Szolnok, Cegléd, Nagykőrös, Szécsény, Ópályi, Zsarolyán, Salgótarján – Vidéki közösségek emlékeztek a holokauszt mártírjaira

Szolnok

Szolnokon a holokauszt 82. évfordulóján Györfi Mihály polgármester részvételével tartottak megemlékezést a város elhurcolt és meggyilkolt zsidó lakosainak emlékére. A koszorúzás két helyszínen zajlott: először a Kis Zsinagógánál, majd a volt Cukorgyár területén lévő emléktáblánál. Györfi Mihály hangsúlyozta: a szolnoki zsidó közösség gyári munkásokból, orvosokból, ügyvédekből, kereskedőkből állt, akik a város polgári fejlődésének meghatározó szereplői voltak.

– Azok a szolnoki polgárok, akiket elhurcoltak, nem tűntek el – itt vannak velünk a város csendjében. Emlékükből fakadjon béke! – fogalmazott a polgármester.

A megemlékezésen Prof Dr. Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke mondott beszédet. Kiemelte: az emlékezés nem pusztán múltidézés, hanem jelenbeli felelősség. Szavai szerint a szolnoki zsidóság a város gazdasági és kulturális fejlődésének kulcsszereplője volt, amelyet a deportálások 1944 nyarán szakítottak meg végleg.

Bermann Dávid, a szolnoki zsidó hitközség elnöke köszöntője után Prof. Dr. Róna Tamás főrabbi, a Magyarhoni Zsidó Imaegylet (ZSIMA) és a rabbitestület elnöke beszédében felidézte a múlt tragikus eseményeit, kiemelve, hogy az egykor elhurcoltak helyén ma az emlékezők állnak. Győri Péter Benjámin evangélikus esperes, a szolnoki ökumenikus lelkészkör elnöke pedig úgy fogalmazott: minden jóérzésű ember közös felelőssége, hogy nap mint nap osztozzon a gyász fájdalmában.

Cegléd

Cegléden a Damjanich utcai imaházban tartott gyászistentiszteleten az 540 helyi mártírra emlékeztek. A gyászistentisztelet kezdetekor dr. Steiner András, a helyi zsidó közösség képviselője üdvözölte a megjelenteket, köztük dr. Feldmájer Pétert, a Mazsihisz Közép-Magyarországi Területi Csoportjának elnökét, Feldmájer Sándort, a Nagykőrösi Zsidó Hitközség elnökét, Berman Dávidot, a Szolnoki Zsidó Hitközség elnökét.

Dési Tamás kántor imája után Prof. Dr. Róna Tamás főrabbi szónoklatában felidézte a ceglédi zsidóság elpusztításának részleteit. Hangsúlyozta: az emlékezés az emberi méltóság helyreállításának eszköze is.

A rendezvényen felszólalt Prof. Dr. Grósz Andor, aki kiemelte: a ceglédi zsidó közösség története a város fejlődésének szerves része volt, és a gettósítás, majd deportálás ennek a közösségnek a teljes felszámolását jelentette.

Az 1941-ben még 670 fős ceglédi zsidó közösségből a vészkorszakban 540 ember halt meg. A ceglédi imaház mártírtábláján 525 név áll. A túlélők száma mindössze 130 fő volt. Ez a szám nem statisztika. Ez a szám a város szívéből kitépett közösség száma.

Nagykőrös

Nagykőrösön a holokauszt helyi áldozataira emlékeztek a mártírok emlékművénél. A megemlékezésen felidézték, hogy a 19. századtól a város zsidó közössége a helyi gazdasági és társadalmi élet meghatározó szereplője volt, amelyet 1944-ben a deportálások szinte teljesen megsemmisítettek: mintegy 414 nagykőrösi zsidó vált a holokauszt áldozatává. A felszólalók hangsúlyozták, hogy bár a közösség a háború után csak részben tudott újjáépülni, az emlékezés felelőssége ma is közös kötelesség.

A gyászistentiszteleten Prof. dr. Róna Tamás főrabbi, a Mazsihisz Rabbitestületének elnöke köszöntötte az egyházi, közéleti és zsidó közösségi vezetőket, majd Dési Tamás házán imáját követően beszédében felidézte a holokauszt borzalmait.

Arra is figyelmeztetett, hogy napjainkban egyre többen próbálják eltorzítani vagy manipulálni a történelmi valóságot, ami komoly veszélyt jelent a társadalom számára. A megemlékezésen Prof. Dr. Grósz Andor kiemelte: a nagykőrösi zsidóság nem csupán jelen volt a város életében, hanem annak fejlődését is jelentősen alakította. Az esemény a résztvevők közös kaddis imájával zárult.

Szécsény

Szécsényben a zsidótemetőben emlékeztek a 301 helyi áldozatra. A rendezvényen Stayer László polgármester mondott beszédet, majd Radnóti Zoltán főrabbi emlékezett meg az elhunytakról. A Közreműködött Kozma Zsolt előimádkozó.

A megemlékezés központi üzeneteként megfogalmazták, hogy a helyi közösség eltűnése nem csupán történelmi tragédia, hanem a város identitásának része is.

Salgótarján

Salgótarjánban a temetőben tartott megemlékezésen Zucker Immánuel főkántor énekével kezdődött az esemény.

A holokauszt áldozataira emlékeztek Salgótarjánban

Dr. Verő Tamás főrabbi beszédében kiemelte: az emlékezés az áldozatok igazságának megőrzése. A hiány – mint fogalmazott – ma is jelen van a város utcáiban és a megszakadt családi történetekben.

Kreicsi Bálint polgármester hangsúlyozta: az ifjúság szerepe kulcsfontosságú abban, hogy a gyűlölet ne ismétlődhessen meg. Rosenberg Smuel rabbi gondolatait Dr. Tóth Andrea, a helyi hitközség elnöke olvasta fel.

Ópályi

Ópályiban a Mazsihisz és az ESJF Alapítvány együttműködésével avattak emléktáblát, majd sor került a felújított zsidó temető ünnepélyes átadására is.

Felszólalt többek között Dr. Bálint Albert polgármester, Markovics Zsolt főrabbi, Dr. Zima András, a Holokauszt Emlékközpont igazgatója, Dr. Philip Carmel, az Európai Zsidó Temetők Védelméért (ESJF) nonprofit szervezet ügyvezető igazgatója, a New Yorkból érkezett Berger rabbi, Kovács Sándor országgyűlési képviselő, Rádi Dávid görögkatolikus pap, Szűcs Tibor lelkész, valamint Papp János baptista lelkész.

A rendezvényen jelen volt Gordon Gábor, a Mazsihisz megemlékezésekért felelős munkatársa is, aki kiemelte az összefogás példamutató erejét. Az eseményen közreműködött Fazekas Attila, és az Ópályi Jókai Mór Általános Iskola tanulói diákjai, valamint a Marionet Duo. A helyi közösségek és felekezetek közösen emlékeztek, valamint gránátalmafát is ültettek a megemlékezésen.

Zsarolyán

Zsarolyánban Bessenyei Béla polgármester kezdeményezésére avattak emléktáblát a Grósz, Schwarcz és Grünstein családok emlékére.

Felszólalt Markovics Zsolt főrabbi, Kormány László református lelkész, Fináli Péter, a Mazsihisz elnöki megbízottja, valamint Dr. Pécsi Tibor történész. Fináli Péter beszédében hangsúlyozta: az emlékezés cselekvés, amely a jövő felelősségét is magában hordozza.

A rendezvényen elhangzott, hogy Zsarolyán zsidó közössége bár kicsi volt és nem rendelkezett önálló intézményekkel, mégis szervesen része volt a falu életének, egészen 1944-ig, amikor deportálták őket.

_{Címlapkép: Ópályi mártír megemlékezés}

---