|
Vallások közti párbeszéd
Talán nincs nehezebb feladata ma a világpolitikának, mint az izraeli-arab szembenállás megoldása. Háborúk, vérontás kísérte Izrael Állam megalakulását a kezdetektől, 1949-től – és a folyamat végét egyelőre nem látni. A világ vezetőinek évtizedes erőfeszítései eddig részleges eredményt hoztak, Izrael két fontos szomszédjával, Egyiptommal és Jordániával egészében véve normalizálódott a kapcsolat, ám a környezet, az arab-iszlám világ ellentmondásai, erőviszony eltolódásai ismételten kiélezik a békés egymás mellett élés problémáját a világ biztonsága, energiaellátása szempontjából kulcsfontosságú régióban.
Ma változatlan az alapképlet: mindkét oldalnak el kell ismernie a másik fél létezésének jogosságát. Ebbe beletartozik Izrael elismerése, az önálló palesztin állam megteremtése, feltételezve, hogy vannak olyan erők, olyan koalíció a palesztin közösségen belül, amelyek képesek erre, az államalkotással, fenntartással, a demokrácia elvei szerinti működtetéssel kapcsolatos felelősség felvállalására, a vállalt kötelezettségek megtartására.
Államfők, vezető politikusok százai jártak ott, tettek kísérletet a megbékítésre, Izrael létének elfogadtatására. Kazahsztánban most egy új megközelítésmód gyökeresedik meg, a vallások közti párbeszéden át. Türelmesség a más vallásúak iránt, kölcsönös tisztelet és együttműködés – a kongresszus e három alapelvre épűl, mondotta nyitóbeszédében a házigazda, Nurszultán Nazarbajev, Kazahsztán elnöke. A közép-ázsiai ország, iszlám hitű lakosságtöbbséggel, erre különösen alkalmas. A Kazahsztánban élő, száznál is több nemzetiségek közti békés együttélés – miként az országban az iszlám, az orosz ortodox egyház, a buddhizmus, más vallások, hívők egymás mellett létezése - Nazarbajev elnök nevéhez kötődik, akinek a függetlenség kikiáltása óta sikerült olyan harmóniában együtt tartani ezt a soknemzetiségű, sokvallású országot, amely példaértékű. Ez a politika adja meg a kongresszus hitelességét is.
A vallások közti párbeszédnek van egy másik, nem kevésbé fontos vetülete, a terrorizmus elleni harc. A világ legveszélyesebb terrorista csoportjai ugyanis az iszlámra hivatkoznak, és a megértés, a vallások közti békés egymás mellett élés, a párbeszéd helyett a másfajták, másképp gondolkodók, másik istenben hívők legyűrését, kiirtását tűzték ki célul. Az iszlám ismerői, vallástörténészek elfogadhatatlannak, a Korán szellemével-betűjével összeegyeztethetetlennek tartják ezeket a szélsőséges nézeteket. Fellépni velük szemben egyfajta módon lehet igazán hatékonyan, a párbeszéddel, az érvek-ellenérvek, s nem a Kalasnyikovok csatájával. És itt a Nyugatnak, az USA-nak Kazahsztánon kívül más szövetségesei is vannak, például a fontos vendéget, Obama elnököt váró oroszok. A minap szivárogtatták ki, hogy az oroszok „közreműködhettek” csendestársként azokban a tárgyalásokban, amelyeket az amerikaiak folytattak a kirgiz vezetéssel az afganisztáni műveletekben, a csapásmérő harci gépek levegőben való feltankolásában nagy szerepű KC-135-ös gépek itteni állomásoztatásában, a Manasz légitámaszpont bérleti joga meghosszabbításában. Moszkvának a legkevésbé sem érdeke, hogy az amerikaiak kivonuljanak a térségből, magára hagyják Afganisztánt, az iszlamista veszélyt Oroszország déli része tőszomszédságában, írta a RIA Novosztyi honlapján egy kommentárban Vlagyimir Jevszejev, az orosz tudományos akadémia világgazdasági és nemzetközi kapcsolatok intézetének főmunkatársa. Megelőlegezve az Obama-Medvegyev tárgyalásokba való bepillantást, a főmunkatárs azt mondja, Afganisztán szinte az egyetlen téma, amelynek kezelésében, megoldásában szinte egybeesik az orosz és az amerikai álláspont…
Hogy Kazahsztán nem marad csak a vallások közti párbeszéd kezdeményezője szerepében, hanem más módon is támogatja a terrorizmus elleni harcot, arra az elnöki megnyitó is emlékeztetett. Asztana felajánlotta, hogy nemzetközi erőfeszítéssel hozzanak létre egy hatalmas, különlegesen megépített, őrzött raktár-komplexumot, (nukleáris-anyag bankot) amelyben az atomerőművek fűtőelemeit tárolnák. Ez megoldást kínálna Irán gondjaira is, hiszen egy vele jó kapcsolatokat ápoló ország, Kazahsztán rendelkezne az „atombank” felett, amelyből hozzájuthatna a Bushehr-i atomerőmű működtetéséhez szükséges, kismértékben, 3-5%-ra dúsított U-235-öt tartalmazó fűtőelemekhez. Leállíthatná a saját fűtőelem gyártást (ami gyakorlatilag technológiailag megegyezik az atomfegyvergyártáshoz szükséges nagy, 90% feletti U-235 tartalmú nukleáris robbanóanyag előállításával). Ez alapot adna Irán és a világ jelentős része, a Nyugat megbékéléséhez, Teherán bevonásához például Európa energia (földgáz) ellátási rendszerébe, csatlakoztatását a majdan elkészülő Nabucco gázvezetékhez.
Az „atombank” gondolatát más hatalmakkal együtt az Egyesült Államok is támogatja – mint ahogy az asztanai vallási párbeszéd-fórumot is. Az „atombankot” egyes tervek szerint felépíthetnék akár az egykori, több Magyarország területű szemipalatyinszki nukleáris kísérleti telepen is. Itt, Kazahsztán keleti részén a múlt század közepétől mintegy ötven éven át csaknem ötszáz kísérleti nukleáris robbantást hajtottak végre, kezdetben a légkörben, majd később a föld alatt. Kazahsztán népe máig szenvedi a következményeket, az egészségügyi problémákat, a daganatos betegségek gyakoriságát, amelyeket a sugárzás okoz(ott). És nagy árat fizettek azért a tapasztalatért, hogy megtanulják, hogyan kell bánni a veszélyes sugárzó anyagokkal.
|
