Soha ne hozzunk szégyent a fejünkre – jó szombatot!
Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma 20 óra 27 perckor köszönt be, a királynő holnap 21 óra 47 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, Facebook-oldalunk, Instagram- és TikTok-csatornánk nem frissül. A Tórából a HUKÁT–BÁLÁK hetiszakaszt olvassuk. Mindenkinek jó szombatot kívánunk!
„És az Örökkévaló igét tett Bileám szájába…”
(4 Mózes 23:5)
Bileám a leghitványabbak egyike a Tórában. Pénzért mindenre hajlandó, és ez annál megbocsáthatatlanabb, ha minél okosabb, műveltebb és tehetségesebb az ember. Bileám ilyen volt: ragyogó szellemű, de romlott.
Hogyan lehetséges hát, hogy az Örökkévaló olyan leírhatatlan kegyben részesítette, hogy „igét tett a szájába?”. Ő az utolsó, aki méltó volna arra, hogy az Örökkévaló szóljon általa.
Igazságos ez? Nem biztos, hogy erre igennel tudnánk válaszolni. Hiszen – ha nem is sokan –, de minden korban és generációban vannak tiszta szívű, tiszta jellemű emberek, akik azt a spirituális tisztességet, amiben Bileám részeltetett, megérdemelnék – de soha nem kapják meg.
Mire tanít minket az a tisztesség, ami a tisztességtelen Bileámot érte?
Többek között arra, hogy ne használjunk felelőtlenül olyan, amúgy egyszerűnek tűnő fogalmakat, mint tisztesség, becsületesség, jóság és érdem. Bizony, nemcsak akkor kell(ene) vigyázunk a szánkra, amikor éppen a lason hara (rossz nyelv) bűnébe esünk, hanem olyankor is, amikor röpködnek szánkból az elismerő szavak. Nem biztos, hogy ami ma a mi szemünkben tisztességes, becsületes, jó és érdemdús, az az Örökkévaló számára is éppen ilyen egyértelmű…
Bileám okos volt, tehetséges és bizonyos népek által nagyon is tisztelt figura – s mi lett belőle? Az isteni humor rendesen és megérdemelten elbánt vele: ő, aki mindenkinél okosabbnak hitte magát, nem volt képes megérteni egy szamár tetteit…
Soha nem lehet tudni, hogy egy tisztességtelen ember tiszességes szavait érdemes-e megfontolnunk a saját magunk szellemi-lelki építésére. Soha nem lehet tudni, hogy mikor kapunk tanítást éppen egy igazi „szamártól”…
„Miért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis. Miért ne legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis” – írta az egyik legnagyobb magyar költő, és mennyire igaza van: ha bizonyos értelemben már úgyis mindegy, miképpen Bileámnak végezetül mindegy volt, akkor legalább ne hozzunk szégyent a nevünkre…
Jó szombatot!
Régi idők modern tanúja: szomorú búcsú Székely Gábortól
Kicsoda az ember? Meghalt Hankiss Ágnes
