Radnóti főrabbi: „Homok a vízben” – avagy a féltékenység teológiája?

Előadásában Radnóti Zoltán főrabbi a Tóra egyik érthetetlennek tűnő törvényét, a „szótát” (féltékenységi próbát) elemzi. A zsidó hagyományban a szóta (héberül: סוטה, azaz „félrelépő asszony” vagy „félrelépéssel gyanúsított nő”) azt jelentette, hogy ha egy férj féltékenységből megvádolja feleségét hűtlenséggel, akkor a nő ártatlanságát isteni próbával vizsgálták: átokszöveggel „megátkozott” vizet kellett meginnia.

A főrabbi hangsúlyozza, hogy míg az ókorban a vérbosszú és az önbíráskodás természetes volt, a zsidó nép körében a szóta törvényének az volt az elsődleges célja, hogy kivegye a büntetés jogát a férj kezéből, megakadályozva az indulatból elkövetett gyilkosságot vagy bántalmazást.

A szertartás egyik legkülönlegesebb eleme, hogy Isten nevét – amit más körülmények között tilos eltörölni – belemosták a vízbe a béke érdekében. A főrabbi által „brutálisnak” nevezett megoldás azt üzeni, hogy a házasság szentsége és a konfliktusok rendezése érdekében a legszigorúbb szabályok is felülírhatóak.

A főrabbi a témát a mai korra is vonatkoztatja: a szóta-történet a féltékenység, a birtoklási vágy, a bizalmatlanság és az indulatkezelés pszichológiájáról szól. Ám a civilizáltság éppen abban áll, hogy az ember képes uralkodni a kontrollkényszerén és az indulatain, ahelyett, hogy azonnal „vérbosszút” állna. Az előadás tehát arra világít rá, hogy bár a szóta-törvény első látásra igazságtalannak tűnhet, a bölcseink értelmezésében a közösségi és családi békét szolgáló mechanizmus volt, amely ma is tanulságokkal szolgálhat az emberi konfliktusok kezeléséhez.

---