a földről, én a szférák magasságaiban”.
Miért áll a Tórában? „…háborúja lesz az Örökkévalónak Amálék ellen nemzedékről nemzedékre!”? (u.o.17/16)
Jessaja próféta ezt írja: „Én vagyok az Örökkévaló és nincs más, aki alkot világosságot és teremt sötétséget, szerez békét és teremt rosszat, én, az Örökkévaló teremtem mindezeket” ( 45/6-7).
A világ bipoláris „rend” szerint működik! Csak úgy van jó, ha van rossz is, akkor értékelhetjük a béke áldását, ha tisztába vagyunk a háború nyomasztó rémével! Isten minden nemzedéknek megadja az „amáléki” negatív erőkkel való szembesülést.
A mindenkori Izrael és Amálék harca, a Jó és Rossz Ösztönök örökös összecsapása, melyben a JÓ ösztön szellemének szembe kell szállnia a Rossz ösztön szellemével!
„Tarfon rabbi mondta: A munkát (értsd: a harcot) nem neked kell bevégezned, de nem vonhatod ki magad alóla!” (Misne Avot 2/15-16) „Uralkodni fog az Örökkévaló örökké, a te Istened, Cion, nemzedéken meg nemzedéken, halleluja!” (146. Zsolt.10.)
