Mi történik Szukot köztes napjain? – A hol hamoed időszaka
Szukot nem csupán az ünnep első és utolsó napjából áll: a kettő között találjuk a hol hamoed, vagyis az ünnep köztes napjait, a félünnepi napokat, amik egyszerre őrzik az ünnep különleges hangulatát, miközben több tekintetben hasonlítanak a hétköznapokra.
A zsidó ünnepek között szukot különleges helyet foglal el: az első napok és a záróünnep jom tov napjai mellett több olyan nap is van, amelyeket hol hamoednek, vagyis az ünnep köztes napjainak nevezünk. Ezek már nem esnek ugyanolyan szigorú munkatilalom alá, mint a sábát vagy a főünnepi napok, ugyanakkor továbbra is szukot részei, és számos különleges vallási előírás, ima és szokás kapcsolódik hozzájuk.
A hol hamoed szó szerint azt jelenti: „az ünnep hétköznapjai”. A gyakorlatban ez egy átmeneti időszak: a hétköznapok rendje valamelyest visszatér, de az ünnep jelenléte továbbra is meghatározza ezeket a napokat.
A félünnepi napok (idén ezek szerptember 28. és október 2. közé esnek) idején a munkavégzésre vonatkozó szabályok enyhébbek, mint sábátkor vagy jom tovkor. A hagyomány szerint ilyenkor is érdemes csökkenteni a munkát, és megőrizni az ünnep jellegét. A gyakorlat azonban közösségenként és vallási irányzatonként eltérhet: vannak, akik ezekben a napokban sem dolgoznak vagy tanulnak, mások pedig a megszokott hétköznapi életüket folytatják.
A különbség leginkább abban ragadható meg, hogy a hétköznapokba ilyenkor is folyamatosan „belelóg” szukot: ott van a szuká, a luláv és az etrog, valamint az ünnephez kapcsolódó különleges imák.
Az ünnep örömteli hangulatát a köszöntések is tükrözik. A moádim leszimchá – „örömteli ünnepeket” – ilyenkor is gyakori jókívánság. Az ünnepi sátrat ezeken a napokon is használjuk. A hagyományos zsidó gyakorlat szerint az étkezéseket továbbra is a szukában kell elfogyasztani, amennyiben erre lehetőség van.
Ez az ünnep egyik legfontosabb üzenetét is folyamatosan jelenvalóvá teszi: szukot idején az ember kilép megszokott otthona biztonságából, és egy ideig egy egyszerű, ideiglenes építményben él. A sátor ugyanakkor nemcsak a mulandóságra emlékeztet, hanem a vendégszeretetre is: az ünnep hagyományosan a vendégek fogadásának időszaka.
A hol hamoed napjaihoz különleges imák is kapcsolódnak. Ezek a hosánák, amelyekben a hosáná – „ments meg minket” – kifejezés ismétlődik. A reggeli imarend részeként a közösség a Tóraszekrény, illetve a zsinagóga körül körmenetet tart, miközben a résztvevők kezükben tartják a lulávot és az etrogot. A körbejárás az ünnep egyik látványos és közösségi eleme. A hosánák a megváltásért és segítségért mondott könyörgések mellett szukot egyik fontos témájához, a vízhez is kapcsolódnak.
A hetedik nap különleges helyet foglal el az ünnepen belül. Ezt a napot Hosáná Rábának, vagyis „Nagy Hosánának” nevezik. Ezen a napon a szokásosnál is több hosánát mondanak, és a közösség összesen hét kört, hakafát tesz a zsinagógában. A résztvevők lulávot és fűzfaágakat tartanak a kezükben. A nap egyik ismert szokása a fűzfaágak földhöz csapkodása. A hagyomány ezt a jeruzsálemi Szentély korához kapcsolja, amikor a fűzfaágakat az oltár köré helyezték, illetve az ünnepi szertartások részeként használták.
Hosáná Rábához a megtérés és az isteni ítélet gondolata is kapcsolódik. A rabbinikus hagyomány szerint ez a nap még egy utolsó lehetőséget jelent a megtérésre és a bűnbánatra az isteni ítélet lezárása előtt. Emiatt a nap imái és szertartásai különösen hangsúlyosak.
Szukotnak a vízhez is szoros kapcsolata van. A Misna tanítása szerint az ünnep idején dől el, mennyi víz, vagyis csapadék jut majd a világ számára a következő évben.
Ezért az ünnep imáiban rendszeresen megjelenik az esőért és a megfelelő mennyiségű vízért mondott könyörgés. A víz iránti hála és annak fontossága különösen érthetővé teszi, miért kap ilyen hangsúlyt a téma az ősszel kezdődő esős időszak előtt.
A Szentély korában szukot napjain vízmerítési és vízöntési szertartásokat is tartottak. A rabbinikus hagyomány szerint ezekhez rendkívüli öröm kapcsolódott, olyannyira, hogy a vízmerítés ünnepe, a Szimhát Bét Hásoévá az egyik legnagyobb ünnepi vigasságként vált ismertté.
A víz motívuma a hosánák körmeneteiben is megjelenik: a körkörös mozgás a folyó víz képét idézheti, miközben a közösség együtt mondja el az esőért és megélhetésért szóló imákat.
A hol hamoed talán éppen azért különleges, mert nem kell választani a hétköznap és az ünnep között. A kettő egyszerre van jelen. Lehet dolgozni, intézni a hétköznapi ügyeket, folytatni a megszokott életet – miközben ott a szukká, a luláv és az etrog, a különleges imák és a közösségi ünneplés.
Szukot köztes napjai így egyfajta átmenetet jelentenek: az ünnep öröme és szentsége nem szakad el a mindennapoktól, hanem azok részeként marad jelen egészen az ünnep lezárásáig.
A My Jewish Learning cikke alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla
Régi idők modern tanúja: szomorú búcsú Székely Gábortól
Kicsoda az ember? Meghalt Hankiss Ágnes
