Öt lenyűgöző régészeti lelet Izrael földjéről

Izrael földje a világ egyik leggazdagabb régészeti területe. Az egymásra épülő civilizációk, városok és kultúrák nyomai között a kutatók újra és újra olyan tárgyakra bukkannak, amelyek a zsidó nép múltjához kapcsolódnak. A régészet természetesen nem minden bibliai történetre ad egyértelmű választ, és a leletek értelmezése sok esetben tudományos vita tárgya. Ez azonban nem von le a feldefezések értékéből, melyeknek köszönhetően felbukkannak tárgyak és építmények, amelyek önmagukban is rendkívüli történeteket mesélnek.

Íme öt olyan lelet, amelyet érdemes közelebbről is megismerni.

1. A Holt-tengeri tekercsek

1947-ben egy beduin pásztor a Holt-tenger közelében, Kumrán térségében egy barlangra bukkant. A barlangba bedobott kő egy agyagedényt tört össze, és ezzel kezdetét vette a 20. század egyik legjelentősebb régészeti felfedezése.

A barlangokban ősi tekercseket találtak, amelyekről később kiderült, hogy bibliai és más vallási szövegeket őriznek. A felfedezést követő években további tíz barlangban kerültek elő kéziratok és töredékek. Összesen több mint 900 különböző kézirat maradványait azonosították, héber, arámi és görög nyelven. A tekercsek között a Héber Biblia szinte valamennyi könyvéből találtak részleteket – Eszter könyve kivételével. Ezek között vannak a ma ismert legrégebbi bibliai kéziratok is.

A leletek azért is különlegesek, mert nem csupán egy-egy bibliai könyv korai változatát őrizték meg. A kéziratok betekintést engednek a második Szentély korának vallási életébe, gondolkodásába és sokszínű zsidó közösségeibe is.

A száraz, forró júdeai sivatag és a barlangok sötétsége csaknem kétezer éven át megőrizte ezeket a rendkívül sérülékeny pergamen- és papirusztöredékeket. Az Izraeli Régészeti Hatóság ma is folyamatosan dolgozik a megőrzésükön, a gyűjtemény jelentős részét pedig elérhetővé tette digitális formában is.

2. A Tel-Dáni sztélé

1993-ban Észak-Izraelben, Tel-Dán régészeti lelőhelyén egy különleges bazalt sztélé töredékei kerültek elő. Az arámi nyelvű felirat egy király katonai győzelmeiről számol be. A felirat egyik legfontosabb részlete a „Dávid háza” kifejezés.

A Tel-Dáni sztélé azért számít kiemelkedő jelentőségűnek, mert ez a jelenlegi ismeretek szerint a „Dávid háza” legkorábbi ismert, Biblián kívüli említése. A felirat egy arámi uralkodó győzelmi beszámolójában említi Izrael királyát és Júda királyát, utóbbit „Dávid házához” tartozóként.

A lelet természetesen nem válaszol meg minden, Dávid történetiségével kapcsolatos kérdést. Jelentősége éppen abban áll, hogy egy, a bibliai szövegeken kívüli ókori forrásban jelenik meg a Dávid-ház megnevezése. A sztélé ma a Jeruzsálemi Izrael Múzeum gyűjteményének része.

3. A Ketef Hinnóm-i ezüsttekercsek

1979-ben Jeruzsálemben, a Ketef Hinnóm nevű lelőhelyen két apró, vékony ezüstlapból készült tekercset találtak egy ősi sírkamrában. A tekercsek olyan kicsik voltak, hogy kibontásuk komoly restaurátori és kutatói munkát igényelt. A rajtuk található ősi héber szöveg azonban rendkívül jelentősnek bizonyult. A feliratok az Ároni áldás szövegének egy korai változatát őrzik. A Mózes negyedik könyvéből ismert áldás szavai így kezdődnek:

Áldjon meg téged az Örökkévaló és őrizzen meg téged.

Az Izrael Múzeum szerint a két ezüstamulet a ma ismert legrégebbi bibliai szövegek közé tartozik, és mintegy ötszáz évvel korábbi a Holt-tengeri tekercseknél. A leleteket az i. e. 7. századra, vagyis az első Szentély korának végére datálják. A rajtuk található szöveg az Ároni áldás mellett más, a bibliai szövegekkel párhuzamba állítható részleteket is tartalmaz. Különösen izgalmas, hogy nem monumentális épület vagy királyi emlékmű került elő, hanem két apró, személyes tárgy. Valószínűleg amulettként viselhették őket. Egy több mint kétezer-ötszáz éves ezüsttekercsen tehát olyan szavak maradtak fenn, amelyeket a zsidó közösségek ma is ismernek és használnak.

4. A Siloám-alagút és a Siloám-felirat – egy ókori mérnöki bravúr nyomában

Jeruzsálem alatt található az ókori Siloám-alagút, amely a Gihón-forrás vizét vezette a város déli részén található vízgyűjtő medencéhez. Az alagút mintegy 533 méter hosszú, és a feltételezések szerint az i. e. 8. században készült. A hozzá kapcsolódó héber feliratot 1880-ban fedezték fel az alagút közelében. A felirat az építés folyamatának utolsó szakaszát írja le: a két irányból dolgozó munkások végül a föld alatt találkoztak.

A szöveg egy egészen különleges jelenetet örökít meg. A munkások egymás felé haladtak a sziklában, és amikor már csak néhány könyöknyi távolság maradt közöttük, hallották egymás hangját. Végül a két járat összeért, és a víz eljutott a forrástól a medencéig.

Az alagút építését hagyományosan Hizkijáju (Ezékiás) királyhoz kötik, akinek uralkodása az i. e. 8. századra esett. A bibliai szöveg is beszámol a vízvezetésről, ugyanakkor a régészeti bizonyítékok értelmezése ennél összetettebb kérdés, ezért a kutatók óvatosan fogalmaznak az építés pontos körülményeiről. A Siloám-felirat jelenleg az isztambuli Régészeti Múzeumban található. Maga az alagút azonban Jeruzsálemben ma is bejárható.

5. A Pilátus-kő

1961-ben Caesarea ókori színházának feltárásakor egy mészkőtöredékre bukkantak. A kő eredetileg egy felirat része volt, később azonban újra felhasználták: a római színház egyik lépcsőjének részeként került a földbe. A latin nyelvű feliraton jól olvasható Pontius Pilatus, vagyis Poncius Pilátus neve.

Pilátus Júdea római helytartója volt i. sz. 26 és 36 között. A caesareai kőtöredék azért is jelentős, mert egy első századi, kortárs régészeti lelet őrzi a nevét, és a felirat Júdeához kapcsolja. A kő eredetileg valószínűleg egy Tiberius császár tiszteletére emelt épülethez kapcsolódó felirat része volt. Későbbi felhasználása miatt azonban maga a kődarab csak töredékesen maradt fenn. Ma a felirat az Izrael Múzeum gyűjteményében látható.

+1. „Vigyázz a gyerekekre!” – egy több mint kétezer éves hétköznapi üzenet

Még egy leletet meg kell említeni a lista végén plusz egyként, mert bár a felfedezés az ókori zsidó közösséghez kapcsolódik, valójában nem Izrael földjén, hanem Elephantine szigetén, Felső-Egyiptomból került elő. Az arámi nyelvű, i. e. 475 körül keletkezett ostrakon egy rövid, egészen hétköznapi üzenetet őrzött meg. A címzettet, Hósaját arra kérik, hogy egyedül vigyázzon a gyerekekre, amíg Ahutáb meg nem érkezik, és ne bízza őket másokra. A levél még arról is rendelkezik, hogy ha a gabonát már megőrölték, készítsenek nekik kenyeret, végül pedig arra kéri Hósaját, hogy adjon hírt a gyerekről.

Talán éppen ettől olyan különleges ez a kis cserépdarab. Nem királyról, háborúról vagy egy hatalmas épületről szól, hanem arról, ami több mint kétezer évvel később is ismerősen hangzik: vigyázz a gyerekre, legyen mit ennie, és szólj, hogy jól van-e.

A történelem nagy eseményei mellett néha az ilyen apró üzenetek mutatják meg a legközvetlenebbül, hogyan éltek az emberek a múltban.

_{Források: Izrael Múzeum; Izraeli Régészeti Hatóság; Leon Levy Dead Sea Scrolls Digital Library; The Metropolitan Museum of Art; City of David.}

Zucker-Kertész Lilla

---