Örömünnep a haszid világban: ma van Bál Sém Tov születésének évfordulója

A történeti Rabbi Jiszráél ben Eliézer alakját ma már a róla szóló haszid legendák alakítják, ám a történészi kutatások szerint való személy volt, aki már az életében rendkívül nagy tisztelet övezett, és számos tanítvánnyal rendelkezett. A Lengyel–Litván Nemesi Köztársaságban, a mai Nyugat-Ukrajnában született, fő működési helye a mai Medzsibizs (Międzybóż) városa volt, a sírja is ott található. 

A hagyomány szerint apját Eliézernek, anyját Sárának hívták. Idős szülők gyermeke volt, ezért nagyon fiatalon árvaságra jutott. Az édesapja a halálos ágyán két üzenetet adott át neki: soha ne féljen senkitől, csak Istentől (istenfélelem) és minden zsidót teljes szívéből szeressen (ahavat Jiszráél – Izrael szeretete). Ez a két gondolat vált tanításának két központi elemévé. A hagyomány úgy tartja, hogy az elul 18-i dátum kétszeresen is fontos volt az életében, mert 36 évesen, elul 18-án lépett a nyilvánosság elé tanítóként. 

Azt vallotta, hogy az ember nemcsak a konkrét imádságok, istentiszteletek, ünnepek idején, hanem minden micva szeretetteljes teljesítésekor,  tanuláskor, sőt mindennapi cselekedeteiben is szoros kapcsolatban lehet az Örökkévalóval. Még az örömteli evés, ivás, lelkes munka, családi élet is – ha megfelelő szándékkal történik – bevonható Isten szolgálatába. A mester és követői maguknak a héber betűknek is spirituális jelentőséget tulajdonítottak, azt tanították, hogy a  szent szövegek minden egyes betűjében világok egésze, lelkek ereje és isteni jelenlét rejlik.  A korai haszid imádkozás hosszú, intenzív és érzelmileg rendkívül erős volt, ami hatalmas változás volt a vallás megélésében.  

Bál Sém Tov egyik legfontosabb társadalmi üzenete az volt, hogy a tanulatlan zsidó őszinte imája nem értéktelenebb pusztán azért, mert nem rendelkezik nagy talmudi tudással. Bál Sém Tov azt hirdette, hogy az Örökkévalóval való közelség nemcsak a tanult elit kiváltsága, az ima lehet ugyanolyan intenzív vallási út, mint a tanulás; így az egyszerű ember őszinte vallásosságának önálló értéke van.

Emiatt terjedt el az a sztereotípia, miszerint a haszidizmus egyszerűen „a tanulatlan zsidók vallási mozgalma”, ám ez így nem teljesen igaz, hiszen a mester tanítványi köre nem tanulatlan falusi emberekből állt: számos követője komoly talmudista és kabbalista tudós volt. Az más kérdés, hogy Bál Sém Tov tanai nagy visszhangra találtak Kelet-Európa egyszerű zsidó falvaiban. A haszidizmus néhány évtized alatt Kelet-Európa egyik legfontosabb zsidó vallási mozgalma lett, a 19. századra már meghatározta a kelet-európai zsidó világ mindennapjait. 

Ami a mester történeti alakját illeti: Moshe Rosman történész megtalálta a medzsibizsi lengyel adóösszeírásokat, és 1740-től szerepel benne egy személy, akit „kabalistának”, „Bál Sémnek” vagy „Bál Sém doktornak” (Balsam) neveznek. Ez a tanító a helyi zsidó közösség tulajdonában álló házban lakott, és adómentességet kapott. Ez rendkívül fontos, mert azt mutatja, hogy életében is elismert kabbalista-gyógyító és közösségi személyiség volt. (Az összeírást az alábbi képen láthatják.)

1760-ban hunyt el 5520. sziván hónap 6-án, a polgári időszámítás szerint 1760-ban. Leszármazottai között is híres rabbikat találunk: ilyen volt a braclavi Nachman rabbi (1772–1810), a breszlovi haszidizmus alapítója. 

A haszid világban ma szerte a világon ünneplik Bél Sám Tovot, e rendkívüli szociális érzékenységgel és istenszeretettel megáldott rabbit, akinek tanításai nélkül a mai zsidó világ nem olyan volna, amilyennek ismerjük.

---