Berman Dávid, a szolnoki zsidó hitközség elnöke csak röviden beszélt arról, amiről pedig muszáj beszélni. A Szolnokra betelepült zsidóság derék polgárként segítette a várost iparosként, később orvosként, ügyvédként.
A zsidótörvények idejére megkerülhetetlen és megbecsült tagjai voltak a megyeszékhelynek. A tragédia végkifejlete Szolnokon is a német megszállás után, ezerkilencszáznegyvennégyben teljesedett ki – emlékeztetett a hitközségi elnök. A város és a környék zsidóságát a mai Pelikán szálló helyén lévő egykori iskolába gyűjtötték össze, itt alakították ki kerítések közé zárva a gettót, majd a cukorgyári táborba masíroztatták őket, akkor már vagyonuktól megfosztva. Itt marhavagonokba kényszerítették a mintegy ötezer zsidót és egyik részüket azonnal haláltáborokba szállították, ahol meggyilkolták őket.
Az emléktábla a Pelikán szálló falán
Közülük csak ötszázan élték túl a szörnyűséget. Róluk és a második világháborúban kegyetlenül elpusztított minden zsidó áldozatról évről évre megemlékeznek Szolnokon, amikor is koszorút helyeznek el azok, akik nem felejtik el a holokausztot, a származásuk miatt gázkamrákban elpusztított embertársaikat. A főhajtáson, ahogy máskor, is ott volt Szalay Ferenc, Szolnok polgármestere, több megyei és városi vezető. Ahogyan Berman Dávid fogalmazott: az ártatlan áldozatokat soha nem felejthetjük. A megemlékezésen szép számmal voltak ott az iskolák diákjai is. (Forrás: iSzolnok.hu)
