Egy kis zsidó srác Georgiából

Az Eljövendő Világba távozott Little Richard 1972-ben a BBC hüledező riporterének így jellemezte magát, mint a rock and roll megteremtőjét: „egy kis zsidó srác Georgiából”. Mert természetesen nem volt zsidó. De azért mégis az volt.

Vannak, akik felvetik, Little Richard is közéjük tartozott, hogy az ideges, zaklatott sikolyok, amelyek általa nyertek a zenében polgárjogot, a zsidó neurózis zenei kifejezései, nem csak, mondjuk, Mahler és Schönberg zenéjében nyilvánul ez meg, de igenis a rock is a jiddise mámék kontrollálatlan lábrángásából született, amikor a gyerekük illetlenül beszélt, nichtvordemkind, a nagycsaládi ebéden, a jódlizásból, jiddiselésből, vagy még antiszemitábban, ajvékolásból.

Richard Wayne Pennymann (igen, ő az) protestáns családban, környezetben nőtt fel, ahonnan már nem kellett túl nagy utat megtennie ahhoz, hogy eljusson egy fekete hetednapos ádventista gyülekezetbe, hogy prédikátor legyen, közben végtelenül egzaltált habitusú és életvitelű rockzenész. Azt állította, kósert eszik és nem dolgozik szombaton. Paul Mazursky filmrendező, aki zsidó származású volt történetesen, Little Richarddal forgatott és azt hitte szegény, hogy ez a zsidó dolog csak a szokásos show része, kamu, sztárallűr, nagyon meglepődött, amikor szombaton tényleg le kellett állítania a filmet, mert – ahogy a menedzsere mondta –Little Richard „tényleg zsidó”.

little-richardra-emlékezünk.jpg

Állítólag egy balesete után, amikor Bob Dylan, akinek már egész fiatalon, még Robert Zimmermannként az volt az álma, hogy olyan lesz, mint Little Richard, órákat üldögélt a betegágya mellett és „térített”, Little Richard tényleg és hivatalosan is betért a judaizmusba. Állítólag. Mindegy. Az biztos, hogy Dylan és ő nagyon szerették egymást.

Megünnepelte a zsidó újévet, Ros HáSánát és egy időben rendszeresen járt zsinagógába. Bő 20 éve, 1998-ban azt mondta, ő az egyetlen fekete zsidó a showbusinessben és egy lengyel zenekritikust, aki beszélgetett vele, megpróbált rábeszélni, hogy ne szégyellje zsidó származását, nincs abban semmi rossz, bár szegény ember nem letagadta, csak véletlenül tényleg nem volt zsidó. Még ez is előfordulhat, igazán a legjobb családokban is.

Magyarul 52 éve az Illés énekelte róla, hogy „igazi csoda volt az, amikor Little Richard énekelt”. A mi Bródy Jánosunk szövegének nyitósora szándékolatlan időparadoxon, „sohasem lehetett valamikor rock n’ roll nélküle” némi utómunkáért kiáltana fél évszázad távolából is, kicsit még csiszolhatta volna. De hát gyors évek voltak azok és Szörényi így is elképesztően jól énekelte.