– Megmutatjuk,
hogy egyek vagyunk akkor, amikor össze kell fognunk és erősnek kell lennünk – fogalmazott
Prof. dr. Grósz Andor, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz)
elnöke tegnap az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem épületében, ahol egy évvel
az Izraelben történt tragédia után táblát avatott a B'nai B'rith Budapest
Páholy a Bét Jehuda zsinagóga közreműködésével.
A táblát a
zsinagóga külső falán, a bejárat mellett helyezték el, az avatásra a folyosón
gyülekező közösségi tagok, oktatók, diákok és érdeklődők vettek részt. Vadász
Magda, a Bét Jehuda elnöke köszöntötte a jelen lévőket, akik a program végén a
tábla mellett elhelyezhették az emlékezés köveit.
Vadász Magda, a Bét Jehuda körzet elnöke.
dr. Grósz Andor Mazsihisz-elnök beszédében emlékeztetett rá, hogy habár gyerekkorunk óta azt halljuk: soha többé, most mégis, egy évvel ezelőtt ennek ellenkezőjét láthattuk.
„Izrael állama a létéért küzd, az a nép az életéért küzd.”
– Az egy évvel ezelőtti esemény megrázta a zsidó világot, mondhatni az egész világot. Nem megijedtünk, de megborzadtunk, hogy nyolcvan évvel a magyarországi holokauszt és az Európán végigsöprő nácizmus után történhet valami, ami a felmenőinkkel történt gyalázathoz fogható – mondta a Szövetség elnöke. – Embereket pusztítottak el, aljas módon. Ma erre az eseményre emlékezünk mindenütt, kérdés az, milyen előjellel emlékezünk rá, és hogyan viszonyul a minket körülvevő világ a zsidóság tragédiájához.
dr. Grósz Andor és Breuer Péter leplezték le az emléktáblát.
Breuer Péter, a B'nai B'rith Budapest Páholy elnöke felidézte, hogy a tragédia után a világ zsidósága megmozdult, a Mazsihisz is kivette a részét abban, hogy megsegítsék Izrael államát, a VÁM hivatalokban nem győzték kiengedni azt a sok felszerelést, amit az izraeli katonák részére küldtek az emberek.
– Napjainkban bebizonyosodik, hogy Izrael minden háborúban győz, egyetlen háborút veszít el mindig: a kommunikációt – fogalmazott Breuer Péter.
Ezután dr. Balázs Gábor , az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem általános rektorhelyettesét hallhattuk, aki a közelgő ünnepek kapcsán arról beszélt, hogy Jom kipurkor az ember folyamatosan önmagára néz, önmagára reflektál, érzi, hogy az élet alapvetően bizonytalan, kiszámíthatatlan és nem tudjuk, mi fog velünk történni a következő évben. A Jom kipurnak az egyik központi imája az unetáne tokef, ami arról szól, mi lesz velünk a következő évben?
„Ha valaki egy évvel ezelőtt, Ros hásáná és Jom kipur között azt mondta volna nekem, hogy ma itt a holokauszt óta történt legnagyobb pogromra fogunk emlékezni, kinevettem volna. Ehhez képest itt állunk, és nem tudunk másra gondolni, csak hogy az Örökkévaló kezében vagyunk, és bíznunk semmiféle emberi, politikai hatalomban nem lehet. Arra tanít minket a tapasztalat, hogy a nyugati világ elvesztette a morális iránytűjét.
Annyit tudunk tenni, hogy imádkozunk a meggyilkoltak emlékéért és a fogságban lévők kiszabadulásáért, harmadrészt pedig azért, hogy talán tényleg ne történhessen ez meg többet velünk.”
A táblát dr. Grósz Andor és Breuer Péter leplezték le.
A táblaavatáson jelen volt még dr. Sebes József, a Wallenberg Egyesület elnöke is, valamint dr. Szilágyi Demeter, kerületi önkormányzati képviselő.
Az esemény zárásaként Szántó-Várnagy Binjomin , a Bét Jehuda zsinagóga rabbija elmondott egy zsoltárt, majd a jelen lévők közösen elmondták a gyászolók kádisát.
Zucker-Kertész Lilla beszámolója
