Szeged a Csányi5-ben: A szegedi zsidó közösség él és élni akar

A budapesti Csányi utca 5. szám alatt működő Erzsébetvárosi Zsidó Történeti Tár nemrég új sorozatot indított Merre tovább, vidéki zsidóság? címmel. Az első bemutatkozó a Mosonmagyaróvári Zsidó Hitközség volt, ma pedig az a kiállítás nyílt meg, amely a szegedi zsidóság történetét mutatja be a holokauszttól napjainkig a Szegedi Zsidó Hitközség összeállításában.

Heisler András, a Csányi5 intézményt működtető alapítvány elnöke elöljáróban kimentett két indokoltan távol maradót: Buk István, a szegedi hitközség elnöke egészségügyi okok miatt, míg dr. Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke hivatalos külföldi útja miatt maradt távol.

Heisler András a beszédében megindokolta, hogy milyen gondolat indította útjára az említett sorozatot: visszaemlékezett rá, hogy gyermekként a szülei elvitték a Dohány utcai zsinagógába nagyünnepek idején, és az édesapja megmutatta neki, hogy „nézd csak, kisfiam, ott ülnek a győriek, amott a miskolciak, itt a nyíregyháziak, emitt a ceglédiek, ez pedig ott az abonyiak helye”. Ebből következett a felismerés: a pesti zsidóság – leszámítva a pestieket – voltaképpen vidéki származású. Hát akkor mutassuk be a vidéki közösségeket itt, Pesten, hogy a fővárosban élők mélyebben megismerkedhessenek gyökereikkel. 

Megemlítette, hogy a közelmúltban összefutott a mosonmagyaróvári közösség elnökével – ők mutatkoztak be elsőként a Csányi5-ben –, és az ottani elnök boldogan újságolta: Mosonban most ősszel lesz az első bár micvó 1956 óta, azaz soha nem szabad leírni egy kis közösséget sem. 

Dr. Kunos Péter elnöki főtanácsadó tolmácsolta dr. Grósz Andor Mazsihisz-elnök jókívánságait és üdvözletét, amit egyébként az elnök a minap Szegeden is megtett személyesen, hiszen részt vett és felszólalt az Új zsinagógában tartott mártírmegemlékezésen.

A Mazsihisz elnöke rámutatott: a magyarországi zsidóság történetében Szeged neve különös fényben ragyog, hiszen a város a neológ hagyomány egyik legfontosabb vidéki központja volt és maradt mindmáig. A város zsidó szellemi öröksége nem csupán helyi jelentőségű: országos, sőt nemzetközi rangú. Méltatta Löw Immanuel és Löw Lipót érdemeit, hiszen utóbbi a modern magyar neológia egyik legnagyobb formálójaként a zsidó vallási életet a kor szellemi áramlataihoz kapcsolta, és maradandó nyomot hagyott a magyar zsidó közgondolkodásban. Ugyanakkor hangsúlyozta:
– A magyarországi zsidóság története nemcsak a tehetségnek, szorgalomnak, célratörő kitartásnak a lenyomata, nemcsak szellemi és kulturális teljesítményekből és sikerekből áll. Hiszen soha el nem felejthető és megbocsáthatatlan, hogy a vészkorszak tragédiája olyan sebet ejtett a magyarországi zsidó közösségen, amelynek nyomait sem idő, sem jó szándék nem tudja begyógyítani.

A vidéki zsidóságot szinte teljes egészében megölték, de egyes nagyvárosok ellenállnak az elnéptelenedésnek, és ezel közé tartozik Szeged is.

– Szegeden hitéletet folytató, élő, jól működő, önmagát megújítani képes közösség működik, és ezért mindannyian hálásak vagyunk – hangsúlyozta dr. Grósz Andor.

Hozzátette: a Mazsihisz egyik kiemelt célja, hogy a zsidó megújulás ne álljon meg a főváros határainál, mert a vidéki közösségeknek is részeseivé kell válniuk ennek a folyamatnak. „Támogatni kívánunk minden helyi erőfeszítésüket, ami a zsidó élet új formáit teremti meg” – jelentette ki.

Hangsúlyozta: különös figyelmet fordítunk a helyi értékek, az épített örökség megőrzésére, Szegeden például most fejeződött be a cinterem teljes körű felújítása, a temető rendbehozatala és egy olyan biztonsági rendszer kiépítése, amely méltó védelmet nyújt a közösségnek. 

Dr. Grósz Andor kiemelte: „Szeged példája azt mutatja, hogy van jövő. Van erő, van akarat, van közösség. És van együttműködés, van szövetség is a Mazsihisz és a vidéki hitközségek között”.

Ezután Pataricza Dóra történész beszélt Szeged zsidó örökségéről, eloszlatva néhány közkeletű tévedést, köztük azt: gyakran neevezik a szegedi Új Zsinagógát Európa második legnagyobb zsinagógájának, csak hát ennek megítélése attól függ, honnan nézzük, alapterületre vagy ülőhelyre. Mindenesetre az biztos – tette hozzá –, hogy építőművészeti értéke nemzetközileg is kivételes. Elmondta azt is: a zsinagóga kertje nem „bibliai kert”, hanem Lőw Emanuel tudatos szándéka szerint tartalmaz itteni őshonos és izraeli növényeket is, amivel a magyar zsidóság Izraellel való összetartozását kívánta kifejezni.

Pataricza Dóra hangsúlyozta: ha az elmúlt mintegy 120 év eseményeit nézzük, akkor a szegedi Új Zsinagóga történetének középpontjában nem is maga a templom áll, hanem az a közösség, amely fenntartja a szegedi zsidó életet, és amely mindig kimondja: van folytatás.

Kendrusz Attila rabbijelölt, a Szegedi Zsidó Hitközség vallási vezetője a jelenről beszélt, s kiemelte: „büszke vagyok rá, hogy ebben a közösségben van erő és aktivitás, tehát láthatóvá tudjuk tenni a szegedi zsidóságot”. A tanulást tartják az egyik legfontosabb feladatnak, van náluk Talmud Tóra, tanfolyam a zsidóság alapjairól és szerveznek hébernyelv-oktatást is. A közösség él, erre példaként megemlítette: a közelmúltban esküvőt tartottak, augusztus végén pedig bár micvó is lesz náluk.

Dr. Frauhammer Krisztina levéltáros, a szegedi zsidó archívum vezetője a tárlatról elmondta: a kiállítás a holokauszttól követi nyomon a történetet, és igyekeztek a legmeghatározóbb momentumokat kiemelni példéul a helyi közösség identitása szempontjából. A tárlaton láthatunk csaknem 100 képet, írásos dokumentumokat, jórcájt-tábla, és egy egyedülálló textilt, ameky szefárd mintákat tartalmaz.

A kiállítás érdekessége, hogy a QR-kódok használatával liturgikus dalokat hallgathatunk Kendrusz Attila előadásában. A megnyitó végén dr. Frauhammer Krisztina és Kisléghy Ágnes tartott tárlatvezetést.

A kiállítás ingyenesen megtekinthető július 21-ig nyitvatartási időben.

Fotók: Ritter Doron

---