Terhelnek-e minket elődeink bűnei? – Jó szombatot!

Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma 19 óra 47 perckor köszönt be, a királynő holnap 21 órakor távozik körünkből. Ezalatt honlapunk, Facebook-oldalunk, Instagram- és TikTok-csatornánk nem frissül. A Tórából a BEHÁR–BEHUKOTÁJ páros hetiszakaszokat olvassuk. Mindenkinek jó szombatot kívánunk!

Megjelent: 2026. május 08. 18:00 / Frissítve 2026. május 08. 14:47

„És akik megmaradnak közületek, sínylenek bűnükben ellenségeitek országaiban és őseik bűnei miatt is sínylenek. És ők bevallják bűnüket és őseik bűnét és vétküket, mellyel vétkeztek Ellenem és azt is, hogy daccal jártak Ellenem.”
(3 Mózes 26:39-40)

Szembeötlő, hogy minden nagy történelmi fordulópont, kataklizma, a társadalmat alapjaiban megrengető politikai változás megkerülhetetlen következménye a múlt terheivel való szembenézés felelősségének kérdése – és ennél már csak az szembeötlőbb, ha a tanulságok levonása, a számadás nehéz feladatának megoldása, a „közéleti leltár” elkészítése elmarad.

Mint láthattuk az elmúlt évtizedek Németországában, a német társadalom nemcsak szembenézett náci múltjával, de igyekezett azt olyan mélységben feldolgozni, hogy lehetőleg a felszínre kerüljön és a közbeszéd tárgyává váljon mindaz, ami a társadalmi tudatalattit terheli. Ugyanez sajnos nem mondható el a magyar társadalomról. Nálunk – tisztelet a kivételnek – a felelősség áthárítása dívik személyes és közösségi síkon is. „Nem mi voltunk, hanem ők.” „Kényszerhelyzetbe kerültünk.” „Parancsnak engedelmeskedtünk.” „Nem értettünk egyet, de kénytelenek voltunk megtenni.” Mindannyian ismerjük ezeket a mondatokat, és a mondatok mögött meghúzódó mentalitást.

De mit is mond a Tóra? „És ők bevallják bűnüket és őseik bűnét és vétküket…”

Nem azt mondja, hogy bevallhatják. Nem azt mondja, hogy vallják be. Nem. A szöveg egyszerű kijelentő módban jegyzi meg, hogy a bűnhődésre ítéltetett nép bevallja saját és őseik bűnét. Nincs más választása. Nincs alternatíva. Nincs B-opció. Hanem bevallás van, számadás, felelősségvállalás és szembenézés.

A modern, XX-XXI. századi tudat ezen a ponton azt veti közbe: nincs kollektív bűnösség, tehát miképpen az ősökön nem lehet számonkérni az utódok vétkeit, a gyermekek sem vonhatók felelősségre apjuk, nagyapjuk, őseik tetteiért. De akkor miért jelenti ki a Tóra ily nemes egyszerűséggel, hogy az utódok bevallják őseik bűnét?

Bármennyire paradox a gondolat, de ebben az állításban a teremtett ember iránt táplált jóindulat, bizalom és megelőlegezett szeretet bújik meg. A mondat értelme ugyanis az, hogy ha az ember komolyan, azaz erős hittel, felelősséggel és tényszerűen szembenéz a múlt bűneivel, akkor egyúttal felelősséget vállal azért, hogy azok ne ismétlődhessenek meg. A XXI. században született magyar fiatalok természetesen nem felelősek a XX. században élt magyarság bűneiért – de van felelősségük abban, hogy azokból a bűnökből képesek-e tanulni. Képesek-e a tanulságok levonására, a számadás nehéz feladatának megoldására, a „közéleti leltár” elkészítésére?

Ha igen, akkor a nagy történelmi fordulópont, a kataklizma, azaz a társadalmat alapjaiban megrengető politikai változás nem volt hiába.

Jó szombatot!