Nagymegyer, Kiskunhalas, Kecskemét, Székesfehérvár – Több településen tartottak mártírmegemlékezést a hétvégén

Nagymegyer

Nagymegyeren a holokauszt 82. évfordulóján a II. világháborúban elhurcolt és meggyilkolt helyi zsidó áldozatokra emlékeztek a holokauszt-emlékműnél, amely az egykori zsinagóga megmaradt oszlopaiból áll.

Soóky Marián polgármester közösségi bejegyzésében idézte fel, hogy 418 nagymegyeri zsidó származású polgár vesztette életét, közülük 189 gyermek.

A megemlékezésen emlékbeszédet mondott Radnóti Zoltán főrabbi, aki az emlékezés közösségi és vallási jelentőségére hívta fel a figyelmet. Kozma Zsolt előimádkozó látta el a kántori teendőket.

Kiskunhalas

Kiskunhalason a zsinagógában tartott mártír istentisztelettel emlékeztek a holokauszt 82. évfordulójára. A közösség tagjai imádságokkal, versek felolvasásával és személyes visszaemlékezésekkel tisztelegtek az elhurcolt áldozatok előtt.

Ritter Nándorné, a Kiskunhalasi Zsidó Hitközség elnöke hangsúlyozta, hogy az emlékezés és az emlékeztetés kötelesség, hogy a történelem borzalmai ne ismétlődhessenek meg. Dr. Feldmájer Péter a közösség fennmaradását és a fiatal generációk szerepét emelte ki, valamint úgy fogalmazott:

Mi, a holokauszt második nemzedéke még tudtunk beszélni olyan emberekkel, szüleinkkel, nagyszüleinkkel, rokonainkkal, ismerőseinkkel, akik túlélték a borzalmakat. Most rajtunk a sor, hogy tovább adjuk ezt a töredékes tudást, annak csak nyilván kis töredékét a következő nemzedéknek, hogy mindig tudjunk emlékezni.

Kuris István László alpolgármester a városból deportált több száz zsidó polgár elvesztéséről osztotta meg gondolatait.

A nevek az emléktáblán nem csak nevek, hanem a város hiányzó lakói.

Karsai-Juhász Katalin országgyűlési képviselő emlékbeszédében többek között arról is szólt, hogy a halasi közösség a mai napig példaértékű összetartással és elkötelezettséggel működik.

A megemlékezésen a kántori teendőket a Dési Tamás kántor látta el.

A holokauszt 82. évfordulója

Mártír istentisztelet a halasi zsinagógában

Kecskemét

Kecskeméten a Budai úti izraelita temető mártírcsarnokában emlékeztek meg a holokauszt 1199 helyi áldozatáról. A megemlékezésen részt vett Prof. Dr. Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke, valamint Prof. Dr. Róna Tamás főrabbi is. A megemlékezésen jelen volt dr. Feldmájer Péter, a Mazsihisz Közép-magyarországi Területi Csoportjának elnöke.

Dr. Grósz Andor beszédében felidézte, hogy a vészkorszak előtt a kecskeméti zsidóság szerves része volt a város életének, jelentős szerepet játszott a gazdaság, a kereskedelem és a kultúra fejlődésében. Hangsúlyozta, hogy az 1199 áldozat nem puszta statisztika, hanem „arcokat, családokat, történeteket, megannyi kioltott életet foglal magába”. Beszédében kiemelte:

A holokauszt nem csupán a zsidó közösség tragédiája volt. A holokauszt a magyar nemzet tragédiája.

Dr. Róna Tamás főrabbi arra emlékeztetett, hogy az ember kétszer hal meg: egyszer, amikor megszűnik dobogni a szíve, másodszor pedig akkor, amikor utoljára mondják ki a nevét. Ezért gyűlnek össze évről évre a megemlékezők, hogy életben tartsák az áldozatok emlékét. Hangsúlyozta, hogy a holokauszt nem számokról szól, hanem emberekről: szülőkről, nagyszülőkről, testvérekről, gyermekekről, barátokról és szomszédokról. Felidézte, hogy a gyilkosok azt akarták, hogy az áldozatok után csak egy szám maradjon, a megemlékezők feladata azonban az, hogy megőrizzék nevüket és emléküket.

A résztvevők közösen hajtottak fejet a kecskeméti holokauszt áldozatainak emléke előtt.

Székesfehérvár

Székesfehérváron a Mártírok emlékcsarnokában és az Óvoda utcai izraelita temetőben tartottak megemlékezést a Fejér megyei zsidóság deportálásának 82. évfordulóján.

Barna Ágnes, a helyi hitközség elnöke köszöntötte a résztvevőket, majd dr. Cser-Palkovics András polgármester hangsúlyozta, hogy a holokauszt figyelmeztetés minden kor számára a gyűlölet következményeire.

Az elődök bűneiből, hibáiból kötelességünk tanulni és emlékeztetni mindig, hogy miért fontosabb a szeretet a gyűlöletnél, hogy mindig azt keressük, ami minket összeköt, és ne azt, ami szétválaszt – hangsúlyozta dr. Cser-Palkovics András.

Dr. Zima András, a Holokauszt Emlékközpont igazgatója beszédében az emlékezés kettős jelentőségét hangsúlyozta. Mint fogalmazott

emlékezni egyet jelent közösséget vállalni és emlékezni a gyászolókkal

ugyanakkor az emlékezés az újrakezdés és az építkezés lehetőségét is magában hordozza. Kiemelte, hogy a magyarországi zsidó közösségek súlyos veszteségeket szenvedtek el a vészkorszak során, amely egy olyan, a 19. században gyökerező és a 20. század elejére kiteljesedő világot pusztított el, amely később is fontos hivatkozási alapot jelentett a zsidó élet számára.

Az igazgató beszélt a történelem ismeretének és a múlt feldolgozásának fontosságáról is. Rámutatott, hogy „az alaposan dokumentált események ismerete formálja a jelent, és reményeim szerint a jövőt”, hiszen a másik ember megismerése segíthet leküzdeni az előítéleteket és a kirekesztést. Hangsúlyozta, hogy a hasonlóságok felismerése együttérzéshez vezethet, és ebben a történészek felelőssége is jelentős szerepet kap.

A megemlékezés az Óvoda utcai Holokauszt-emlékműnél, majd az izraelita temetőben folytatódott. Az eseményen Schreier Norbert, az Ábrahám fiai zenekar művésze adott elő énekeket, míg az áldozatok emlékére Barabás László rabbijelölt és Fekete Dániel kántor vezetésével Kaddist és gyászimát mondtak.

Címlapkép: Kecskeméti megemlékezés. Fotó: Gyenes Kata / hiros.hu

---