Rubin Eszter szubjektív programajánlója a 28. Zsidó Kulturális Fesztiválra

Az idei program jól mutatja, hányféleképpen lehet kapcsolódni a zsidó kultúrához, egy ősi zsoltár megszólalhat kortárs popdalként, a klezmer párbeszédbe léphet más zenei hagyományokkal, egy liturgikus dallam szimfonikus művé válhat, a nemzedékek öröksége pedig a legkülönbözőbb műfajokon keresztül adható tovább.

A Dohány utcai zsinagóga monumentális tere és a Rumbach bensőségesebb atmoszférája más-más élményt kínál, az előbbiben nemzetközi sztárok, nagy együttesek és látványos zenei produkciók töltik meg a teret, a másikban közelebb kerülhetünk egy-egy alkotóhoz, történethez vagy zenei gondolathoz.

Az általam kiválasztott öt programban ez a rétegzettség vonz leginkább, Spiró György életműve, Mácsai Pál költészettel folytatott személyes párbeszéde, Kurtág-Satie és Reich, illetve Clara és Robert Schumann története, valamint az újév előtti ünnepi hangverseny látszólag egészen különböző világokba vezet, mégis mindegyik arról szól, hogyan őrizzük meg, és adjuk tovább valami fontosat.

Persze könnyen lehet, hogy valaki egészen más programokat karikázna be elsőként, Avishai Cohen koncertjét, a klezmer csúcstalálkozót, Hillel akusztikus estjét vagy éppen a Gipsy Kings fellépését. Éppen ettől igazán izgalmas az idei fesztivál, hogy különböző generációkat, műfajokat és kulturális világokat hív közös térbe, miközben mindenki megtalálhatja benne a saját személyes belépési pontját.

Három különc mester egy képzeletbeli asztalnál

Mi történne, ha Erik Satie, Kurtág György és Steve Reich egyszer leülne egymással beszélgetni? Három zeneszerző, három egészen eltérő életmű, mégis közös bennük a tömörség, a koncentráció és az a képesség, hogy kevés hangból egész világokat teremtsenek.

Ez az est ezt a lehetetlen találkozást képzeli el, ahol az apropó sem mindennapi, 2026-ban Satie születésének 160., Kurtág Györgyének 100., Steve Reichének pedig 90. évfordulóját ünnepeljük. Szives Márton ütőhangszeres művész és társai olyan összművészeti előadással készülnek, amelyben a zene, a tánc és a vizualitás együtt idézi meg a három alkotó gondolkodását.

A választott helyszín már önmagában játékra hívja a képzeletet, Satie legendásan különös párizsi lakása, ahová életében szinte senkit sem engedett be, most mégis mintha megnyílna az ajtó, és a felhalmozott esernyők, bontatlan levelek és félbehagyott kották közé megérkezne Kurtág és Reich is.

Szives Márton mellett Bucz Magor zongorán, Mucsi Gergő ütőhangszereken, Samodai Bence János trombitán működik közre. Csasznyi Blanka Flóra tánca és Krompáczki Péter vizuális tere tovább tágítja az előadást.

Számomra ez az est azért különösen izgalmas, mert közelebb engedi a három komponistát, ritka alkalomnak ígérkezik arra, hogy műveik mellett a rendkívüli alkotói személyiség jelenlétét is megérezzük.

Spirónia – Spiró György 80

Spiró György nyolcvanadik születésnapja jó alkalom arra, hogy ne csak az igen gazdag életműről, amely magában foglalja a monumentális Fogság című regényt és olyan ikonikus színdarabokat, mint pl. a Csirkefej, hanem magáról az alkotóról is szó essen.

Különösen izgalmasnak ígérkezik, hogy ezen az estén Parti Nagy Lajos kérdezi majd, így két igazán markáns írói világ találkozik. Gyabronka József, Dés László és Dés András közreműködésével pedig az este több lesz hagyományos irodalmi beszélgetésnél, szöveg, zene és előadás lép majd fúzióba egymással. Nem pusztán jubileumi eseménynek, hanem valódi irodalmi találkozásnak ígérkezik, amely méltó és minden bizonnyal emlékezetes köszöntés lesz.

Álmodozás – Clara és Robert Schumann szerelmének története

A zenetörténet nagy szerelmei közül Clara és Robert Schumann kapcsolata talán az egyik legismertebb, mégis jóval bonyolultabb annál a romantikus képnél, amely elsőre eszünkbe juthat róluk. Két kivételes tehetség, akiknek egymásért nemcsak érzelmi, hanem nagyon is valóságos harcot kellett vívniuk.

Ezen az esten nem egyszerűen zenetörténeti előadást kapunk, Bősze Ádám történetmesélése, akinek előadásai a komolyzene világát mindig közelivé, izgalmassá és emberivé teszik, valamint Jordán Adél és Fekete Ernő színészi jelenléte, és Laufer Szilvia zongorajátéka együtt idézi meg azt a világot, amelyben a szerelem, az alkotás és a kiszolgáltatottság szorosan összefonódott.

Engem leginkább az érdekel ebben a történetben, hogyan tud két ember kapcsolata egyszerre inspiráló, ugyanakkor mégis nagyon megterhelő lenni, és miként alakítja át az egyik művész életét a másik jelenléte. Clara ráadásul nem pusztán egy nagy zeneszerző társa volt, hanem önálló, jelentős művész is, akinek alakja ma talán még fontosabbnak és izgalmasabbnak tűnik, mint korábban.

Az Álmodozás azoknak is jó választás lehet, akik szeretik, amikor egy koncerthez történet, színház és személyes sors kapcsolódik. Az est a Zsidó Kulturális Fesztivál felkérésére készült, és nemcsak a zeneszerzőt, hanem a zeneművek mögött élő, szerető és szenvedő embert is megmutatja.

És egy érdekes adalék a házaspár történetéhez, hogy amikor Brahms 1856 szeptemberében, férje halála után meglátogatta Clara Schumannt Düsseldorfban, húga Elise Brahms elküldte neki a tojáspuncs receptjét, ami hagyományosan kedvelt ital volt a Brahms családban, hogy elkészítse és ezzel lenyűgözze Clarát.

Brahms 1853-ban járt először a Schumann házban, azóta táplált reménytelen szerelmet Clara iránt. A zeneszerző halála után is gyakran felkereste az asszonyt, sokat tanult tőle, hiszen Clara Schumann széles körben ismert, kiváló zongoraművész volt, Budapesten is fellépett három alkalommal.

Ünnepi koncert a Rumbachban

Az 5787. zsidó újév közeledtével Korcsolán Orsolya és fia, Sugár Nátán, valamint a Wiener Concert-Verein ad hangversenyt, olyan műsorral, amely egyszerre idézi meg a zsidó hagyományt, a huszadik század történelmi tapasztalatát és a romantika érzelmi gazdagságát.

Számomra már Max Bruch Kol Nidréje miatt is különlegesnek ígérkezik az este, hiszen olyan darabról van szó, amely újév előtt az emlékezéshez és az elcsendesedéshez is közel visz.

Mieczysław Weinberg Concertinója ritkábban hallható darab, és ebben a műsorban különösen izgalmas ellenpontja lehet Csajkovszkij népszerű, áradó szépségű Vonósszerenádjának.

Az estnek személyes réteget ad, hogy Korcsolán Orsolya és Sugár Nátán anya és fia. Kettejük közös színpadi jelenléte önmagában is érdekes, a Wiener Concert-Verein első fesztiválszereplése pedig tovább emeli a koncert rangját.

A Strauss fivérek Pizzicato Polkája végül könnyedebb hangon zárja az estét. Ez a koncert így nem egyetlen hangulatot jár be, az elmélyüléstől és emlékezéstől a felszabadultabb, ünnepi pillanatokig vezet.

Az idei programot végignézve először talán a sokféleség tűnik fel, világhírű külföldi zenészek, a magyar kulturális élet meghatározó alkotói, klasszikus és kortárs kompozíciók, klezmer, dzsessz, popzene, irodalom és színház fér meg egymás mellett. A műsorokat mégis összeköti a hagyomány továbbadásának, újraértelmezésének és személyessé tételének szándéka.

A Dohány Zsinagóga idén is a nagyszabású koncertek helyszíne lesz. Itt lép fel a Gipsy Kings by Diego Baliardo, itt találkozik egymással a budapesti és a pozsonyi klezmer Molnár Piroska közreműködésével, Budapestre érkezik az izraeli Avishai Cohen Trio, a L’dor vador – Nemzedékről nemzedékre című est pedig már címében is a zsidó kultúra egyik legfontosabb gondolatát, a generációk közötti folytonosságot állítja középpontba.

A Rumbach Zsinagóga intimebb terében közben egészen más jellegű találkozások várnak ránk, Hillel jeruzsálemi énekes és zongorista a bibliai zsoltárokat, a haszid dallamokat és a kortárs pop, soul és R&B világát közelíti egymáshoz. Színpadra lép az Anima Sound System, valamint Bíró Eszter, Csákányi Eszter, Horgas Eszter és a ClassJazz Band is.

Válogatásom természetesen szubjektív, és csupán egy szeletét mutatja meg a fesztivál gazdag műsorának, amelyből olyan esteket választottam, amelyek mögött különösen izgalmas emberi történeteket, alkotói életutakat tárulnak fel.