Nagykanizsa: Megnyílt A hely kötelékében című tárlat a helyi zsidóság történetéről
A Holokauszt Emlékközpont és a Nagykanizsai Zsidó Hitközség szervezésében tartották meg tegnap Nagykanizsán A hely kötelékében – a nagykanizsai zsidóság változó világa című kiállítás ünnepélyes megnyitóját. A rendezvényen dr. Zima András, az emlékközpont igazgatója tartott tárlatvezetést, és beszédet mondott többek között dr. Grósz Andor, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke is. Dr. Grósz Andor a mondandóját azzal zárta: „Szeressék ezt a tárlatot! Szeressék Nagykanizsát, szeressék hagyományainkat és zsidó identitásunkat!”
A kiállítás a 18. századtól jelen lévő nagykanizsai zsidó közösség több évszázados történetét mutatja be, hiszen a zsidóság jelenléte szervesen összefonódik a város fejlődésével. Munkájukkal, tudásukkal meghatározó szerepet vállaltak a kulturális, gazdasági és társadalmi élet megformálásában.
A holokauszt tragédiáját túlélő maroknyi zsidóság megtartotta hitét, továbbadta az összetartozás és a remény erejét az újrakezdéshez Nagykanizsán.
A tárlat három évtizedes gyűjtőmunka eredményeként jött létre, és az emlékezés mellett hangsúlyozza a folytonosságot és a jövő iránti felelősséget is. A kiállítás létrejöttében oroszlánrésze volt dr. Zima András történésznek, a Holokauszt Emlékközpont igazgatójának, aki szakmai ismertetőt tartott a közönségnek.
A megnyitó résztvevőit Székely István, a Nagykanizsai Zsidó Hitközség elnöke köszöntötte, beszédet mondott Lévai Ibolya, a Nagykanizsai Zsidó Hitközség alelnöke, dr. Grósz Andor, a Holocaust Közalapítvány kuratóriumának elnöke, a Mazsihisz elnöke; Horváth Jácint, Nagykanizsa polgármestere.
A kiállítás a Nagykanizsai Zsidó Hitközség Fő utca 6. szám alatti épületében tekinthető meg előzetes egyeztetés alapján.
Az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük a Mazsihisz elnökének beszédét.
Dr. Grósz Andor: Ez a tárlat a közös világot erősíti
Ma egy olyan közösség múltját idézzük fel, amely különösen fontos szerepet játszott a magyarországi neológ zsidóság történetében. A nagykanizsai zsidóság nem csupán része volt a város életének: sok tekintetben formálta is azt. Számos újítás, társadalmi változás itt talált először termékeny talajra, és nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy Löw Lipót főrabbi egyik első szolgálati helye is ez a hitközség volt. Az ő személye önmagában is jelzi, milyen jelentős szellemi központ működött itt.
Vidéki elnök vagyok Budapesten. A múltam, a gyökereim a vidéki hitközségekhez kötnek. Elnöki programom egyik legfontosabb vállalása volt, hogy a korábbinál sokkal aktívabban kell támogatni az országban szétszórt közösségeinket. Segíteni kell a településeken lévő zsinagógák, közösségi terek felújítását, a temetők rendbe tételét és rendben tartását.
És fel is pezsdült az élet! Győrben múzeum épül, Szegeden a cinterem felújítása elképzeléseink szerint két hónap alatt befejeződik. Székesfehérváron az imaterem és a ravatalozó rendbehozatala, Sátoraljaújhelyen a temetőépület felújítása történik. Sárbogárdon mártíremlékművet avattunk a temetőben. A hódmezővásárhelyi zsinagóga használati joga 50 évre visszakerül a Mazsihiszhez és megfelelő feltételek esetén jövő évtől tervezzük a miskolci zsinagóga felújításának megkezdését.
Mert kiemelten fontosnak tartom, hogy a vidéki zsidó közösségek múltja és jelene látható legyen. Támogatunk minden erre irányuló kezdeményezést, hiszen egy közösség történetének bemutatása nem pusztán emlékezés: annak bizonyítéka, hogy a zsidó élet ma is jelen van, él és erőt ad. A helyi zsidóság azonban soha nem élt elszigetelten környezetétől. Mindig szorosan kapcsolódott a város társadalmához, annak mindennapjaihoz, örömeihez és nehézségeihez. Amikor ma modern, mégis a hagyományokat tiszteletben tartó művészi eszközökkel idézzük fel Nagykanizsa zsidó múltját, valójában azt is megmutatjuk, milyen természetes és szerves része volt ez a közösség a város életének. Nagykanizsa története a zsidó közösség nélkül nem lenne teljes — még akkor sem, ha ennek az együttélésnek voltak fájdalmas, sötétebb korszakai is.
A város zsidó múltja nemcsak kulturális szempontból jelentős, hanem az emberi kapcsolatok tekintetében is. A hitközség kialakulása a Batthyány család hercegi ágához kötődik. Mint minden nagy múltú család és közösség kapcsolatában, itt is voltak szorosabb és formálisabb időszakok. Batthyány Fülöp herceg azonban olyan támogatója volt a zsidó közösségnek, aki valóban hozzájárult annak fejlődéséhez és életének kiteljesedéséhez.
A 19. században a zsidó felvilágosodás eszméi megjelentek Nagykanizsán is. Löw Lipót kezdeményezésére 1842-ben a hitközség iparos- és kézműves-egyesületet alapított, hogy a zsidó fiatalok keresztény mestereknél tanulhassanak szakmát. Ez akkoriban rendkívül modern és bátor lépés volt. A hitközség emellett kereskedelmi tantárgyakat is oktatott saját iskolájában. Ennek az oktatási hagyománynak lett folytatása az 1895-ben létrejött Felsőkereskedelmi Iskola, amelyet a hitközség tartott fenn. Ide a Monarchia egész területéről érkeztek diákok — zsidók és keresztények egyaránt. Az iskola túlélte a Monarchia összeomlását, és egészen 1940-ig hitközségi fenntartásban működött, egészen az 1948-ban bekövetkezett államosításáig.
A helyi izraelita nőegylet szintén fontos szerepet játszott a város életében. Jótékonysági tevékenységük nem tett különbséget vallás és származás alapján: népkonyhájuk minden rászorulót segített. A szegénygondozásban a döntéseket más felekezetek jótékony asszonyaival együtt hozták meg, ami jól mutatja, milyen természetes volt az együttműködés és a kölcsönös tisztelet.
A dualizmus korának békés együttélését azonban megtörték az első világháború és az azt követő politikai változások. A város új határhelyzete, a gazdasági nehézségek és a szélsőséges politikai irányzatok megerősödése mind-mind megnehezítették a közösség életét. Az 1930-as évektől megjelentek a nyíltan zsidóellenes pártok is. A holokauszt tragédiája pedig olyan mély sebet ejtett a közösségen, amely máig meghatározó. Winkler főrabbi végakarata szerint a mártír hittestvérek hamvai tiszta földben, a helyi zsidó temetőben nyugodnak. Emlékük ma is erőt ad az itt élő leszármazottaknak.
A mai nagykanizsai zsidó közösség élő, aktív része a városnak. Jó kapcsolatot ápol nem-zsidó szomszédaival, és ez a kapcsolat a város kulturális életében is megmutatkozik. A most megnyíló „A hely kötelékében” című kiállítás is ezt a közös világot erősíti. Jó a városnak, jó a helyi identitásnak, jó a turizmusnak, az oktatásnak, és végső soron jó a társadalmi kohéziónak is.
A kiállítás létrejöttében a helyi közösség szerepe kiemelkedő volt. A Holokauszt Emléközpont munkatársaival együtt dolgozva a helyi zsidó közösség tagjai és a város intézményeinek munkatársai valódi alkotótársaink voltak. Munkájukért, támogatásukért és együttműködésükért külön köszönet illeti őket. Remélem, hogy ez a kiállítás nemcsak emlékezésre hív, hanem párbeszédre is: hogy közelebb hozza egymáshoz a város múltját és jelenét, és megerősíti azt a közösségi szálat, amely Nagykanizsát mindig is különlegessé tette. Szeressék ezt a tárlatot! Szeressék Nagykanizsát, szeressék hagyományainkat és zsidó identitásunkat!
FOTÓK: RITTER DORON
Régi idők modern tanúja: szomorú búcsú Székely Gábortól
Kicsoda az ember? Meghalt Hankiss Ágnes
