Nevetni azon, ami elviselhetetlen – Mel Brooks 100 éves

A történet épp úgy kezdődik, ahogy egy rendes hollywoodi történetnek kezdődnie kell: Brooklynban, 1926. június 28-án, kelet-európai eredetű zsidó bevándorlócsalád gyermekeként megszületik Melvin James Kaminsky. Édesapja családja Danzigból, édesanyjáé Kijevből származott.

A beteges, vékonydongájú zsidó kisfiú kétéves korában elveszíti az édesapját, és hamar megtanulja, hogy a világ nem mindig bánik gyengéden a kicsikkel. Az iskolában bántalmazzák, ő pedig később úgy emlékezik vissza: sok düh volt benne, de Williamsburgben megtanulta, hogyan lehet a haragot viccbe fordítani. Ez a tudás nemcsak néhány pofontól kímélte meg, hanem később egész életművének egyik titkos motorja lett.

Karrierjét dobosként kezdte, 14 évesen. Háborús veterán: a második világháború idején tanulmányait megszakítva az amerikai hadseregben szolgált, aknákat hatástalanított, és részt vett az ardenneki offenzíva idején zajló harcokban is. Igazán nem az a militarista típus, de Hitler ellen, úgy látszik, már fiatalon komolyan vette a fellépést – később pedig megtalálta hozzá a saját fegyverét: a nevetségessé tételt.

A háború után visszatért a testhezállóbb doboláshoz, bárzongoráláshoz és szórakoztatáshoz. Ekkor hagyta el a Kaminsky nevet is: művésznévként édesanyja leánykori neve, a Brookman nyomán választotta a Brooksot.

Egyszer az egyik bár stand-up komikusa megbetegedett, Brooks pedig beugrott helyette.

A közönség nevetett, ő pedig jó időre úgy maradt. Az ötvenes években már Sid Caesar legendás televíziós műsorának írócsapatában dolgozott többek között Neil Simon társaságában. Ott találkozott Carl Reinerrel is, aki nemcsak alkotótársa, hanem élete végéig közeli barátja lett.

Kettejük híres komikus száma volt a 2000 éves ember: Reiner kérdezgette, Brooks pedig egy mindent látott, kétezer éves öregember szerepében rögtönzött válaszokat. A figura egyszerre volt abszurd, bölcs, szemtelen és nagyon zsidó hanghordozású: olyan ember, aki állítólag ott volt a történelem nagy pillanatainál, és mindenről van egy pimaszul pontos mondata. Nem véletlen, hogy a századik születésnapon a nemzetközi sajtó is örömmel kapta elő a poént: a kétezer éves ember most lett százéves.

Éveken át foglalkoztatta egy Hitlerről szóló musical gondolata. A rémesen bizarr alapötletből végül filmforgatókönyv született, de érthető módon nehéz volt pénzt szerezni hozzá. A hatvanas évek végén aztán mozikba került a Producerek, benne a Hitler tavasza című betétszámmal, és a legjobb eredeti forgatókönyvért járó Oscart rögtön meg is hozta Brooksnak. Nem azonnal lett közönségsiker és legenda, de mára elképzelhetetlen nélküle a XX. századi filmvígjáték története.

A századik születésnaphoz a Zsidó Kulturális Fesztivál is kapcsolódik: szeptember 1-jén, kedden este a Goldmark teremben, az UNSEREINER – Zsidó történetek játékfilmekben című sorozat részeként műsorra tűzzük Brooks első nagyjátékfilm-rendezését, a Producereket. A filmet Réz András filmesztéta vezeti be.

Brooks számára Hitler nem démoni nagyság, hanem kinevetendő senki. Nem retorikával akarja legyőzni, hanem azzal, hogy elveszi tőle a félelmetes pózt. Ebben persze ott van Chaplin A diktátora is, de Brooks zsidó humora más irányból támad: harsányabban, pimaszabbul, kabarésabban, néha kifejezetten ízléstelenül – és éppen ezért felszabadítóan.

Egy Ilf–Petrov-regény feldolgozása, a Tizenkét szék után következett az 1974-es nagy menetelés: a Fényes nyergek és Az ifjú Frankenstein ugyanabban az évben kerültek a mozikba. A Fényes nyergek westernparódia, de közben sokkal több annál: egy fekete seriff és alkoholista helyettese történetén keresztül beszél előítéletről, rasszizmusról, ostobaságról és Amerika saját mítoszairól.

Akárcsak a Hitler tavaszával, Brooks ezúttal is túlment néhány határon. Kritikusai szerint erősen túlzásba vitte az altesti poénokat, ő azonban úgy látta, hogy ezek a viccek a humor felszabadító, rabelais-i hagyományát viszik tovább. És valóban: Brooksnál a rossz ízlés sokszor nem hiba, hanem módszer. Egy jól irányzott illetlenség nála néha pontosabban talál célba, mint egy elegáns mondat.

A Fényes nyergek egyik legemlékezetesebb pillanata a személyesen Brooks által alakított, jiddisül beszélő indiánfőnök, a filmtörténet leghíresebb zsidó indiánja. Brooks el akart szakadni az indiánokkal kapcsolatos nyelvi sztereotípiáktól, ezért hőse szájába a nagymamájától tanult jiddist adta, gondolván: úgysem érti majd senki, tehát tökéletes lesz. A vetítéseken aztán pontosan lehetett tudni, hol ülnek a zsidó nézők: ott, ahol az indiánfőnök megszólalásakor felharsant a szűnni nem akaró nevetés.

Gene Wilderrel, akivel már a Producerekben is együtt dolgozott, ezután nekiláttak Az ifjú Frankenstein forgatókönyvének. A fekete-fehérben forgatott, szeretetteljesen bolond horrorparódia egyszerre tisztelgés és fricska: a klasszikus Frankenstein-filmek világát úgy nevetteti ki, hogy közben láthatóan rajong értük. Talán ezért maradt ennyire időtálló: Brooks nem kívülről gúnyolja a műfajokat, hanem belülről robbantja fel őket.

Aztán jött a némafilm-paródia Bombasiker, a Hitchcock-blődli Magasfrász, az Űrgolyhók, a Robin Hood, a fuszeklik fejedelme, majd a Drakula halott és élvezi. A Producerek később Broadway-musicalként is diadalt aratott: 12 Tony-díjat nyert, és hosszú időre átírta a musicalszínház rekordjait.

Brooks a hetvenes évek egyik legsikeresebb amerikai rendezője volt, és filmjei ma is a vígjátékkánon részei. A Fényes nyergek, a Producerek és Az ifjú Frankenstein is ott van az Amerikai Filmintézet minden idők legnagyszerűbb vígjátékait számbavevő listáján. Sőt: századik születésnapja alkalmából az AFI a Fényes nyergeket a legviccesebb amerikai filmnek nevezte, mintha csak születésnapi torta helyett egy egész műfajt tolt volna elé gyertyákkal.

Amikor tíz éve, a 90. születésnapján köszöntöttük, Mel Brooks már rég élő legenda volt.

Azóta azonban nem nyugalmazott klasszikusként viselkedett, hanem Mel Brooksként: tovább beszélt, tovább dolgozott, tovább tréfált. 2021-ben, 95 évesen megjelent önéletrajzi kötete, az All About Me!, amelyben saját szavaival mesélte el pályáját. 2023-ban, több mint négy évtizeddel az első rész után elkészült a History of the World, Part II című sorozat, amelyben íróként, producerként és narrátorként is részt vett. 2024-ben tiszteletbeli Oscar-díjjal köszöntötte az Amerikai Filmakadémia.

2026 elején Judd Apatow és Michael Bonfiglio HBO-dokumentumfilmje, a Mel Brooks: The 99 Year Old Man! ünnepelte életét és pályáját.

A nemzetközi sajtó most, a századik születésnapon újra elővette a legjobb Brooks-poént: a kétezer éves ember végre százéves lett. A Guardian Brooks életútját az amerikai zsidó humor történeteként is olvasta, Hollywood pedig közösségi oldalakon, cikkekben és gesztusokban ünnepelte. Brooks pedig – mintha csak bizonyítani akarná, hogy a századik születésnap nem zárófejezet – az új Űrgolyhók-filmben is visszatér Yogurtként. Úgy látszik, a Schwartz még mindig vele van.

Közben az életmű már archívumba költözik, de nem porosodik.

Brooks több ezer dokumentumot és fotót adományozott a New York állambeli National Comedy Centernek, hogy a jövő közönsége és kutatói is láthassák, miből állt össze ez az egészen különös komikus univerzum: gyerekkori dühből, bevándorlózsidó emlékezetből, háborús tapasztalatból, harsány kabaréból, tökéletes ritmusérzékből és abból a mély meggyőződésből, hogy nevetni nem menekülés a történelem elől, hanem néha a túlélés egyik formája.

Brooks soha nem volt vallásos ember, de mindig nagyon is zsidónak tartotta magát. Nem elsősorban vallási értelemben, inkább odatartozásként, büszkeségként, törzsi emlékezetként. Szerette hangsúlyozni, mennyi mindent élt túl a zsidó nép, és mennyit adott az emberiségnek. Az ő humora ebből is táplálkozik: abból a furcsa, keserédes tudásból, hogy aki eleget látott a világból, annak két választása marad: sírni vagy nevetni. Brooks a másodikat választotta, de úgy, hogy az első se tűnjön el egészen.

„Arra születtem, hogy megnevettessem az embereket. Hát ezt csinálom”

– mondja a róla készült friss dokumentumfilmben. Ennél pontosabb századik születésnapi önéletrajz talán nem is kell. Mel Brooks százéves. Hitler, Drakula, Frankenstein szörnye, a gonosz űrbirodalom és a western összes poros mítosza ezt már biztosan nem heveri ki.

Boldog születésnapot, Mel Brooks!
Bis 120!

---