Otthon ülünk, a lakásunkban, és mégsem érezzük magunkat biztonságban. A világ úgy zárt az otthonainkba minket, hogy elveszítette az otthonosságát. Senki nem tudja, mit hoz a jövő, mikor lesz vége ennek, és mi jön utána. A rebbe tanácsa az, hogy ne engedj a félelemnek. Nézz körül, találd meg, ami működik a világban, figyelj a jelen kínálta esélyekre. Most élj.
A lelovi rebbe, Jákov Jichák Bidermann rabbi úgy érzi, hogy a világ egyszerre vált most kényszerűen „otthonossá” és ijesztővé, félelmetessé, egyúttal minden otthonosságát elveszítette. A jövő bizonytalan. Nem tudni, mikor ér véget a járvány, nem tudni, idős rokonaink hogyan vészelik át. Milyen lélektani hatása lesz a bezártságnak, hogyan, milyen lelkiállapotban megyünk majd újra ki az utcára és milyen világba érkezünk. Lesz-e munkánk, megmarad-e valami a megszokott életszínvonalunkból, vagy legalább azoknak a viszonylagos létbiztonságából, akiknek a vírus előtt nem kellett aggódniuk alapszükségleteik biztosítása miatt.
A rebbe üzenete whatsappon terjedt jiddisül erről a helyzetről. Azt kéri, ne tegyük le a fegyvert a félelem előtt, ne engedjük, hogy átvegye felettünk az irányítást. Maradjunk önmagunk. A sátrak ünnepe idejének zsinagógai imája: mentsd meg lelkemet a zavarodottságtól. Ezt kell most önmegerősítő „mantraként” mormolnunk magunknak. A tudatosság megőrzésében ez a kis „szertartás” segíthet, ahogy minden erős koncentráció.
A rebbe beszélt még Káin bélyegéről, amely otthontalanná tette őt a világban. Az otthontalanság volt a büntetése. A bűntudat szorongása nem hagyta őt nyugodni, ha megtelepedett is valahol. Nem külső hajléka nem volt, hanem belső megnyugvása. Ő olyan ember lett, akit a hatalmába kerített a szorongás. Ez az egyik legszörnyűbb büntetés. A szombat hozott neki megnyugvást csak a midrás szerint, amely jel, szintén, az Örökkévaló és népe között. A szombat a belső idő világa, hiszen az időben van ugyan, mint a többi napok, de megtartása belső otthonunkba visz haza Bennünket.
A kinti világ bármikor kiszámíthatatlanná válhat, otthonosból fenyegetően idegenné. A belső bizonyosság „tőkesúlya” az, amire számíthatunk. Ezt kell most megtalálnunk magunkban és egymásban.
A rebbe jiddisül üzent mindig álló, belső otthonunk bizonyosságáról, ahová vissza tudunk vonulni, Alon Goshen-Gottshein, az egyik tanítványa fordította le szavait.
Maradj otthon, Vigyázzunk egymásra!
