Székely Magda 90: „Nagyon vad zsidó voltam, érthető módon”
Ma volna 90 éves Székely Magda Kossuth-díjas költő, műfordító, a Magvető, majd az Európa Kiadó szerkesztője. E méltató sorokat pályatársa, Báthori Csaba költő, műfordító írta róla: „Költészete nem valamiféle ószövetségi belügy vagy felekezeti panaszgyűjtemény. Egyetemes vonatkozásai, önlegyőzésen alapuló humanitása, túlzó és tartós lényeglátása folytán mindannyiunkhoz szól, szüntelenül szól, a művészet oldozó erejével szól”. Legyen áldott az emléke!
Székely Magda 1936. július 28-án született, és egész életét meghatározta a vészkorszak, a háború rettenete. A holokauszt alatt apácák bújtatták a félárva kislányt, akinek édesanyját nyilas bűnözők gyilkolták meg 1944-ben. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 1959-ben szerzett magyar-bolgár szakos diplomát, majd a könyvkiadásban helyezkedett el: előbb a Magvető, később az Európa szerkesztőjeként, ahonnan 1991-ben ment nyugdíjba.
Nem tartozott a különösen termékeny, sűrűn publikáló szerzők közé, az olvasók a – kevés számú kötetét leszámítva – a Szép versek című antológiából, irodalmi folyóiratokból s természetesen az Európa Kiadó gondozásában az általa szerkesztett kötetet kolofonjaiból ismerhették a nevét. Első kötetete Kőtábla címmel jelent meg 1962-ben, s ebben már a kiforrott, érett költőt látjuk: szimbolikus, hogy ennek az első könyvnek a legelső verse ezt a címet viseli: Mártír.
A kis formák, a rövid versek mestere volt, a történelem és a természet filozofikus hajlamú szemlélője, akinek a költészetétől elválaszthatatlan a zsidóság és a Szentírás. Első kötete megjelenésekor már visszatalált a zsidóságához, hiszen – mivel asszimilálódott, nem vallásos családból jött – felnőttként érintette meg a vallás. Erről így nyilatkozott a Szombatnak:
„Én hívő vagyok, harmincvalahány évesen lettem az. Valójában a Benoschofskyn múlott [Benoschofsky Imre főrabbi, a Frankel-zsinagóga rabbija] . Választott zsidóság az enyém. A családom egyáltalán nem volt vallásos, tehát én kerestem magamnak, vagy a sors hozta úgy, már nem is tudom. Négyéves koromban Benoschofsky megsimogatott egy sátoros ünnepen, és erre végig emlékeztem, amíg a bujkálásom alatt állandóan megkeresztelkedésre akartak kényszeríteni. Rémes volt, mert féltem, hogyha nem teszek eleget, kirúgnak, de semmiképpen nem akartam megkeresztelkedni. Nagyon vad zsidó voltam, érthető módon. Aztán újra Benoschofsky lett a hittantanárom, ami nagy szerencse volt. Jártunk hozzá széderre, beszélgetésre, Talmud-Tórára; amit tudok, tőle tudom. Csodálatos ember és pedagógus volt”.
Székely Magda munkáságát számos rangos díjjal elismerték: megkapta a József Attila-díjat, a Príma-díjat és a Kossuth-díjat, sőt a 2002-es balatonfüredi nemzetközi költőtalálkozón ő kapta a a világhírű olasz költőről, Salvatore Quasimodóról elnevezett emlékdíjat.
Egyik legszebb verse A megpihenés című, mindössze négy versszakos költemény, amelyben gyönyörű és fájdalmas képekkel idézi meg az Örökkévalónak örök időkre elkötelezett Izraelt. Ezzel a művel emlékezünk rá.
A megpihenés
MieIőtt a fény felitatná
a maradék matériát,
hogy majd más mértékrend szerint
épüljön újra odaát,
felszáll a szétszórattatásból
a jeltelen sírok pora,
utolsó útra indul akkor
Izráel felhőtábora.
A földfelszín már horpadóban,
a négy égtáj már düledék,
vonulásuk mikor lelassul
elérve a hívás helyét,
hogy teljesüljön az igéret,
poruk porával egy legyen,
még pillanatnyi pihenőre
megállnak a Templomhegyen.
Székely Magda portréját Csigó László fotóművész készítette a Szép versek antológia számára
Régi idők modern tanúja: szomorú búcsú Székely Gábortól
Kicsoda az ember? Meghalt Hankiss Ágnes
