„Minden hiábavalóság” – mit üzen a Kohelet Szukotkor?

Hiábavalóságok hiábavalósága, minden hiábavalóság.

Talán nincs még egy olyan bibliai könyv, amely ennyire nyíltan és következetesen kérdezné: mi értelme van annak, amit életünk során teszünk, ha egyszer úgyis véget ér?

A Kohelet, vagyis a Prédikátor könyve a Ketuvim, a Szentírás „Írások” részéhez tartozik. Hagyományosan Salamon királyhoz kötik, bár a modern bibliatudomány ezt a szerzőséget nem tartja valószínűnek. (Jewish Bible Quarterly; Encyclopaedia Britannica). A könyvet Szukotkor olvassuk, a sátrak ünnepének idején, amikor maga az ünnep is a mulandóság és az emberi élet törékenységére emlékeztet.

A Kohelet egyik legfontosabb kérdése a halál: a halandóság tudata mintha megkérdőjelezné mindazt, amit életünk során fontosnak tartunk.

Tanulunk, dolgozunk, vagyont gyűjtünk, alkotunk, házat építünk, könyveket írunk, tudást halmozunk fel – sokszor talán abban a reményben is tesszük mindezt, hogy hagyunk majd valamit magunk után. De ha egyszer mi már nem leszünk, vajon valóban képesek-e ezek értelmet adni az életünknek?

A Kohelet újra és újra ehhez az ellentmondáshoz tér vissza. Az ember szeretne valami maradandót létrehozni, miközben saját életének végességével is tisztában van. A bölcsesség, a vagyon, a hírnév és a teljesítmény mind elveszítheti jelentőségét, ha kizárólag azért halmozzuk őket, hogy legyőzzük velük a mulandóságot.

A könyv ezért meglehetősen sötét hangon beszél az emberi törekvésekről. Mégis, a Kohelet nem mondja azt, hogy semminek nincs értelme. Az egyik lehetséges olvasata szerint a kiút éppen annak elfogadása, amitől annyira félünk: az élet mulandóságának. Ha semmi sem tart örökké, akkor talán nem is az a feladatunk, hogy mindent azzá tegyünk. Ehelyett meg kell tanulnunk értékelni azt, ami most történik.

A bölcsesség önmagában is értékes lehet, ha nem azért gyűjtjük, hogy emlékművet állítsunk vele saját magunknak. A javak is örömet adhatnak, ha nem a halhatatlanság illúzióját várjuk tőlük. Az élet pedig nem attól válik értékessé, hogy örökké tart, hanem attól, hogy valóban megéljük.

Ez a gondolat különösen erősen kapcsolódik Szukothoz. Az ünnep napjaira elhagyjuk otthonaink biztonságát, és egy ideig egy olyan sátorban élünk, amelynek fala nem jelent valódi védelmet, tetején pedig át lehet látni az égboltra. A szuká egyszerre jelképezi a törékenységet és azt, hogy az ember a bizonytalanságban is otthonra lelhet.

A Biblia könyvei között a Prédikátor könyve különleges helyet foglal el. Nem elsősorban történetet mesél, és nem is törvényeket sorol fel. Inkább egy ember gondolkodását követhetjük nyomon, aki újra és újra nekifut ugyanazoknak a kérdéseknek: mit ér a tudás, a munka, a gazdagság, az élvezet és maga az élet, ha mindennek egyszer vége szakad?

Ezek a gondolatok ma is meglepően közelinek tűnnek. A mulandóság kérdése nem egyetlen korszak vagy egyetlen ember problémája. Mindannyian szembesülünk vele, amikor elveszítünk valakit, amikor visszanézünk az elmúlt évekre, vagy amikor azon gondolkodunk, mi az, ami valóban fontos az életünkben.

Talán ezért is olyan találó, hogy a zsidó hagyomány éppen Szukot idején olvassa ezt a könyvet. A nagy ünnepek időszaka az önvizsgálat, a számvetés és a megtérés ideje, Kohelet pedig nem próbálja meg kikerülni az élet egyik legnehezebb felismerését: egyszer minden véget ér. A pillanat nem ismételhető meg, és talán éppen ezért fogjuk jobban megbecsülni. Ha tudjuk, hogy az élet törékeny, talán kevésbé akarjuk mindenáron uralni, és elkezdhetünk arra figyelni, ami most van.

A könyv egyik legfontosabb üzenete így nem feltétlenül az, hogy minden hiábavaló. Hanem az, hogy a mulandóság elfogadása felszabadíthat bennünket, és segít észrevenni a jelen pillanatának szépségét.

A Kohelet mondata egy híres olasz film betétdalában is visszaköszön. Angelo Branduardi Vanità di vanità című dala az Legyetek jók, ha tudtok című, 1983-as olasz filmhez készült, és már a kezdősora is Koheletre utal: „Vanità delle vanità” – vagyis „Hiábavalóságok hiábavalósága”. A dal ugyanazokat a kérdéseket járja körül, amelyekkel a bibliai könyv is szembesít: mit érnek a földi javak, a vágyaink és az emberi élet, ha egyszer minden elmúlik?

Angelo Branduardi Vanita di vanita

A My Jewish Learning cikke alapján írta: Zucker-Kertész Lilla

---