Radnóti főrabbi: A Hold és a holdciklusok alapvető jelentőségűek a judaizmusban
Ma van a Hold világnapja, ezért e jeles nap alkalmából röviden összefoglaltuk, hogy a Föld kísérőjének miért van kiemelt szerepe a zsidóság számára évezredek óta.
A rendszeresen zsinagógába járó, vallásgyakorló zsidók mindennapjait alapvetően meghatározza a Hold járása. A hold-nap alapú (luniszoláris) naptárban, mint az köztudott, a hónapok az újholdhoz igazodnak, kezdetüket a ros hódes, az újhold ünnepe és megszentelése jelzi.
– A ros hódesnek olyannyira kiemelt szerepe van a zsidóság történetében, hogy az eltörlésére tett kísérlet hozzájárult a makkabeus felkelés kirobbanásához – nyilatkozta honlapunknak Radnóti Zoltán főrabbi, a Budapesti Rabbiság igazgatója.
Az i. e. II. században IV. Antiokhosz Epiphanész szeleukida király a zsidó hagyomány szerint három alapvető parancsolat megtartását akarta megtiltani: a ros hódes megszentelését (az új hónap kihirdetését), a szombat megtartását és a körülmetélést.
Ennek kapcsán Radnóti főrabbi elmondta: a ros hódes betiltása különösen hatékony eszköz lett volna a zsidó vallási élet felszámolására, hiszen a Hold járásától függ, hogy mikorra esnek a nagy ünnepek. Például pészah és szukkot mindig holdtölte idején, a hónap tizenötödik napján kezdődik.
– Aki tehát megakadályozná az új hónap kihirdetését és megszentelését – tette hozzá a főrabbi –, az lényegében a zsidó vallás egész rendszerét bénítaná meg.
A Hold azonban nem pusztán a zsidó vallási élet időrendjét szabja meg, hanem fontos szimbolikus tartalmakat is hordoz. Az újra és újra megjelenő Hold ugyanis a judaizmusban egyúttal a megújulás, az újjászületés és a remény jelképe is.
A Talmud és a midrási irodalom a Hold ciklikus megújulását Izrael népe, valamint a Dávid-házi királyság sorsának jelképeként értelmezi. Ahogyan a Hold fénye növekszik, majd megfogyatkozik és ismét megújul, úgy Izrael történetében is a felemelkedés, a hanyatlás és a megújulás korszakai követik egymást. A Hold megáldásának talmudi szövege szerint Izrael fiai arra rendeltettek, hogy a Holdhoz hasonlóan megújuljanak. A Kiddus leváná (a hold megszentelése) hagyományos rendjében ezért hangzik el a mondat: „Dávid, Izrael királya él és fennmarad”, amely a Dávid-ház és Izrael maradandóságába, valamint jövendő helyreállításába vetett reményt fejezi ki.
Kiemelt kép: Mesterséges Intelligencia által generált illusztráció
Régi idők modern tanúja: szomorú búcsú Székely Gábortól
Kicsoda az ember? Meghalt Hankiss Ágnes
