Újvidéken és Belgrádban tárgyalt a Mazsihisz elnöke és a HDKE ügyvezető igazgatója
Szerbiai szakmai látogatáson vett részt Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke, aki egyben a Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány Kuratóriumának elnöke és Zima András, a HDKE igazgatója. A tárgyalások középpontjában a jövőbeni együttműködések, a közös kutatási projektek és a holokauszt emlékezetének megőrzése állt.
A látogatás első állomása Újvidék volt, ahol Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke találkozott Ladislav Trajerrel, az Újvidéki Zsidó Hitközség elnökével, aki az ESJF európai zsidó temetővédelmi szervezet szerbiai koordinátora is. Az ESJF feladata az elhagyatott európai zsidó temetők felkutatása, bekerítése és hosszú távú gondozása, így jelentős szerepet játszik a zsidó kulturális örökség megőrzésében. A felek a két hitközség közötti lehetséges együttműködési formákról egyeztettek.
A delegáció ezt követően Belgrádba utazott, ahol a Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény (HDKE) képviselői a Staro Sajmište Holokauszt Emlékközpont vezetőivel találkoztak. Az intézmények között az IHRA (Nemzetközi Holokauszt Emlékezési Szövetség) keretében alakult ki kapcsolat, amely az elmúlt években szoros szakmai együttműködéssé fejlődött.
A HDK és a szerb emlékközpont közötti kapcsolatfelvételt és a munkakapcsolat kialakítását magyar részről Zima András segítette elő. A megbeszélésen Grósz Andor – a HDKE kuratóriumi elnökeként – Krinka Vidakovićcsal, a Staro Sajmište Holokauszt Emlékközpont igazgatójával írta alá az együttműködési megállapodást.
A Staro Sajmište különleges helyet foglal el a holokauszt emlékezetében. Az eredetileg az 1937-es szerbiai expóként épült létesítményt a második világháború idején a náci német és horvát megszállók koncentrációs és haláltáborrá alakították. A táborban közel húszezer szerb, zsidó és roma áldozatot gyilkoltak meg, ezért ma a térség egyik legfontosabb holokauszt-emlékhelyeként működik.
A tárgyalások egyik kiemelt témája a bori kényszermunkatábor történetének kutatása volt. A táborba számos magyar anyanyelvű zsidó munkaszolgálatost is hurcoltak, ezért a történet feltárása magyar és szerb kutatók közös feladata. A felek kutatási projektek, tudományos együttműködések és rendezvények szervezéséről is egyeztettek. Emellett szóba került egy, a bori kényszermunkatábor áldozatainak emléket állító, magyar–szerb együttműködésben megvalósuló emlékmű terve is.
A tárgyalások és a megkötött egyezmény két intézmény hosszú távú együttműködését alapozza meg.
Régi idők modern tanúja: szomorú búcsú Székely Gábortól
Kicsoda az ember? Meghalt Hankiss Ágnes
