„…Bileám fölkelt reggel, fölnyergelte szamarát ...”

Az embert nem menti fel vétke következménye alól az, hogy „nem tudja” mit követ el, ha azt tudnia kell! Azzal se védheti magát, hogy „nem törődtem azzal, hogy tudjam” – tanítja a BÁLÁK hetiszakasz kapcsán Szerdócz Ervin újpesti főrabbi.

Kevés, karakterükben annyira különböző személyt találhatunk a szentírásban, mint Ábrahám ősapa és Bileám midjanita varázsló. Rabbi Jismael 13 szentírásmagyarázat „Gezéro Sovo” elv szerint, ha két különböző témájú szöveg, azonos fogalmat tartalmaz, akkor tartalmi összefüggés (horribile dictu: ellenmondás) van közöttük. Ábrahám és Bileám között, mindössze annyi közös van, hogy korán keltek és felnyergelték a szamarukat. (lásd: I.M. 22/3-ban és IV.M. 22:21). Héberül a "felnyergelte" (jachvos) szó közel áll a „meghódítani" szóhoz. A „szamár” (hámor) szó párja a törékeny fizikai állapotot kifejező „chomer” (cserép) szónak.Ebből az opcióból nézve, Ábrahám amikor felnyergelte a szamarát, legyőzte a fizikai ösztöneit az Örökkévaló szolgálata érdekében. Így amikor Ábrahám parancsot kapott Moria hegyénél, hátrahagyva a szamarát (I.M. 22:5) – mintha azt mondaná: „Megszabadultam a vágyak fogságából.”  Ezzel szemben Bileám, saját gazdagodása és dicsősége érdekében, azért indult kora hajnalban, mert már kitervelte, hogyan ártson a zsidó népnek. Később kiderül, hogy szamara magasabb szellemi szintre került, mint Bileám maga.

Talmud (Bava Batra 60a) szerint Bileám, annak tudatában nyergelte fel szamarát, hogy megátkozza Izraelt népét. Ekkor mondta Isten: „Amint te, Ábrahám is kora reggel kelt fel, buzgóságában nyergelte fel szamarát készen fiát nekem áldozni, amint parancsba adtam neki. Te azért igyekszel, hogy megátkozd Izraelt? Ábrahám, Izrael őse megelőzött.”

„És az Örökkévaló megnyitotta a szamár száját….” (IV.M. 22/28)

„Tíz dolgot teremtett az Örökkévaló péntek délután, alkonyat idején a teremtés hatodik napján… Bileám nőstény szamarának száját…..” (Avot 5/6.)

A teremtés óta létező és Bileám történetéig némán hallgató „beszélő szamár szája” tulajdonképpen semmi szerepet nem játszott Izrael fiainak, a zsidó nép történetében. Miért teremtette Isten „kezdetben” és mire tanít az, hogy majd egy adott időben megszólalt? A „beszélő szamárnak” nem a zsidók, hanem Bileám szempontjából van „szerepe”. Bileám beszélő szamár csodájának üzenete az, hogy az Örökkévalónak még olyan lélek is kedves, mint amilyen Bileám volt. Isten, a „beszélő szamár” száján keresztül figyelmezteti őt, hogy győzze le negatív és romboló ösztöneit. A teremtés hatodik napján, Isten kizárólag abból a célból teremtette a beszélő szamár száját, hogy majd egykor megpróbálja Isten közelebb hozni magához Bielámot, aki erre az addigi tevékenységével biztosan nem volt érdemes. „Ha egy bűnös ember, mint Bileám ennyire fontos Istennek, egy kevésbé bűnös mennyivel inkább az.” (Mákot 24b)

Bileám varázsló szamara hátán ülve készül álságos feladatára. Útját elállja egy angyal, amit a szamár lát, a varázsló viszont nem. Bileám ekkor háromszor megveri szamarát, amit az angyal számonkér rajta. Bileám bevallhatta volna az igazat: „azért vertem meg, mert falhoz nyomta lábam”. Ehelyett azzal menti magát, hogy „vétkeztem, mert nem tudtam, hogy te állsz elém az úton….”. (IV.M.22/32-34).  Ha Bileám, a varázsló „próféta” nem tudta, hogy angyal áll előtte, akkor nem is vétkes, hogy ártatlanul megverte szamarát? Az embert nem menti fel vétke következménye alól az, hogy „nem tudja” mit követ el.  Bileámnak tudni kellett volna, Isten nem akarja, hogy Moáb földjére menjen. Vagyis amikor Bileám azt mondja: „vétkeztem, mert nem tudtam, hogy te állsz elém az úton”, valójában ezt jelenti: „nem törődtem azzal, hogy tudjam”. (u.o.25.)