Radnóti főrabbi: „Intés vagy védelem” avagy hogyan mondjam el neki a vétkét?

Radnóti Zoltán főrabbi a mostani háromhetes gyászidőszak kapcsán a helyes zsidó közösségi kommunikációról, az „intésről” és a „védelemről” beszél, ami úgy kapcsolódik támuz 17-hez, hogy a Talmud szerint a második szentély lerombolását, majd a kétezer éves szétszóratást, száműzetést az alaptalan gyűlölet, s az ezzel járó kommunikációs problémák okozták. Radnóti rabbi szerint e tekintetben a fő kérdés az: mikor válik a kritika „romboló vádbeszéddé”, azaz hogyan kell helyesen, a haláha szerint szembesíteni a közösséget a  hibáival.

Példaként megemlíti Jesája prófétát, aki – a Talmud és Rási mester  magyarázata szerint – azért érdemelt szörnyű halált, mert Isten előtt bírálta a zsidóságot, „tisztátalan ajkúnak” nevezve a népet. A hibája az volt, hogy nem magának a népnek prédikált (ami „jogos intés” lett volna), hanem Isten előtt vádolta meg őket.

Ebből következően: aki nem tud közvetlenül változtatni a bűnökön, annak mindig a védelmet kell képviselni Isten előtt, hiszen a zsidó népet mindig védeni kell, az intésnek és a kritikának pedig kizárólag építő jellegűnek kell lennie, és nem egy kívülálló, harmadik fél előtt kell megfogalmazni, hanem azokkal szemben, akiknek a bírálat szól.

Mivel már régóta nincsenek abszolút tekintéllyel bíró próféták, akikre azonnal hallgatnának, a főrabbi szerint a „keserű gyógyszert édességgel kell keverni”, vagyis: a tanítást és az intést szeretettel, kedvességgel kell átitatni, az erőszakos, vádoló hangnem helyett a békére törekvő kommunikációt kell választani.

---