Rendkívüli adomány a Szeretetkórháznak: Szurcsik János művei kerültek a falakra

Szurcsik János Munkácsy Mihály-díjas festőművész, a Mazsihisz Szeretetkórház 95 éves betege több művét az intézmény alapítványának ajándékozta a napokban, s kérte, hogy azokat a betegek és a páciensek örömére a kórház új szárnyában állítsák ki. Akinek a Szurcsik vezetéknév esetleg a József névvel ismerős, nem téved nagyot, hiszen Szurcsik János a szintén Munkácsy Mihály-díjas képzőművész, Szurcsik József édesapja. Mindketten kimagasló mesterei a XX-XXI. századi magyar képzőművészetnek, Szurcsik János alkotásai megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galériában is.

Megjelent: 2026. július 29. 11:10 / Frissítve 2026. július 29. 11:10

– Hálás szívvel köszönjük a gyönyörű, impozáns festményeket és a felemelő pillanatok sokaságát. A különleges vásznak – a művész úr kérése szerint – az új épületszárny falain kapnak helyet, „hogy kisugárzásukkal tovább erősítsék a kórház pozitív légkörét és hozzájáruljanak majd a kórházban ápolt páciensek és az ott dolgozók jóérzéséhez” – olvasható a Mazsihisz fenntartásában működő Szeretetkórház hivatalos Facebook-oldalán.

Mint írják: a képzőművész a 20. századi magyar festészet konstruktív- expresszív vonulatának képviselője, és olyan rangos elismeréseket tudhat magáénak, mint a Munkácsy Mihály-díj (1963); SZOT-díj (1973); Érdemes művész (1976), sőt 2023-ban átvehette a Magyar Művészeti Akadémia Életműdíját is.

*Szurcsik József festőművész, grafikus (balról) és dr. Shemesh Assaf, a kórház főigazgatója*

Az elmúlt években leginkább tájakat, intimebb környezetet ábrázol, ezek közül kerültek ki azok a csodálatos alkotások, amelyeket a kórház alapítványának adományozott. A műveket Szurcsik János fia, Szurcsik József Munkácsy Mihály-díjas, Érdemes Művész segítő közbenjárásának köszönhetően vehette át az intézmény.

Szurcsik Jánosról a rangos Kieselbach galéria honlapján ez olvasható: az 1931-ben Hercegszántón született művész Rudnay Gyula bajai szabadiskolájában tanult 1948-49-ben. A Derkovits Kollégium tagja volt 1949-ben, majd a budapesti Képzőművészeti Főiskola növendéke lett. Mesterei Domanovszky Endre és Fónyi Géza voltak. Tanulmányúton járt Rómában, Bulgáriában és Romániában. Egyéni kiállításai voltak az Ernst Múzeumban 1963-ban, Miskolcon 1963-ban, Hódmezővásárhelyen 1963-ban, a Műcsarnokban 1973-ban. Csoportos kiállításon szerepelt a Magyar Nemzeti Galériában 1975-76-ban, a Vigadó Galériában 1981-ben, a Műcsarnokban 1985-ben. Számos elismerésben részesült: Munkácsy-díj, Érdemes Művész. Művei a Magyar Nemzeti Galériában láthatók.