A Szövetség nem hagyja magára a szociálisan rászorulókat (2. rész)

A Mazsihisz szociális gondoskodása 2020-ban több új fejezettel bővült. Cikkünk első része azokról a krízistámogatásokról szól, amelyeket a Szövetség a világjárvány kihívására hozott létre az anyagi válságba került családok megsegítésére. Ugyanakkor épül egy átfogó szociális támogatási rendszer is, amelyről a Mazsihisz Jáhád Zsidó Közösségi Szolgálata munkatársait, Kósa Judit igazgatót és Szenthe Antónia programfelelőst kérdeztük.

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) által megalkotott Együtt program célja a vészkorszak második generációs érintettjei, azoknak a  zsidó hittestvéreknek a megsegítése, akik szociális, egészségügyi és mentális problémákkal küszködnek. Sajnos nincsenek kevesen: a legfrissebb adatok szerint a másodgenerációsok a mintegy 120 ezerre becsült teljes magyar zsidó népesség legfeljebb 40 százalékát alkotják, és közülük – a hazai szegénységi mutatókat a célcsoportra vetítve – a rászorulók száma minimálisan több ezer ember. 

Hivatalos megnevezés szerint a „projektgazda” a Mazsihisz, amely a kivitelezést a Magyarországi Zsidó Szociális Segély (MAZS) Alapítvánnyal végzi, együttműködve a Budapesti Zsidó Hitközséggel (BZSH), a Mazsihisz Szeretetkórházával, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetemmel (OR-ZSE), valamint csaknem ötven önkéntessel. A programról a Mazsihisz Jáhád Zsidó Közösségi Szolgálatának igazgatójával, Kósa Judittal, valamint Szenthe Antónia programfelelőssel beszélgettünk.

Az Együtt program első sajtótájékoztatója, jobbról Kósa Judit és Szenthe Antónia (mikrofonnal). Fotó: Szombat

Kósa Judit (KJ): Nagyon örülünk, sőt, büszkék vagyunk arra, hogy elindulhatott a másodgenerációs EGYÜTT Program. A második generáció  a holokauszt túlélők gyermekeinek nemzedéke. Évtizedek óta ismert, hogy ők különösen súlyos lelki terheket cipelnek, ennek feldolgozásával a tudományok és a művészetek régóta foglalkoznak. Mára többnyire idősödő, elszegényedő, egészségügyi problémákkal küzdő emberekről van szó. A világon minden zsidó közösség tudja, hogy segítségre szorulnak.  

– Miért idén indult el a támogatás?

Szenthe Antónia (SzA): Nagy feladathoz nehéz hozzákezdeni. A Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány (MAZSÖK) érdeme, hogy szakmai megbeszéléseket kezdeményezett a hitközségi- és civil zsidó segítő szervezetekkel, majd – a világon elsőként – 2018 decemberében kiírta a 100 millió forint összegű másodgenerációs pályázatot. Erre a felhívásra a Szövetség projektgazdaként olyan tervet készített, amely alapja lehet majd a nemzedék hosszútávú, sokoldalú megsegítésének. Társat kerestünk a nagy feladathoz, és a Magyarországi Zsidó Szociális Segély (MAZS) Alapítvánnyal, a legnagyobb tapasztalatú helyi zsidó szociális szervezettel konzorciumban kidolgoztuk az EGYÜTT programot, mellyel 76 millió 300 ezer forintot nyertünk az összefogást nagyra értékelő MAZSÖK-től. 

– Mekkora csoportról van szó? Hány másodgenerációs él Magyarországon?

 SzA: Kovács András szociológus és munkatársai kutatása szerint a hazai zsidó népesség legfeljebb negyven százaléka holokauszttúlélők gyermeke, ez így több tízezer embert jelent. Az utoljára közölt hivatalos statisztikai adatok szerint a magyarországi lakosság minimum 12 százaléka szegénységben él, és ha ezt az adatot kivetítjük a zsidó lakosságra, akkor a zsidó közösség rászoruló második generációs csoportjának létszáma 5 ezer fő lehet. Ennyi embert ennyi pénzből nem lehet megsegíteni, mintegy ezer hittestvérünk megsegítésére vállalkozott a program. 

KJ: Éppen ezért döntöttünk úgy, hogy segélyosztás helyett a szociális munka szakmai elvei és a hazai tapasztalatok alapján kidolgozunk egy olyan rendszert, amelyik tartós és átfogó támogatást biztosíthat másodgenerációs hittestvéreinknek. Törekedtünk arra, hogy a feladathoz mérve az anyagi lehetőségeinket hatékonyan és igazságosan használjuk fel. Végül olyan struktúrát építettünk föl, amely számít a taghitközségek, zsidó intézmények és a nagy tapasztalatú partner zsidó civil szervezetek terepismeretére, infrastruktúrájára. 

Elsősorban a területi eloszlás igazságosságát biztosítottuk. A ráfordítások aránya a vidék és a főváros közt a zsidó lakosság arányának megfelelően 25-75 százalék. A budapesti központi regisztrációs iroda mellet tíz vidéki régióközpontot hoztunk létre Róna Ivett koordinálásával. 

Országosan kiképeztünk 46 önkéntest, akik a szociális munkásokat segítették a jelentkezéskor. A jogosultság bizonyításának módját a Mazsök meghatározta, a rászorultság mértékének felmérése a mi felelősségünk volt. Egyaránt figyelembe vettük a jelentkezők családi, társas, intézményi és szervezeti kapcsolatrendszerét, egészségi és mentális állapotát, a családjuk anyagi viszonyait, és a váratlan krízis helyzeteket is.  Ezeknek az alapján készítettük el az adatfelvételi lapot és a szakmai specifikációt, hangsúlyozva, hogy egyéni megítélési szempontokat is figyelembe kell vennünk. Március közepére országosan lezárult a regisztráció.

– Ekkor vezették be a járvány lassítására elrendelt korlátozásokat. Mit tudtatok tenni a karantén idején?

 KJ: Igen, itt bevágott a járvány, és sok tervünket keresztülhúzta. Csomagolás, és március 16-ával be kellett zárnunk az irodát. Átálltunk távmunkára, nem volt könnyű. De ez még csak hagyján, világos lett, hogy a támogatásokat is át kell alakítanunk, ezzel együtt pedig a költségvetést is. Az eredeti pályázatban törekedtünk arra, hogy pénz helyett minél több szolgáltatást nyújtsunk, hiszen ezek nem csak eleven emberi kapcsolatokat biztosítanak a támogatottaknak, hanem megtakarítják nekik a szakember kereséssel, a szervezéssel járó feladatokat is. 

A járvány alatt viszont nem lett volna biztonságos a személyes találkozás. Nem lehetett gyógytorna, fizioterápia, otthonápolás, négyszemközti beszélgetés, egészségnapi programok. Innen jelentős átalakításokkal lehetett továbblépni. 

A szociális támogatásokra összpontosítottunk, a szociális igényeket dolgoztuk fel először, és ide csatornáztuk be azokat a forrásokat, amelyek a szolgáltatásokat fedezték volna. A karantén alatt sok háztartás elesett a megszokott jövedelmétől, ezért eltekintettünk a jogosultsági szint (barem) merev alkalmazásától, és a megnőtt szociális keretből minden jogosult és a rászoruló jelentkezőt támogatunk. Háromszázhetven személynek tudtunk végül rezsitámogatást vagy élelmiszervásárlási kártyát adni. Ötvenkét különösen rászoruló másodgenerációs hittestvérünket másodszor is megsegíthettük.

SzA: Szívfájdalmam volt, hogy mentális segítséget sem szemtől-szemben, hanem csak távformában nyújthattunk. Pszichológus vagyok, tudom, a kettő nem ugyanaz.  Mégis, örülök, hogy több mint hetven személy vállalta a távformát, és szakembereink 5-6 alkalommal beszélgetnek velük, segítenek zöldágra vergődni pár lelki eredetű problémával.   

Az első sajtótájékoztató részvevői jobbról-balra: Kósa Judit, Szenthe Antónia, Radnóti Zoltán, Szabó György és Heisler András

– Melyik volt a legnépszerűbb támogatási forma? 

SzA: A legtöbb jogosult „szemüveg támogatást” kért, vagyis hozzájárulást egészségügyi segédeszköz vásárláshoz. Sokan a fertőzéstől való félelmükben nem mertek orvoshoz menni, szemüveget vagy hallókészüléket stb. felíratni, ezért itt picit engedékenyebbek lettünk, elfogadunk optikus által felírt szemüvegkészítést stb. Többen kértek, és igénybe is vettek anyagi segítséget a társadalombiztosítási rendszerben hosszú várólistás diagnosztikai eljárásokhoz.

KJ: Vagy például egy teljesen új támogatási forma helyettesíti a gyógytornát: ehelyett gyógyszervásárlási kártyát adunk, a MAZS Alapítványnak a gyakorlatában benne van ez a támogatási forma, és a többi járvány miatti változtatással együtt ezt is engedélyezte a MAZSÖK. Itt is köszönjük Szabó György elnök úrnak és a kuratóriumnak a megértését, támogatását. 

– Hogyan bíráljátok el a jelentkezési anyagot, végül ki hozza meg a döntéseket?

KJ: A kérelmeket a szakmai specifikáció alapján kiértékeljük, a jelentkezést felvevő szakember megjegyzéseit és a saját helyismeretünket figyelembe véve anonimizált listán javaslatot teszünk egy független szakemberekből álló Jóváhagyó Testületnek. A végső döntést ez a testület hozza meg. Innen már „csak” a megvalósítás van hátra. A megítélt és jóváhagyott támogatásokat a konzorciumi partnerek a konzorciumi szerződésben foglalt kötelességeik alapján, saját jogi, pénzügyi és szociális szakhálózatuk, illetve külső szakemberek vagy intézmények bevonásával végzik el. 

– Mikor ér véget a program, s mi lesz a folytatás? 

KJ: A program 2020-as szakasza az év végével befejeződik. Ekkor tudjuk majd közölni, hogy pontosan hány személyt tudtunk megsegíteni, pontosan mely támogatással. Az elmúlt másfél évben sokat gondolkodtunk, beszélgettünk, bizony, vitatkoztunk is. Számtalan munkaórát töltöttünk el a MAZS Alapítvány szakembereivel a tervezésekor. Az EGYÜTT Program neve is jelképezi azt a meggyőződésünket, hogy a zsidó közösség segítő szervezetei együttműködve hatásosak. Nagyszerű élmény volt a közös ügyfélszolgálatok megnyitása, évtizedek óta nem volt példa ilyen szociális célú összefogásra a közösség életében. 

Az igazi örömöt szerintem épp az okozta, hogy közösen létre tudtunk hozni olyan teret, amely csak arra szolgált, hogy hozzáértő, rájuk figyelő emberek meghallgassák, megsegítsék a rászorulókat. Ebben az élményben az önkéntes munkatársaink szívessége, segítőkészsége nagyrészt benne volt. Mennyivel nagyobb bizalommal fordul a segítséget kérő másodgenerációs hozzánk, ha a várószobában egy holokauszttúlélő, vagy egy másodgenerációs sorstárs fogadja! 

Úgy gondolom, hogy az EGYÜTT Program egyik nagy lehetősége ennek a kooperációnak a további erősítésében és kiszélesítésében rejlik. Az elmúlt másfél évre visszatekintve, és figyelembe véve a COVID19 okozta helyzetet, amelyben nehezített körülmények között kellett dolgoznunk, azt hiszem, hogy az EGYÜTT Program már több, mint lehetőség a Mazsihisz, a MAZS Alapítvány, a taghitközségek és partnerszervezetek életében: bizonyíték arra, hogy jó irányba indultunk el és komoly munkával, folyamatos párbeszéddel, tanulással képesek vagyunk erős szakmai alapokon nyugvó segítő rendszert működtetni. 

Persze sok tanulságot is hozott az elmúlt időszak. Sok mindent másképpen csinálnánk a mai fejünkkel. A másfél év rengeteg tanulságát megjegyezzük, hogy kijavíthassuk a jövőben. 

Sok kisebb hiba mellett azonban rendszerszerű hibát szerencsére nem találtunk a munkánkban, és reméljük, hogy a Covid miatti változtatások ellenére viszonylag könnyen és gyorsan el tudunk majd számolni, ha befejeztük a megítélt támogatásokat, szolgáltatásokat, hiszen a Mazsihisz és partnerszervezete megelőlegezte a támogatások, a program költségeit. 

SzA: Igy van! Ám minden nehézsége mellett életem nagy élményei közé tartozik ez a program. Kivételezettnek érzem magam, hogy egy-egy hittestvérem a bizalmába fogadott, és megosztotta velem családja történetét, szülei iszonyatos megpróbáltatásait, nagyszerű helytállásukat, vagy esetleg éppen azt, hogy a pokolból hazatérve képtelenek voltak működő, meleg családot biztosítani számukra.

Ezek a vallomások két dologra is köteleznek: egyrészt arra, hogy levonjuk a szakmai tanulságokat, és mindent megtegyünk a program kiváló minőségű folytatásáért. Másrészt, kötelességünknek érezzük azt is, hogy a másodgenerációról összegyűlt adatokat rendezzük, kiértékeljük, és bemutassuk a közösségnek.

Mindannyiunknak tudnia kell, hogy olyan hittestvéreinknek szólt az EGYÜTT, akiknek több mint egyharmada teljesen egyedülálló, több mint fele háromnál több súlyos betegséggel él, akik közt rendkívül magas a daganatos és mentális betegek száma. A szociális támogatásban részesültek háztartásában egy személy egy havi megélhetésére 40 ezer 83 forint jut. 

KJ: Sajnos, így van, ez a valóság. Hogy ez a kép mennyiben általános, és mennyiben másodgenerációs jellegzetesség, az külön értékelés tárgya. De ne ezzel fejezzük be a beszélgetést, hanem a köszönet szavaival: 

Hálásak vagyunk elsősorban a MAZSÖK-nek, személy szerint Szabó György elnök úrnak a pályázat kiírásáért; a MAZS Alapítványnak a közös munkáért és a mindig termékeny szakmai vitákért, a központi ügyfélszolgálat kialakításában végzett gördülékeny együttműködéséért és a feldolgozási munkában nyújtott rugalmasságáért; 

a vidéki és budapesti hitközségeknek és társhitközségeknek, az elnököknek, a régióközpontok önkéntes koordinátorainak, programsegítőinek a sok segítségért; 

a Mazsihisz projekt-csapat operatív vezetőjének, amiért levett a vállunkról sok szervezési feladatot;  az IKI-nek, amiért helyet adott a központi regisztrációs irodának; 

a BZSH és Mazsihisz szakmai egységeinek a számtalan éjjel-nappali készenlétért; a Pénzügyi Osztály vezetőjének és munkatársainak; 

az IT-osztály vezetőjének, aki egyrészt segített áthidalni a hétköznapi magyar nyelv és az IT szakzsargonja közt tátongó szakadékot, másrészt mindvégig segítette a járvány miatt szükségessé váló távmunkánkat, amely a program egyik legnagyobb kihívása volt; 

az ügyvezetői és elnöki titkárságoknak, mert oroszlánrészt vállaltak a telefonos megkeresések közvetítésében; 

a Gazdasági Osztálynak azért, mert mindig minden ott volt, ahol kellett;

 valamint a Szertartási Osztálynak és a Rabbiságnak a jogosultságok megállapításában nyújtott segítségért. 

(Címlapkép: Gerd Altmann/Pixabay)