Minden
évben, amikor elul hónap ros hodesekor felharsan a sófár hangja, egy évekkel
ezelőtt az egyik zsinagógánkban hallott tanítás jut az eszembe:
„Noha az újévi sófárfúvás indoklás nélküli bibliai parancs, azonban a következőre utal: „Ébredjetek alvók álmotokból és szunnyadozók keljetek fel mély alvásotokból és vizsgáljátok meg cselekedeteiteket. Térjetek meg és gondoljatok Teremtőtökre!”. Azok, akik közületek a mindennapi hiábavaló tevékenységek közepette megfeledkeztek az igazságról: „minden álmuk múló dőreség, haszontalan semmiség.” Nekik szól a figyelmeztetés: „Tekintsetek magatokba, és tegyétek jobbá útjaitokat és cselekedeteiteket! Hagyja el mindenki közületek gonosz útját és helytelen gondolatát!” (Maimonidész, Misné tóra, A megtérés törvényei 3:4)
A
nagy középkori jogtudósunk szavai, aki sokak szerint minden korok legnagyobb
zsidó filozófusa volt, sok szempontból olyan aktuálisnak hangzanak, mintha
egyenesen a 21. századi magyarországi zsidósághoz intézte volna őket. Győri
gyerekkoromból emlékszem, hogy az ott élő zsidók jelentős része csak a nagy
őszi ünnepeink idején ébredt fel a „szendergésből”, csak akkor jöttek el a
zsinagógába, de nincs ez alapvetően másként napjaink Magyarországán sem.
Maimonidészt olvasva azonban úgy tűnik, hogy a közösség életében csak a nagy
ünnepeken részt vállaló zsidók jelensége nem az egyszerre sokat dicsért és
átkozott modernitás terméke, hanem ismert volt minden korban. Valószínűleg az
emberi létezés egyik alapvető pszichológiai jellemzője, hogy „a mindennapi
hiábavaló tevékenységek közepette” megfeledkezünk az igazán fontos dolgokról.
Hányszor hallunk olyat egyáltalán nem a vallási keretek között élő, nagyon
„modern” emberektől is, hogy életük egy bizonyos szakaszában ráébrednek: a
mindennapok álomvilágában élve, a pénz, a karrier a hétköznapi teendők valójában
sokkal fontosabb értékektől vették el az idejüket: a családtól, a barátoktól, a
közösségtől.
A
most „leköszönő” zsinagógai évben a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége
(Mazsihisz) elnökeként azon voltam, hogy hittestvéreinknek a hitéleti,
kulturális és szociális lehetőségek egyre szélesedő kínálatával szolgáljunk
korra, érdeklődésre, nemre való tekintet nélkül: számtalan közösségépítésre, találkozásra
lehetőséget biztosító programot szerveztünk vagy támogattunk az ifjú, fiatal
generáció számára, és természetesen tovább mélyítettük idősebb
hittestvéreinkkel az eddig is erős kapcsolatunkat. Mindezek mellett nemcsak a
hozzánk tartozó intézmények működését támogattuk szakmai és fenntartói alapon,
hanem magát a szövetség „finomhangolását” is elkezdtük: középtávú stratégiát
dolgoztunk ki, összetartozást, hatékonyságot növelő alapértékekkel, célokkal,
struktúrával. Követtük ebben Maimonidészt, aki orvos és közösségi vezető is
volt: nem ledorongolta a „tévelygőket”, hanem útmutatást kínált nekik:
természetes, hogy hajlunk arra, hogy megfeledkezzünk az igazán fontos
dolgokról, de éppen ezért kell folyamatosan megpróbálnunk mégis koncentrálni és
visszatérni az örök értékeinkhez.
Az
őszi ünnepek öröksége egyetemes: nemcsak minden zsidó, hanem minden ember
számára jelentős. Valamennyiünknek, vallásos és nem vallásos embereknek
szükségünk van a figyelmeztetésre: ne engedjük önmagunknak és szeretteinknek,
hogy elfelejtsük az igazán fontos értékeinket a hétköznapok rohanásában.
Csodálatos lenne, ha képesek lennénk arra, hogy úgy éljünk, mint ahogy Rabbi
Eliézer javasolja a Pirké ávotban: „Térj meg egy nappal a halálod előtt!”
(Atyák fejezetei 2:10) Maimonidész ezt a magyarázatot fűzi e misnához: „Az
ember sosem tudhatja mikor fog meghalni, talán ma, talán holnap, ezért minden
nap térjen meg.” A legtöbbünk számára ez teljesíthetetlenül nagy feladat,
éppen azért, amit Maimonidész is leszögez: a mindennapok tevékenységei szellemi
szempontból elaltatják az embert. Elul hónaptól kezdve a ros hásáná előestéjéig
megszólaló sófár, az újévi sofár hangja és a jom kipurt lezáró kürtharsogás
mind ugyanazt a célt szolgálják: végezzünk önvizsgálatot elveink,
meggyőződéseink, céljaink és természetesen cselekedeteink területén is. Nem
vagyunk hibátlanok, sem a vallásos, sem a nem-vallásos emberek, de az
önmagunkra való reflektálás lehetősége mindenkinek adott. Ennek segítségével
képesek lehetünk a megtérésre, azaz embertársainkkal és az Örökkévalóval
szembeni vétkeink kijavítására. (Ha valakinek nehéz értelmeznie a Teremtő
elleni vétek fogalmát, akkor gondoljon az emberen túlmutató örök értékekre és
ideálokra, amelyekhez időnként oly nehéz hűségesnek maradni.) A megtérés tíz
napja, az ászeret jemé hátsuvá, egyetemes üzenete az, hogy
mindannyiunknak szüksége van egy olyan időszakra, amikor kiszakadunk a
hétköznapi életünkből és teret engedünk az önmagunkra való reflektálásnak, a
megbánásnak és a hibáink kijavításának. Az őszi ünnepek idején a zsinagógáink azt
a csodálatos lehetőséget kínálják mindenki számára, hogy ezt az önvizsgálatot a
közösség segítségével végezzék el, és azt érezhessék: egy zsidó soha nincs
egyedül, a zsidó közösség kapui nyitva állnak, és bármikor be lehet rajtuk
lépni!
Prof.
dr. Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke
