Mit látunk az ablakon túl?
A Bölcsek tanítása szerint négyféle emberi magatartás létezik a tulajdonhoz való viszony tekintetében. Az egyik így hangzik: „Az enyém az enyém, a tiéd a tiéd” (se li se li, ve selhá selhá). Első hallásra ez igazságosnak tűnik: senki nem veszi el a másét, mindenki megtartja, ami az övé. A Misna mégis azt mondja, hogy ez legfeljebb közepes jellemvonás, sőt vannak, akik szerint ez Szodoma tulajdonsága – erről hallhatunk a Naaleh.com egyik előadásában.
Miért? A Tóra Szodoma lakóit nem elsősorban tolvajként vagy rablóként mutatja be. Bűnük inkább az volt, hogy érzéketlenné váltak mások szenvedése iránt. Ha valaki segítségre szorult, azt mondták: nem az én dolgom. Ha valaki szegény volt vagy bajba került, úgy vélték, bizonyára megérdemli a sorsát. Nem nyitották meg szívüket a rászorulók előtt, és nem éreztek felelősséget egymásért.
A haszid hagyomány egy tanulságos történetet őrzött meg erről. Egy ember meggazdagodott, ám ahogy egyre több pénze lett, egyre kevésbé volt hajlandó adakozni.
Rebbéje egy ünnepen az ablakhoz vezette, és megkérdezte: „Mit látsz?” Az ember azt felelte: „Embereket, lovakat, kocsikat.” Ezután a rebbe a tükör elé állította. „És most mit látsz?” – kérdezte. „Saját magamat” – hangzott a válasz.
„A különbség az ablak és a tükör között mindössze egy kevés ezüst” – mondta a rebbe. A héber és jiddis hagyományban a keszef szó egyszerre jelent ezüstöt és pénzt. A történet üzenete világos: a vagyon könnyen arra késztetheti az embert, hogy csak önmagát lássa.
A Tóra szemlélete szerint azonban minden anyagi javunk végső soron ajándék. Nem kizárólag a saját kényelmünket szolgálja, hanem lehetőséget ad arra is, hogy segítsünk másokon. Amikor valaki azt mondja: „Az enyém az enyém”, könnyen eljuthat oda, hogy megfeledkezik embertársairól. Egy társadalom pedig, amely elveszíti a szociális felelősségérzetét, előbb-utóbb erkölcsi válságba kerül.
A zsidó hagyomány ezzel szemben arra tanít, hogy nézzünk ki az „ablakon”. Vegyük észre a körülöttünk élőket, figyeljünk a szükséget szenvedőkre, és értsük meg: amink van, az nem csupán a miénk. Felelősséggel tartozunk egymásért, mert egy közösség erejét nem a felhalmozott vagyon, hanem a benne élők egymás iránti szolidaritása adja.
A Naaleh.com oldalon megjelent, Slomo Cohen dáján által tartott tanítás alapján írta: Zucker-Kertész Lilla
Kapcsolódó hetiszakaszok
Régi idők modern tanúja: szomorú búcsú Székely Gábortól
Kicsoda az ember? Meghalt Hankiss Ágnes
