Több ezren vettek részt az idei Élet Menetén Auschwitzban
Több ezer fiatal részvételével rendezték meg kedden az idei Élet Menetét az egykori Auschwitz-Birkenau területén, a holokauszt emléknapjához kapcsolódva. A szervezők tájékoztatása szerint mintegy hatezer zsidó fiatal érkezett a világ különböző országaiból, akikhez több száz lengyel diák is csatlakozott.
A menet élén közel negyven holokauszttúlélő haladt. Köztük volt a 98 éves Nate Leipciger is, aki a mai Chorzów területén született, és a második világháború során több koncentrációs táborba is deportálták, mielőtt 1948-ban Kanadába emigrált.
A megemlékezésen jelen volt Joáv Kis izraeli oktatási miniszter és Tom Rose, az Egyesült Államok varsói nagykövete is. A résztvevők között voltak a Hamász korábbi túszai, valamint olyanok is, akik az utóbbi időszak antiszemita támadásait élték túl Ausztráliában, Egyesült Királyságban és Egyesült Államokban.
Az Élet Menete szervezet elnöke, Shmuel Rosenman beszédében hangsúlyozta: a holokauszt nem csupán történelmi esemény, hanem ma is érvényes figyelmeztetés. Kiemelte, hogy a világ ismét bizonytalanabbá vált, és az antiszemitizmus továbbra sem tekinthető a múlt lezárt fejezetének.
Az 1988-ban indított nemzetközi oktatási program részeként megrendezett Élet Menetén a résztvevők mintegy három kilométeres utat tesznek meg az Auschwitz I és az Auschwitz II-Birkenau közötti útvonalon, amely egykor a halálmenetek egyik szimbolikus szakasza volt.
A történészek becslése szerint az auschwitz-birkenaui táborkomplexumba mintegy 1,3 millió embert deportáltak, közülük körülbelül 1,1 millió volt zsidó. Az áldozatok között lengyelek, romák és szovjet hadifoglyok is voltak. Magyarországról több mint 430 ezer zsidót hurcoltak ide. A haláltáborban meggyilkoltak száma legalább 1,1 millióra tehető.
A magyar delegáció a 18-as számú barakk előtt tartotta megemlékezését, melyet Agárdi-Nyárai Andrea nyitott meg. Itt mondott beszédet Dr. Grósz Andor, az Élet Menete Alapítvány kuratóriumi elnöke, aki személyes hangvételű megszólalásában Auschwitzot „a legnagyobb magyar temetőként” említette. Rámutatott: ez a hely nem a természetes elmúlás tere, hanem egy példátlan tömeggyilkosság színhelye, ahol emberek fosztottak meg más embereket az életüktől.
Beszédében felidézte, hogy a 18-as barakk egykor zsidó nők, köztük magyar asszonyok százainak kényszerű szállása volt, miközben az idehurcoltak többsége még idáig sem jutott el. Emlékeztetett arra is, hogy a deportáltak embertelen körülmények között, marhavagonokba zsúfolva érkeztek, és a legtöbbjük számára már a megérkezés a halált jelentette.
Prof. Dr. Grósz Andor személyes veszteségeiről is szólt: családjából közel ötven ember nevét őrzi ma a Holokauszt Emlékközpont áldozatainak emlékfala. Beszédében hangsúlyozta, hogy a túlélők leszármazottaira különleges felelősség hárul: tovább kell adniuk mindazt, amit az áldozatok már nem mondhatnak el.
„A 18-as barakk falai között egykor nők ezrei suttogták egymásnak: „Tarts ki. Ne add fel. Élj.” Az egyik túlélő, a magyar származású Edith Bruck írta: „Számomra emlékezni annyi, mint élni… Aki elfelejt, az kétszer hal meg.” Ez a mondat ma is velünk van. Itt, ezen a helyen különösen.”
Dr. Grósz Andor külön megszólította a jelenlévő diákokat is, kiemelve, hogy a jövő az ő kezükben van. Arra figyelmeztetett, hogy a gyűlölet gyakran apró, hétköznapi megnyilvánulásokkal kezdődik – kirekesztő megjegyzésekkel, „ártatlannak” tűnő viccekkel vagy éppen a hallgatással. Arra kérte a fiatalokat, hogy saját közösségeikben is lépjenek fel ezek ellen.
Beszéde végén emlékeztetett: a nácik minden törekvése ellenére sem sikerült megsemmisíteniük a zsidóságot. A közösségek, a kultúra és az emlékezet tovább él, és nemcsak gyászt, hanem erőt és felelősséget is jelent az utókor számára.
A megemlékezésen felszólalt Szabó György, Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány kuratóriumi elnöke, aki egy személyes családtörténeten keresztül idézte fel a vészkorszak tragédiáját. Dr. Zsigmond Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója beszédében a 18-as barakk kiállításának jelentőségét emelte ki, amely segít kézzelfoghatóvá tenni a múlt eseményeit a mai látogatók számára.
Dr. Verő Tamás főrabbi fújta meg a sófárt, majd a megemlékezés végén Szabó Györggyel mondták el a kádist. A 18-as barakknál a résztvevők elhelyezték az emlékezés köveit.
Az Élet Menete Alapítvány Facebook-oldalán úgy fogalmazott: „Jelenlétünk önmagában üzenet: minden pusztítás ellenére nem sikerült eltörölni azt, akik vagyunk – identitásunkat és tartásunkat megőriztük. Itt vagyunk, élünk, emlékezünk. Nemcsak gyászolunk, hanem az emberséget is visszaköveteljük, tisztelettel, méltósággal és a túlélés megkérdőjelezhetetlen büszkeségével.”
Forrás: Élet Menete Alapítvány, MTI
Kapcsolódó cikkek
Kicsoda az ember? Meghalt Hankiss Ágnes
Régi idők modern tanúja: szomorú búcsú Székely Gábortól
