Téglába vésett emlékek – magyar zsidó történetek és építészeti örökség Kínában
Magyar zsidó építészek, zenészek és embermentők történetei elevenednek meg a „Téglába vésett emlékek – magyar zsidó történetek és építészeti örökség Kínában” című kiállításon. A tárlat a magyar, a zsidó és a kínai történelem egy kevéssé ismert kapcsolódási pontját mutatja be: azoknak az embereknek a sorsát, akik Sanghajban találtak új otthonra, vagy akik tudásukkal és munkájukkal hozzájárultak a város fejlődéséhez.
A kiállítás a MERKAZ – Héber és Izraeli Kulturális Központ és a Jewish Agency for Israel közös szervezésében, a Magyar-Kínai Baráti Társaság közreműködésével valósult meg. A tárlat folytatása a Budapesti Kínai Kulturális Központban korábban bemutatott „Időtlen modernség – Magyar építészek Sanghajban” című kiállításnak, ám ezúttal nem csupán az épületekre, hanem az azok mögött álló emberi történetekre irányítja a figyelmet.
A sanghaji zsidó közösség története jóval korábbra nyúlik vissza, mint az európai zsidó menekültek 1930-as évekbeli érkezése. A 19. század közepétől szefárd zsidó családok telepedtek le a városban, majd a 20. század elején orosz zsidó közösségek érkeztek. 1938 és 1941 között mintegy húszezer európai zsidó menekült talált menedéket Sanghajban, amely akkor azon kevés nagyvárosok közé tartozott, ahová vízum nélkül is be lehetett lépni. A háború és az üldöztetés elől menekülők egy olyan városba érkeztek, amely maga is súlyos történelmi kihívásokkal nézett szembe: háborúval, megszállással és bizonytalansággal.
A Sanghajba érkező európaiak közül sokan jelentős karriert futottak be, és aktívan részt vettek a város fejlődésében. Voltak, akik külkereskedelmi vállalkozást indítottak, voltak, akik üzletet nyitottak vagy műhelyt alapítottak, mások pedig szakmai tudásukkal találták meg helyüket a város gazdasági és kulturális életében.
A kiállítás Gonda Károly, Sömjén Rudolf és Komor Pál pályáján keresztül mutatja be a magyar zsidók jelenlétét a 20. századi Sanghajban. Az építész, a mérnök és a humanitárius közéleti szereplő különböző módon kapcsolódtak a városhoz, tevékenységük mégis ugyanannak a nemzetközi és sokszínű közegnek a lenyomata.
A modern Sanghaj városképének alakításában fontos szerepet játszott Gonda Károly és Sömjén Rudolf is, akik munkájukkal a város fejlődésének részeseivé váltak.
Gonda Károly (1889–1969) Gyöngyösön született, és a modern Sanghaj építészetének egyik meghatározó alakjává vált. Az 1920-as években keresett tervezőként áruházak, bankok, színházak és mozik épületeivel formálta a város modern arculatát.
Munkatársa, Sömjén Rudolf (1892–1982) építőmérnök a korszerű szerkezeti megoldások szakértőjeként járult hozzá Sanghaj fejlődéséhez. Bár később elhagyta a várost, munkájának emlékei ma is láthatók. Gonda Károly egyik legismertebb alkotása a Bundon álló Bank of Communications Building, amely ma is Sanghaj ikonikus vízparti épületei közé tartozik. Az 1937-ben tervezett épület azt is megmutatja, hogy a magyar zsidó szakmai tudás miként vált egy távoli metropolisz kulturális és építészeti örökségének részévé.
A kiállításon az épület makettje is látható, amelyet Ritoók Benedek készített a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ jóvoltából.
A kiállítás nemcsak az építészeten keresztül mesél a magyar zsidó jelenlétről. Kiemelt helyet kap a Kolozsváron született Adler Nándor története is, aki a dachaui koncentrációs tábor túlélése után érkezett Kínába, majd a Sanghaji Szimfonikus Zenekar koncertmestere lett. A japán megszállás idején a legtöbb európai zsidó menekültet a hongkou-i gettóba kényszerítették, és habár Adler kivételes művészi tekintélyének köszönhetően mentesült a kötelező beköltözés alól, továbbra is rendszeresen fellépett a gettóban élő közösség előtt. A korabeli zsidó sajtó a város kiemelkedő hegedűművészeként méltatta.
A tárlat egyik különösen fontos alakja Komor Pál (1886–1973), aki a második világháború idején az európai zsidó menekültek támogatásában vállalt kiemelkedő szerepet, és akinek neve Magyarországon ma még kevéssé ismert, pedig munkája több ezer ember életére volt hatással. A Komor-bizottság segítséget nyújtott az Európából érkező zsidó menekülteknek: lakhatást, élelmet, orvosi ellátást és hivatalos ügyintézést biztosított számukra. A Komor által aláírt úgynevezett „Komor Pass” sokak számára jelentett védelmet és biztonságot egy kiszolgáltatott időszakban.
Külön szerepet kapott Balogh Attila fotóművész munkája is, aki közel két évtizede kutatja a sanghaji magyar jelenlétet és annak építészeti örökségét.
A kiállítás üzenete ma is különösen fontos. Egy olyan korban, amelyet háborúk, kényszerű migráció és megosztottság jellemez, a sanghaji zsidó menekültek története arra emlékeztet bennünket, hogy az emberi segítség és a szolidaritás minden korszakban értéket képvisel. A tárlat elsősorban nem épületekről és történelmi eseményekről szól, hanem emberekről: azokról, akik menekültek, akik segítettek, akik újrakezdtek, és akik örökségükkel ma is összekötik Magyarországot, Kínát és a zsidó világot.
A Merkaz közlése szerint hamarosan nyilvános tárlatvezetés keretein belül is megtekinthető lesz a kiállítás.
Címlapkép: Ritter Doron / Héber és Izraeli Kulturális Központ
Kapcsolódó cikkek
Kicsoda az ember? Meghalt Hankiss Ágnes
28. Zsidó Kulturális Fesztivál: elindult a jegyértékesítés a Dohány utcai zsinagóga programjaira
