- Vannak dolgok, amiket sem megbocsátani, sem jóvátenni, sem elfeledni nem lehet. A vészkorszak ilyen. Emlékezzünk az áldozatokra, de ne csak az elpusztításukra, hanem az emberi valójukra, amilyenek ők voltak, szerető szülők és szerető gyermekek – mondta dr. Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke ma este a Dohány utcai zsinagógában megrendezett rendezvényen.
A holokauszt 80. évfordulója alkalmából a Mazsihisz idén megrendezi az emlékezet évét, amelynek nyitórendezvényét ma este tartották a Dohány utcai zsinagógában. A magyar és az izraeli himnusz elhangzása után dr. Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke köszöntötte a résztvevőket, aki azt mondta: habár a nyolcvanadik évforduló alkalmából emlékezünk, el kell mondani, hogy a vészkorszak nem 1944-ben kezdődött.
– Édesapám a német megszálláskor már munkaszolgálatos volt, a keleti fronton pedig már három éve pusztultak a munkaszolgálatosok. Az 1944-es tragédia a történtek kiteljesedése volt – húzta alá az elnök.
Felhívta a figyelmet arra, hogy az emlékezet évében ne csupán elpusztított emberként emlékezzünk az áldozatokra, hanem úgy, amilyenek valójában voltak szerető szülőként és szerető gyermekként.
– Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? Ezt a sort hallottuk a zsoltárban, és ez a kérdés már nyolcvan éve: miért? – így vezette föl beszédét dr. Frölich Róbert országos főrabbi.
Mint kifejtette: a pár hete, purimkor felolvasott Eszter könyvében ott van a válasz egyik eleme, hiszen abban a zsidók elpusztítására törekvő gonosz hatalom már elkülönülő, nem keveredő népként jellemzi a zsidókat. A zsidóknak saját törvényeik vannak, s ezekhez jobban ragaszkodnak, mint az életükhöz, így tartja a gonosz Hámán.
Fotók: Ritter Doron, Lakatos Péter / MTI
- Azóta eltelt jónéhány évszázad, s ha visszatekintünk a zsidók szenvedéseire, akkor azt kell látnunk, hogy a vészkorszak nem nyolcvan éve kezdődött, hiszen megágyaztak neki a Hámán óta eltelt századok – mondta az országos főrabbi.
A rendezvényről később részletesen beszámolunk.
