Nagy elődeink: Marczali Mihály (1823?-1889)

Morgenstern/Marczali Mihály rabbi pontos születési ideje nem ismert. 1823-ban, 1824-ben vagy 1827-ben született a Vas megyei Városszalónakon (ma: Stadtschaining), és 1889-ben hunyt el Marcaliban. A haladó, neológ irányzat elkötelezett képviselője volt. Életútja, részvétele a közéletben és rabbiként végzett közösségszervező és mintaadó tevékenysége haladó rabbi-hagyományt teremtett. Felesége, Freyer Róza Sára (Győr, 1831-Marcali, 1906) a híres győri, majd újvidéki konzervatív rabbi, Freyer Salamon Jakab leánya, és a makói rabbi, Löbl (Löwy/Lövy) Abraham unokája volt.

Ő maga nagynevű, öt generációra visszatekintő rabbi-dinasztiába született. Édesapját, Morgenstern Henriket 1830 körül kérték fel rabbinak a zalaszentgróti közösség élére, ezért a család Zalaszentgrótra, az egyik legrégebbi dunántúli zsidó közösségbe költözött. Édesanyja Eisenstädter Mária volt. Morgenstern/Marczali Mihály testvérei, majd a rokonai a Soáig ebben a közösségben éltek. Vallási tanulmányait neves talmudistaként ismert édesapjánál kezdte, majd a nagymartoni és a pozsonyi konzervatív jesivákban folytatta. 1844-ben Pápára ment, ahol Lőw Lipót, a közösség haladó rabbija meghatározó hatást tett szellemi fejlődésére. Amellett, hogy tőle tanult, 1844-1848 között elvégezte a pápai református gimnáziumot, így többek között magyarul és latinul is megtanult. Világi tanulmányait a prágai egyetemen folytatta, ahol bölcsészetet hallgatott, és elsajátította a francia nyelvet.

A konzervatív édesapa kezdetben nem fogadta el, hogy fia a világi kultúra és tudományok iránt érdeklődik. Csak Lőw Lipót közbenjárására állt újra szóba fiával, akkor azonban meggyőződhetett arról, hogy fiát a világi műveltség nem távolította el a vallástól, hanem kitágította látókörét és megerősítette a hitét. Morgenstern/Marczali Mihály fia, Marczali Henrik önéletírásában így idézi fel a történteket: „[A stomfai kastély könyvtárának használata során] Egy új világ nyílt meg előtte, tele ideállal, magasztosabb volt mindennél, mit tanulmánya [a pozsonyi jesivában] addig nyújtott vagy kilátásba helyezett. (…) Elhatározta, hogy rabbi lesz ugyan, de megismerkedik a világi tudománnyal is, gimnáziumot, egyetemet végez. A változást mi sem fejezi ki jobban, mint az, hogy Pozsonyból, mai napig az ortodoxia metropolisából, elment tanulni Pápára, hol az akkor legszabadelvűbb magyar rabbi, Löw Lipót kezdte meg működését. Pápán a hébertudománnyal egy időben elvégezte a gimnáziumot is. Mikor atyja megtudta, hogy fia, kitől annyit várt és remélt, ilyen istentelen hitre tért, szakított vele, és megvont tőle minden segítséget. Nemsokára azonban, Löw közbenjárására, kibékült vele. Nagy örömmel fogadta, sőt, mikor vitatkoztak, elismerte, hogy a többoldalú tudomány nagyon élesítette fia elméjét, biztosabbá tette ítéletét, hitét pedig nem érintette.”

1852-ben hívták meg rabbinak a Somogy megyei Marcaliba, ahol haláláig szolgált. 1868-ban a haladó párt oldalán vett részt az országos zsidó kongresszuson, a marcali zsidó hitközség pedig 1869-ben a neológ szervezethez csatlakozott. 1875-ben magyarosította nevét Morgensternről Marczalira. Komoly közösségépítő munkát végzett, tevékenysége fellendítette a hitközség vallási és közösségi életét. Iskolát alapított, helyrehozatta a zsinagógát és a temetőt. Munkája nemcsak Marcali zsidó közösségében és a rabbi-kerületben, de egész Somogy megyében is tiszteletet vívott ki. Kozma Sándor marcali főszolgabíró, a későbbi főügyész személyes barátjának tekintette. Prédikációit a keresztény elit is rendszeresen hallgatta, az általa létrehozott iskolában pedig keresztény gyerekek is tanultak. Az iskolában a felvilágosodás szellemében a zsidó oktatás hagyományát Rousseau és Pestalozzi modern szellemiségével ötvözte. Ez hét gyermeke nevelésében is fontos szerepet játszott.

Marczali Mihály 1889. október 5-én hunyt el. Az Egyenlőség beszámolója szerint búcsúztatásán Marcali és környéke lakossága felekezeti különbség nélkül, nagy létszámban képviseltette magát, többek között a főleg katolikusokból álló dalárda is részt vett a temetésen. Sírja a marcali zsidó temetőben található.

Marczali Mihály munkásságának középpontjában a közösségépítés és a modern szemléletű vallásosság tanítása és terjesztése állt, de kortársaihoz hasonlóan rendszeresen publikált. Számos írása jelent meg zsidó folyóiratokban, többek között a Magyar Izraelita, a Ben-Chananja és az Izraelita Közlöny hasábjain. Hét gyermeke közül a legidősebb fiú, Marczali Henrik, a 19. század utolsó harmada és a 20. század eleje magyar történelemtudományának legkiemelkedőbb képviselője volt. Ő így emlékezett édesapjára a fentebb idézett önéletírásában: „Atyám egyénisége, azt hiszem, abban jutott kifejezésre, hogy az ősi hitet megőrizve összhangba bírta hozni nemcsak a modern irodalmi műveltséggel, hanem a felvilágosodással és Kant szigorú erkölcstanával is. Ez a belső harmónia tette lehetővé élete munkáját.”.

Szeretnénk ezúton is megköszönni Dénes Iván Zoltánnak és Huszár Mihálynak a portré megírásához nyújtott segítségét.

Felhasznált források:

1) Dénes Iván Zoltán (2019), „Mitől zsidó egy magyar tudós? Marczali Henrik magyar-zsidó identitása”, in: Dénes Iván Zoltán (szerk, 2019),
2) Magyar-zsidó identitásminták. Ráció: Budapest, pp. 42-68, valamint uő: Értelmiségi minták. (2019), Kalligram: Budapest, pp. 161-186.
3) Huszár Mihály (2019), „Marcali első rabbija, Morgenstern/Marczali Mihály élete, identitásának tényezői és kapcsolati hálója”, in: Dénes Iván Zoltán (2019), Magyar-zsidó identitásminták. Ráció: Budapest, pp. 13-42
4) Marczali Henrik (2000), Emlékeim. Múlt és Jövő: Budapest